...kedves ismeretlen, nem volt szerencsék egymáshoz csak egy levélváltáson keresztül de szeretnék neked boldog születésnapot kívánni... mostanában sokszor kértem meg levelezőpartnereim, hogy kihelyezhessem levélváltásunk ide erre az oldalra.. úgy látszik eljött az idő, hogy helyettem ti legyetek beszédesebbek aminek a magam részéről nagyon örülök, úgymond erre vártam és várok évek óta... ...köszönöm és örülök, hogy megismerhettelek és ha 20 évesen itt tarthattam volna talán fele ennyi seb sem lenne a hátamon.. ...persze meg ne sértődjetek kedves sebeim, jól elvagyunk a dalokban ugye... íme egy bajtársunk levele:

"Szia Ferkó!

Régóta ölel körül a munkásságod, de akár mondhatjuk azt is, régóta ölelem körül a munkásságod, régóta szeretném elmondani mindazt, ami bennem kicsirázott veled kapcsolatban, tőled, neked, nekem, nekünk, remélem valamelyest mindenkinek.
Nem szeretném, a sablonokat újra festegetni, szerintem ezerszer megkaptad már, hogy milyen jó, hogy ezeket elmondod, kimondod, ébresztesz, és utat mutatsz. Hisz, ezt úgy vélem tudod. Tudnod kell. Én is hasonlóképp gondolom. Viszont egy olyan vetületét ragadnám meg annak, amit csinálsz, amivel kapcsolatban szeretném kicsit helyre rázni a hallgatóságot, mind a rosszallóak táborát, mind azokét, akik támogatnak, de adott esetben téged is.
Amiről én szeretnék beszélni, az talán új. Talán. Vagy legalábbis relatív friss aktualitású. Hisz talán néhány hónapja sem volt, amikor az oldaladon, már nem emlékszem pontosan kicsoda, de missinonarizmus vádolt. Megvádolt azzal, hogy azt gondolod, hogy megváltoztathatsz dolgokat. Méretét tekintve mindegy mekkorát, hányat, de változtathatsz, és te ebben hiszel, és erre elhivatott vagy. Ez látszólag súlyos vád. Ez látszólag negatív. De kifejteném én, mit is gondolok erről. Mit gondolok arról, hogy ez a vélekedés, mikor is indult el a köztudatban, hogy változtatni akarni, az rossz. El nem fogadni az rossz, azt hinni, hogy változtatni lehet, az szánalomra méltó, és nevetséges, gyermeteg gondolat. Sokan, sokszor, sokaknak kimondták, sokan el hitték. Sokan annyira, hogy megfanyarodnak, ha valaki másképp látja a dolgot. De konkrétan ezt. Sokan nevetnek. Én nem szeretném bizonygatni a politikai hovatartozásom, így elvárom, hogy a lehető, vagy az általad legjobbnak vélt módon határozd meg a helyét, amerre én lehetek. Ennek tudatában folytatnám a gondolat menetem. Hitler. Mit tett ő? Egy egész nemzetet volt képes a saját oldalára állítani. És mérlegeljünk. Ott a többség azt gondolta, amit csinál, az jó. Egy országgal arrébb, azt gondolták többségben, amit csinál az rossz. Ma azt gondoljuk, hogy, amit a saját nemzetével tett, ma már elképzelhetetlen. Ajánlom figyelmedbe a Die Welle (A hullám) című filmet, amennyiben még nem láttad volna, de akár az általad már bizonyára olvasott Sorstalanság mondani valóját is. Ezek a dolgok bármikor bekövekezhetnek. Bármikor. Ma. És holnap is. Az ember mivoltából adódaón. De nem is kell messzire mennem: napjaink. Felvidék. Szlovákia. És az általad mostanában sokat emlegetett Slota úr. Mi is zajlik ott?! Jól átgondolt manipuláció, és hatalom olyan jellegű megszerzése, ami a nagyobb többségek mozgatására, egyszerűbbségéből addóan garantált: Gyűlölet. Ez az önmagukat, a létezésüket mindenféle külső tükrök, és folyamatos külső visszajelzések nélkül becsülni képtelen emberek számára egyszerűbb, és gyakrabban, sőt, inkáb többnyire megélt érzés. Az ok, ami összeköthet ezreket. De akár megnézhetjük a zsidókat, akik a faji, politikai, vallás alapján történő gyűlölködés egyik legnagyobb elszenvedői -nem tudom tudod-e, de- elutasítják, egyesek gyűlölik -a politika hadszínterén talán nem, de- az önmagukat zsidónak valló etiópokat. Épp ők. Egy olyan vallás képviselői, akik talán a Föld legnagyobb elnyomását kellett megéljék, ők is képesek ugyanezt megtenni. Mindezek után. Apjuk, anyjuk, testvérük, férjük, feleségük, fiuk, lányuk, hozzátartozóik, barátaik után. Hogy ne húzzam nagyon szét, a lényeg, ha ilyen dolgokra rá lehet venni az embereket. Ha a gyűlölet lehet ekkora hajtó erő, hogy már évtizedekóta az emberekbe itatott gondolatokat a nagy anyagi háttérből származóan újra és újra megrágcsált téma eszményei, egy az egyben kisöpörjön, akkor m'ért is kellene azt gondolni, hogy ez csak gyűlölettel lehetséges? Gyülölet keltéssel.
Ha egy sportoló kiáll az olimpiára, akkor nem csak azt jelzi, hogy ő az egyik legjobb, abban, amit csinál, de azt is, hogy ő ezt tudja is. Hiszi is. Ha ezt kimondja, nem kell szégyenkezni. Ha kimondja, hogy az aranyra hajt, akkor azzal teszem azt, kimondja, hogy legalább 4-5-nél bizonyára jobbnak gondolja magát. Kell emiatt szégyenkezni-e!? Kell azt érezni-e, hogy beképzelt?! Nem. Rációt látnak benne a hallgatók. Mert annyira nem zavarja őket, hogy valaki ki 250 kilóval tud nagyobb súlyt nyomni, vagy kilóméterekkel tovább képes futásra bírni a lábait. Mindegy. De, ha a becsületről beszélünk. Ha kimondom, hogy én tisztább vagyok, mint te meg te. Az fáj. Hisz azzal felébresztem az önmagukszámára meg nem bocsátott tetteket, amire inkább azt mondják, hogy nem is volt rossz. Nem is szégyen. Itt mindenki ilyen. De, ha van egy, vagy tíz, vagy ezer, aki jobb, aki mellé rakva magát meglátja, hogy ő mocskos, az elfogadhatatlan. De akár egy esetében is így van. Főleg, ha a szemére hánnyák. Meg kellene bocsásson magának. Ami nem megy. Holnap úgy kellene felkelnie: ez volt, ma máshogy lesz. Ez nem csak a lustaság, és a motiválatlanság, de az ön meg nem bocsátás miatt is nehéz. Ha te azt mondod, én tisztább vagyok, mint te meg te, és ezzel én értéket képviselek, akkor lesz olyan, aki követ. Aki ezt elhiszi. Megengedem magamnak, hogy állásfoglalás nélkül beszéljek, szóval, ha lesz aki elhiszi, és ő is kihúzza magát, a másikfélnek ez annál égetőbb lesz. Ezért van az, hogy támadták Adyt is, támadják Petőfit, igaz, eszközéül használta a művészetet a változtatásnak, a saját elkézeléseinek, és a saját érzéseinek(!) de vajon ezt m'ért baj!? Nem akarlak én költőnek kikiáltani, az nem az én dolgom, azonban az tényszerű, hogy mindkét csoport valamiféle módon sok emberhez szólhatott, ez elsősorban a tehetségből, az elhivatottságból, és az önbizalomból ered, és abból, hogy valamilyen módon az érzelmekre hat mindkettő. Mind egy vers, de akár egy rap szöveg, és annak zenéi is. A lényeg, sokakat mozgathat meg. És egy nagyon XX-XXI. századi probléma: ez baj. Baj, hogy beleszövöd a saját látószöged -ami akár lehet nagyon objektív, és nagyon távoli is- ami egyeseknek fáj. És pont. Ez baj? Hogy fáj? Hogy irígy, hogy ő mocskos, te meg a saját hibáid nem elfogadod, hanem teszem azt, marcangolod magad, megbánod adott esetbn, de meg is bocsátasz magányodban, és felszólalsz ezellen. Más felől, hogyan tudnád a saját érzéseid a sorokba vetni, ha el kell függetlenedj a saját érzéseidtől? Ha fáj, hogy egy honfitársad megvernek -még az is mindegy, hogy igazságosan, vagy anélkül- de neked az fáááj!, akkor azt te m'ért ne mondhatnád ki!? Ha sok emberhez szólsz, és hisznek benned, akkor m'ért ne gondolhatnád, hogy ezzel jó irányba is mozdíthatod őket!? M'ért ne kellene nem hinned a saját szavadban, ha értékrendről