Az én személyes tapasztalataim és gondolataim alapján alig-alig van olyan dolog a világon amelyről semlegesen vélekedne akár elménk akár szívünk ha igazán magunkba nézünk. A mérleg minden esetben elbillen. Én így gondolom és így élek. Hozzá kell tenni, hogy nagyon nagyon sok embert ismerek és láttam akik szerint létezik "semleges" hozzáállás de ismétlem az én érzéseim és gondolataim alapján a világ minden dolgában választunk magunkban. Választunk abban, hogy melyik boltba járunk holott állítólag "tökmindegy" és választunk abban, hogy számunkra két ismeretlen csapat közűl melyiknek drukkolunk a meccs végére, pedig "tökmindegy". Ezen a vonalon tovább haladva a legnagyobb és a legkisebb dolgok közűl is választunk, bármennyire is semlegesnek tűnőek. Ismétlem ez az én elméletem. Ebből a mások által hibásnak vélt illetve titulált gondolatmenetből fakad szerintem a következőkben eszközölt önkritikám. Nem szeretném túlzott sallanggal bővíteni az irományt hiszen ebben az esetben valóban a tényeken és remélhetőleg a mindenki számára szemléletes lényegen van és lesz a hangsúly.

A történet szerint az elmúlt órákban "estem túl" második hosszasabb telefonbeszélgetésemmel Orizatriznyákkal. Mivel még bennem vannak a mondatai igyekszem mindent szó szerint idézni mert a multkori írásomban szerinte nem pontosan fogalmaztam bár ebben nem tudunk egyelőre zöldágra vergődni. Ő is és én is hajlok arra, hogy valamelyik szó nem stimmelhet, bár én pontosan ezekre a szavakra emlékszem de több esetben is csalt már meg a memóriám. Oriza mondott egy másik verziót az elhangzott mondatból melynek jelentése számomra teljességében egy és ugyanaz a legközölt mondattal, úgyhogy ebben az esetben ez talán nem túlzottan lényeges. Hogy ne áruljak zsákbamacskát természetesen közreadom mindkét verziót hiszen ebben az esetben is az olvasóra szeretném bízni a döntést, annak a fényében, hogy adott helyzetben nem óhajtom tagadni a felleősségem.

A következőt írtam:

"szemléletes példa orizatriznyák érve a drogozás "mellett" miszerint "mindenki úgy csapja szét magát ahogy akarja, amíg másnak nem árt ezzel""

Oriza azt mondta nekem a telefonban, hogy ő inkább úgy emlékszik, hogy azt mondta, hogy:

"mindenki úgy csapja szét magát ahogy akarja, amíg mások jogait nem sérti ezzel"

Hozzátette, hogy ettől függetlenül, hogy így emlékszik lehet, hogy úgy fogalmazott ahogy én emlékeztem. Én pedig azt szeretném hozzátenni, hogy számomra mindkét mondat ugyanazt jelenti sőt talán a második verzió mégrosszabb hiszen törvénybeli, egy "hatalom" által fektetett "szabályokra" "bíz" alapvető emberi "ügyeket" és értékeket.

A lényeg viszont az, hogy Orizatriznyák szerint én azzal, hogy ezen mondatát úgy értékeltem miszerint ez a drogozás melletti érvelés hamis tényállítást, csúsztatást, hazugságot és rágalmazást eszközöltem.

Sajnos nem tudok mit kezdeni a belsőmben lüktető érzésekkel, melyek egyértelműen ebben a pillanatban is azt erősítik, hogy aki szemethuny mások drogfogyasztása felett a szeretteik és elsősorban saját maga kárára az a "vétkesek közt cinkos aki néma" alapon állást foglal mégpedig a "velem ellenkező oldalon". Orizatriznyák állítása szerint ez rágalom és én elfogadom, hogy ő ezt állítja. Én úgy érzem, hogy ez nem rágalom és én ezt ismtélem annak érzem amit az előbb leírtam. Én úgy gondolom és érzem, hogy egy ideálisabb világban az emberek felelősséggel bírnak egymás iránt. Életem során több tucat embert beszéltem és különböző cselekedeteimmel szoktattam le a kábítószerfogyasztásról, valamint tucatnyi barátom és haverom elveszítettem a kábítószerek miatt. Azt gondolom, hogy az sem rágalom ha azt mondom, hogy az olyan emberek akik szerint mindaddíg fogyaszthat az ember drogokat amíg másoknak nem árt illetve mások jogait nem sérti komoly esélyekkel indulnak azon a karcos úton melynek a végén szerettek és barátok eltemetése áll.

