FankaDeli - Egy kis morzsával a hátamon

csak legmerészebb reményeimben lábalok ki abból... abból, amit még megfogalmazni is nehéz... hiszen annyiszor próbálja az ember.. persze akad rá jó szó... miszerint a káosz... vagy éppenséggel valamilyen véletlenszerűségek sorozatából következő látszólagos egyensúly tartja még mindig a serpenyőben az emberiség agyvelejét... egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ugyanaz..., hogy ugyanazt.... hogyan láthatjuk ennyire máshogy..., hogy miért képzelünk köré... és a közepébe... mást... miért látjuk máshogy.. másként a célját... miért értékeljük.. ennyire... ennyire összeegyeztethetetlenül a múltját.... és annyira szélsőségesen eltérően a jelenét... mostanában ezek a napok térnek velem nyugovóra... amikor belátásra kényszerít a tények kusza, de szívós sora..., hogy az ember korántsem óhajt annyira őszintének lenni magával... mint amennyire hitelesen tálal egy csatamezőt egy-egy hálivudi képsorozat.... pedig tudja mindenki... vagy legalábbis illene tudni, hogy a golyók nem olyan nyomokat hagynak maguk után.. melyeket a magukból művért spriccelő patronok.. melyek ügyesen még a ruhát is felszaggatják... mégsincsenek köszönő viszonyban sem a valósággal... amikor a hús ég... amikor a csontok, mint a krumpliszirmok... pattannak ketté... szóval így állunk mostanában ... mifelénk.... nézegetem .. ízlelgetem az embereket... amiket mondanak... ahogyan néznek... ahogyan gondolom, hogy gondolják... és ahogyan gondolom, hogy gondolják, hogy én hogyan is gondolom... régen .. messze a fekete-fehér képek ösvényén olyan egyszerűnek tűnt minden.... persze rettegtem az iskolaorvos injekciójától és a fél évente esedékes fogorvosi szűréstől..... de ezt leszámítva... volt időm... lehetőségem... és energiám.. belemerülni mindabba.. ami körbevett... annak ellenére, hogy bizony.. talán a számokon át is érezhető.. nem sok habbal kaptam a kölyökévek szeletkéit... ... az ember fejét rendesen átmossák vagy próbálják átmosni azzal, hogy... mennyiféleképpen is lehet definiálni a hitet... Isten nem ver bottal ugye.... és sorolhatnám a hasonló .. mondjuk úgy közhelyeket... számtalan vallás... szekta... ki hogy nevezi.... egyszerűen nem fér a fejembe.... nem fér a fejembe, amit látok... amiket hallok..., hogy más embertársaikat lefasisztáznak olyanok.. akik engem szintúgy kiközösítenek, azért mert evangélikus vagyok... nem fér a fejembe.... nem fér a fejembe, hogy miért nem törekednek arra, hogy tükörbe tudjanak nézni, hogy számot tudjanak vetni magukkal..., hogy felnőtt emberek hogy engedhetik meg maguknak, hogy a gyűlölet ennyire átvegye felettük a hatalmat... nem fér a fejembe valahogy..... milyen fura is, ahogyan az agyunk dolgozik... azt gondoljuk a hétköznapi apró csodáinkra, hogy... ez biztos nem véletlenül... ez biztos valami sors által előjegyzett kereszteződés... valami csomópont... valami.. ami nem véletlenül.. vagy éppen.. aminek úgy.. ... úgy kell vagy kellett lennie... de....... ha nem úgy lett volna? ..... ?... ha máshogy történik... akkor meg arra gondolnánk, hogy hát... ennek így kellett lennie... ....... bizony az elménk apró mérnökeire sokszor ráférne egy-egy tockos, hogy kapják össze magukat, mert alapvetően nem rossz érzés a valóság talaján sasszézni... eleinte rettentően nyomasztó és magányos hobbi, de később olyan elvonási tüneteket produkál..., hogy az ember csak sírna... volt pár hónapom is, amikor sírtam párszor.. talán jó párszor is.... volt egy srác, aki rendszeresen elkalapált alsóban.... illetve kettő... emlékszem pár konkrét jelenetre, amikor otthon bőgtem a régi konyhaasztalnál... annál a piros behemótnál... és még a frissen vágott zserbó sem tudott meghatni... csak bőgtem... persze anyu és apu voltak annyira tapasztaltak, hogy ... nem szabad bemenni a suliba, mert azzal nem ér el az ember semmit.. vagy még ront is a helyzeten... tanácsokkal láttak el.. és egy idő után meg is oldódott a helyzet... de jó pár hónap az életemből