FankaDeli - 25

ha nem csalnak az emlékeim... szinte biztos voltam benne, hogy rám nem hat az idő... rajtam nem gördülnek végig acél fogaskerekei... rajtam nem ejtenek sebet... nem sértik fel utam... néha úgy érzem.. mindjárt mindennek vége... ennyi volt... persze az idősebbek csak mosolyognak rajtam és bátran illetnek a kölyök jelzővel.... jó volna újra kölyöknek érezni magam... úgy éreztem elhúznám magam után a földet és eltolnám az útból a bolygókat... aztán én is... mint mindenki más.. elkezdtem ásni a lövészárkokat és már egész országnyi csatatér kísér.... persze az öldöklés nyomában falukat is próbáltam telepíteni... ki tudja milyen hatékonyan... ki tudja milyen szépen... szépre... 25 éves vagyok.. sokan költőnek vagy éppen írónak titulálnak.... sokan antikrisztusnak.... azt gondolom mindent elértem amit lehetett ezidáig... azzal nyugtatom magam, hogy "előrébb" nem járhatnék és talán "hátrébb" sem... hogy ennél élesebben nem oszthatom meg a birkák hadát... melynek én is részese vagyok... a hangyák végtelen seregét... ahol alapvetően nincs különbség... mégis az az egy ami híjján húsz volnék... egy életre háborúba üldöz... akit sokan úgy ismernek mint Vilma néni... 25 évvel ezelőtt 83 áprilisának derekán 39 évesen szült engem... Ödön és Vilma ki tudja miért vállalt ilyen későn mégis gyermeket.... születésemkor majdnem meghaltam... illetve születésem előtt már anyám hasában... a köldökzsinór a nyakamra tekeredett és a jobb fülem cimpája ki sem tudott tőle rendesen fejlődni ezért olyan mintha kitépték volna belőle a fülbevalót...illetve majdnem meg is fulladtam születésemkor... császármetszéssel érkeztem a világra ami azt jelenti, hogy anyu hasát felvágták... és azóta is magán hordja születésem ilyen keserű bár számára talán viselhető pecsétjét... súlyos csipőficammal sírtam fel... a forgatókönyv szerint olyan mértékű volt csontjaim deformáltsága, hogy elméletben már tolószékbe készültem... anyu és apu minden komolyabb értékünk pénzzé téve 6 hónapon át a legjobb orvosok zsebébe dugdosva a családi vagyont.... és amerikából csempészve mindenféle segédeszközt mégis a kosárpályára zavartak..... életem első 6 hónapját kengyelben töltöttem... egy szakadt füllel... később kiderült, hogy a húson kívül szinte mindenre allergiás vagyok.... 12 éves koromig a családi vagyon másik felét arra költötték, hogy az allergiáimat tompítsák... ez olyannyira sikerült, hogy szervezetem felvette a gyógymódok tempóját és önállóan elkezdte kiirtani magából az allergiára való hajlamokat és mára gyakorlatilag semmi nem üt ki rajtam... eleinte a leggyengébb figura voltam szinte kivétel nélkül minden társaságban de anyu és apu idejekorán arra nevelt, hogy küzdjek ellene... már 6 évesen kungfuzni jártam... később vívtam... úsztam... súlyt emeltem.. teniszeztem... kosaraztam... és mostanában "gyúrok" ... nyelvtanból bukásra álltam alsóban és más tantárgyakból is voltak gondjaim de anyuék annak ellenére, hogy madártávlatból már tisztán kivehető, hogy mennyire szegény család voltunk és vagyunk... mégis a legjobb magántanárokhoz járattak.... a helyesírás szakkör után...... 18 évvel később velem forgat a magyar televízió a költészet napján... popper péter társaságában.... mit is mondhatnék..... az első 14 évem arról szólt, hogy mindenki engem próbált szivatni ami talán előre megedzett erre a világra... 10 évvel később a múltam démonai és koboldjai túlnyomó többségben alkoholista és drogos lecsúszott vagy lecsúszófélben lévő polgárok... én pedig városról városra tapsot kapok .... azért... amiért nem bírtam magamban elrendezni... nem volt elég erőm hozzá, hogy magamban legyűrjem... és leírtam, hogy mit éltem át... honnan jöttem.... ami pedig mindenkivel megtörténik... küzdök a drogok ellen mert több mint 20 barátomat vesztettem el 10 év alatt miattuk... küzdök ellene, hogy akik erőszakkal élnek... vagy arra buzdítanak fogják fel mielőtt a saját gyermekük halna meg..., hogy tévúton járnak..., hogy akik visszaélnek a testiséggel ne láthassák viszont a lányukat ...ahogyan pár néger análisan alázza meg milliók szeme láttára....küzdök érte, hogy magyar lehessek a saját hazámban és, hogy ne fasisztázzanak le azért.... mert az én zászlóm pirosfehérzöld ... de..... 25 év alatt rájöttem, hogy az ember csupán egy "tévedés" ... nem több mint a természet cinikus tréfája... egy fajjal... ...... egy faj... amely okosabbnak hiszi magát a többinél... és nem látja.. ami mindennél tisztább és egyértelműbb, hogy maga a létünk... a lényünk... maga az.. ami vagyunk.... örök börtönbe zár minket... magányosabb utakon mint a föld bármely lakója... olyan gúnyos mosollyal.... amin ha nem látsz át... egy pillanatra el is hiszed, hogy szabad vagy..., hogy szabadok vagyunk..... 25 éve rabként születtem... rabok gyermekeként... sokan azt gondolják, hogy a bűneink fényében lehetséges, hogy következő életünkben disznónak születünk..... én óva inteném a disznókat, hogy embernek szülessenek.... 25 évesen úgy érzem, hogy nem tudom megváltoztatni a világot... sőt... egyikünk sem tudja megváltoztatni a világot... holott mindegyikünk erre vágyik... aki nem az a szemünkbe hazudik... és sokan hihetően hazudnak... sőt... a legtöbben... ennek a súlya paszírozza tarkóm a porba... a betonra... persze aki ismer tudja, hogy egy kiváltképpen jókedvű és viccelődő figura vagyok.... nem is gondolom, hogy ez nem lenne összhangban a valóság kimondására való törekvésemmel... nem gondolom, hogy azért mert szeretném a nevén nevezni a dolgokat... meg kéne erőszakolnom magam, hogy a világi énem egy mogorva remete legyen, hiszen a lelkem sem az... csupán próbálok szembenézni a lehetőségekkel... gyarlóságaimat állítom tornasorba... és talán majd be is számolok egyszer róluk, hogy példaként szolgáljanak.... azoknak... akik majd szintúgy ráeszmélnek, hogy létezik olyan börtön ahova bejutni szeretnének nem pedig elszökni... .......... az utóirat című lemezről lemaradt egy dal mert elveszett a zenéje..... a szöveg megmaradt és készült arra egy újragondolás...... ami számotokra az eredeti lesz... illetve az eredeti.... kattintsatok a képre...