Orizatriznyák azt állította, hogy én hazudtam abban is, hogy azt ígértem neki, hogy elküldöm neki mielőtt "bármit" írok a fankadeli.hu-ra mert említettem neki, hogy annyira lehengerlő volt számomra beszélgetésünk, hogy egy külön írást készítek róla. Az én emlékeim szerint erről az írásról tettem neki ígéretet nem pedig arról, hogy ha idézek tőle bárhol egy-egy mondatot akkor azt is elküldöm láttamozásra, melyet ő inkább "úriemberségnek" titulált. Én azt titulálom úriemberségnek ha valaki vállalja a szavait illetve amennyiben valótlanul idéznék természetesen meg fogom követni a jövőben is bármikor magam és el fogom ismerni.

Mindezzel szöges ellentétben szeretnék itt nyilvánosan elnézést kérni Orizatriznyáktól. Hogy konkrétan miért azt nem tudom megfogalmazni, de szeretnék ezzel is példát állítani, hogy számomra ilyen szempontból kontrollálható a büszkeség. Mellékesen jegyzem meg, hogy megkérdeztem Orizatriznyáktól, hogy ha nekem azt diktálja a belső szubjektív érzésem, hogy az állítása számomra "drogok melletti érvelés" akkor lőjjem e le magam, mire azt válaszolta, hogy a lényeg az, hogy "objektív hazudtam". Eme kijelentést nem kommentálnám. Ha tényleg így van vállalom, bár úgy gondolom itt jött el a pillanat amikor érdemes volna Istenhez bekopogtatni.

Szintén mellékesen jegyzem meg, hogy Orizatriznyák velem kapcsolatosan nem tartotta sértésnek miszerint "messianizmusban szevedek" csupán kijavított, hogy nem szenvedek ebben hanem "jól érzem magam benne". Ennek taglalása engem nem sértett valóban mert tudatosan elnyomtam magamban, de a kedves olvasó nyugodtan gondoljon bele, hogy mit is gondolna ha valaki ilyet mondana neki, és ezt taglalná. Egyéb általam vádaknak titulált kijelentések is elhangzottak előző beszélgetésünkben irányomba melyeket egy külön írásban óhajtanék majd a magam módján cáfolni.

Tehát összefoglalva, hogy reményeim szerint "ne érje szó a ház elejét".

Megpróbálom szó szerint idézni Orizát:

"Azért hívtalak fel, hogy megkérdezzem, hogy hogy képzeled, hogy valótlanságot állítasz rólam?"

"Csúsztatsz, hazudsz és rágalmazol."

"Szavakkal és szöveggel foglalkozó emberhez méltatlanul jártál el."

"Ez nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés és rágalom."

"Ha valami mellett érvelek azt pozitív színben tüntetem fel." ( -Szerintem létezik passzív verzió is.)

"Alapfokú szövegértelmezési problémáid vannak."

"Nincs bennem annyi felelősségtudat, hogy ne verjem át az olvasóimat."

"Ha még tükörbe akarsz nézni akkor korrigálsz" - bár hozzátette "Nem érdekelnek a lakásodban található berendezési tárgyak".

Nem szeretném kommentálni ezeket a mondatokat hiszen úgy is mindenki gondol magában valamit róluk. Megkérdeztem Orizatriznyáktól, hogy jól értettem e, hogy felolvasott a büntető törvénykönyvből egy passzust melynek alapján én tényleg elítélhető lennék azért mert ezt a fajta passzív hozzáállást enyhén szólva károsnak tartom a társadalomra. Konkrét választ erre nem emlékszem, hogy kaptam volna. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem állt szándékomban bántani illetve rágalmazni Orizát hiszen nem is ismerem. Ha édesanyám vagy édesapám vagy akármilyen hozzám közel álló ember adna hangot annak, hogy szemet huny mások drogokkal való cselekedetei felett akkor is vállalnám, hogy ez bizony enyhén szólva csúnya és felelőtlen dolog.

Senkit nem szeretnék showműsorba illő részekkel elkápráztatni de úgy gondolom, hogy a lényeg a részletekben és az apró dolgokban rejlik. Több mint valószínű, hogy Orizatriznyák ezt is rágalmazásnak fogja venni de én akkor is ország világ előtt szeretném tudatosítani mindnekiben, hogy ha kell bíróság előtt is tanubizonyságot adok arról, hogy elítélem a drogokat és a felettük szemet hunyó állampolgártársaimat. Amennyiben ezért engem valaha valaki felelősségre von a hazai jogszabályok alapján természetesen vállalom. Szóval az előző beszélgetésünkben megkérdeztem Orizától, hogy ő drogfogyasztó ember e. A válasz kérdésemre a következő volt:

"Ez nem releváns a beszélgetésünk szempontjából".

Lehetséges, hogy ez a magyar jogszabályok alapján valóban rágalmazás illetve Orizatriznyák felhívta arra is a figyelmem, hogy a magánbeszélgetésnek is vannak szabályai. Én sajnos kizárólag úgy tudom élni az életem, hogy nyitott könyv legyen. Amennyiben ezért engem valaha majd börtönbe zárnak vagy éppen lelőnek, leszúrnak vagy akármi, azt is vállalom. Nekem így megy az élet csak.