szólsz!? ?M'ért kellene azt mond, én nem vagyok misszionárus, én nem akarom megváltani a világot. Ád egy, ez eltúlzás, de mondjuk m'ért nem mondhatod, hogy az országban változtatni akarsz!? Mért kéne ezt szégyenld!? Nyugaton nem vélekednek olyan negatívan a politikáról, ott nem egy szégyen, ha valaki változtatni szeretne. Egy politikus is épp ezt gondolja, vagy ezt kellene. Ha legjobb tudomásod szerint az igazságot mondod, és tudod, hogy ezrek hallgatják, akkor m'ért kéne azt mond, hogy én nem vagyok, és nem akarok, de ha lennék, szégyelném, hogy hatással vagyok másokra, és teszem azt, ez nem egy kis réteg. Ha bármiről beszélgetünk a barátaimmal, akkor is az a célunk, hogy a lehető legigazabbra jöjjünk rá, akár annak az árán is, hogy lemondunk némileg a saját elképzeléseinkről. Amit csinálsz, némileg egy oldalú, nincs vita, csak kifelé sugárzod a gondolataid, de például ez a levél is némileg irányadó célzatú, elsősroban hozzád, és a kétoldalúságot célozza meg. A legfőbb kérdésem, ténylegesen! Mért kell szégyenlje valaki, ha utat tud mutatni!? Ha kapsz egy levelet: megváltozott az életem, nem szívok, tudok a jóra koncetrálni, nem gyűlölök, tisztelek és szeretek, ör-öm-mel tölt el! Baj!? Kinek?! Azoknak, akik eleve utálnak!? Akik irígyek!? Mert tudják, amikor ők kapnak ilyen levelet ezért, meg azért a számért, akkor tudják, hogy szart se ért, mert tudják, hogy a dal valójában hiteltelen, olyanról beszélnek, úgy, ahogyan azt nem gondolják, vagy képesek tenni. Ellenben veled, akire elmondásod szerint nem tudták ráhúzni a vizest. És mi a különbség egy levél, és egy sokkal nagyobb adag ember útmutatása közt!? A világ megváltás!? Ha más nyelven beszélnél, és ezrek írnának, akkor az már ciki volna!? Csak azért, mert a többiek, az el nem fogadott mocskuk árnyékában irígykednek!? Feri! Ébredj fel. Vállald fel. Megváltoztattad emberek életét. Az én általam felfogott világ, és az amögé szükségeletett értékrend szerint jó irányba. Ennek örülsz. Ennek örültél. Tudjuk, hogy a Slotának címzett üzenet, sem l'art pour l'art (elnézést, ha rosszul írnám, angolt, és németet tanulok). De, hogy lehetne az!? Ha fáj, hogy ezt teszi!? Hogyan tudnál elfüggetlenedni a saját érzési világodtól, és m'ért kéne!? Az hitelét vesztené. M'ért ne lehetnél akár erre büszke?! Ha tudod, hogy jó vagy a szavakban, ha jó vagy a gondolatokban, és az igazság megközelítésében!? Vállald! Egy sprotolónk sem kell szégyenkezzen. A te sportod ez. A te célod ez. Ha változtatsz!? Ez volt a cél. Kinek a baja ez? És miért is?

Ezekre adj választ, és a már beugrott név: Orizatriznyák, üzenem a kedves úrnak is: értékeket kellene találni önmagunkban, a puszta létezhetőségünkben, nem égni a legbelül az irígységből táplálkozó tűzünkben, mert nincs semmink.

Tisztelettel: ...

Most sikerült végig néznem a Magyarságról címezetű videód, ahol azt hiszem már te is tisztáztad magadban azt, amit Orizatriznyák elvtárs támadásnak címzett, és amit -soraimban szerintem kellő mélységekig kifejtettem- átgondolunk, annál is inkább rájövünk: hogy ez nem, hogy szégyen, vagy ciki, annális inkább tisztelendő. Viszont így annyiban módosítanám, hogy ezt nem csak a beszélgetős videókban, de a zenékben is vállald. Ha támadnak emiatt, akkor add fel a kérdést: miért baj? Ha féltett a halgatóság bizalma, akkor ne csak azt, de add meg a választ, hogy szerinted, m'ért nem az. Nah, az'szem tényleg ennyi, köszi, hogy elolvastad, és remélem jobb belátásra bírtalak, ha még nem így láttad volna a szóbanforgó személy támadgatásait követően."

...kattintsatok még mindig a képre...