erről szólt... és most, hogy próbálom kiélesíteni az emlékeim.. igazából... ez ciklikusan, éveken keresztül terrorban tartott engem... ha visszagondolok még ma is kiráz a hideg, hogy milyen tehetetlen vagyok... és, hogy mennyire nem tudom, mit kellene csinálnom.. és mire talán kitalálnám... már réges-régen a földön fekszem... és még az állítólag barátaim sem jönnek oda... a lányok pedig csak kuncognak rajtam.... a kis kopasz kőházyn... az egyik srác azóta tolószékben éli az életét.... a másikat is láttam.... ő olyan forma lett, akinek úgy dobna az ember némi aprót az utcán.... ..... az ember annyi hülyeséget kap az arcába, hogy ha egy kicsit is gyengébb lennék, már vágnám is rá..... Isten nem ver bottal srácok..... méghogy nem..... ki tudja ezt.... nyilván erre senkinek semmilyen bizonyítéka nincsen... és én sem vagyok nyugodtabb ettől... 25 leszek nemsokára.... mondjuk 2 tanévet hazavágtak az életemből ezek a srácok.... de attól még ha találkoztam volna velük, úgymond.. hétköznapi keretek között... nyilván úgy teszek, mintha nem is emlékeznék semmire... közben úgy belémégett sok jelenet és pillanat..... de... minek is erre minőségjelző... ugyanúgy, ahogy beléd... kedves olvasó... csodálatos kis szerkezet, ami néha napján buzog bennünk... itt a koponyánk alatt... ezernyi kis mérnök és futár... milliónyi polc.. milliónyi aktáját.. gondosan pormentesen és szárazon tartják... és viszonylag hamar is keresgélnek köztük.... aztán felsőben a kopasz gúnynévről zsidóra váltott másik két srác... mindez annak a fényében talán méginkább nyomasztó volt, hogy az egyik srác a mein kampf-ot villogtatta szünetekben.... és addig-addig mondogatták, hogy az orrom miatt én zsidó vagyok, hogy már-már kezdtem azt gondolni, hogy álmodtam azt a jó pár év evangélikus hittan órát, ami a hátam mögött volt, valamint a konfirmációt is lehet, hogy csak hallucináltam... szóval zsidóztak... a rendszerváltás után nem is olyan sokkal történt ez.. bár ők lehet, úgy élték meg, hogy ez egy jó poén... de amint ki lett fejtve, hogy tulajdonképpen a zsidókkal mit is kéne csinálni.. és, hogyan kellene befejezni hitler apó tervét... szóval, amikor ez így megzendült az osztályban... akkor már nem annyira éreztem viccesnek a zsidó nevet... illetve.. még annyira sem éreztem viccesnek, mint addig.. sőt... nyilván az első pillanattól akárhányszor elhangzott ez, leginkább olyan volt mintha egy macsétát vágnának a combomba... és egy fél kiló sót belemasszíroznának.... és végülis ezt naponta csak 50-szer.. maximum 100-szor kellett hallanom..... nem is olyan sok az... edzésnek kiváló volt, úgy látszik... láttam azóta a két srácot.... az egyik nemrég szabadult, de lehet, hogy még vissza kell mennie.... a másikat pedig apukája kísérgette az utcán, mert súlyosnak tűnő alkoholproblémái vannak... már vágná is rá az ember magában... Isten nem ver bottal... mi...... Istenem... inkább vernél jó nagy husángokkal, mint hogy hagynád az embert ilyeneket gondolni.... de talán a kopaszozás meg a zsidózás edzett meg arra, hogy ne hagyjam magam elmerülni abban, amit mások a világ egyensúlyaként élnek meg... ami, mint káröröm tulajdonképpen tele van minden ördögi lével és velővel... szóval ... próbálom magam a földön tartani.. mármint lent a porban.. még ha az ember szemébe is megy... legalább arra sarkall, hogy megdörzsöljük kicsit... hátha jobban látunk utána... én senkinek a helyében nem bíznék abban, hogy majd Isten elintézi a rá eső részt... és abban sem bíznék, hogy az élet egyensúlyba hozza a világ menetét... nem mondom, hogy ott mélyen valahol nincs bennem egy kis mérnök, aki nem ezt harsogja... egy az ezerből... de sem bízni sem hinni nem óhajtok ebben... mostanában szereztem meg a másfél millió lépés magyarországon sorozat folytatását.. a még egy millió lépést.... éjjelente azokat bámulom... és szépen lassacskán belealszom a vándorlásba... alapvetően szeretek emlékezni és... látván azt a világot, amelyben születtem... és amely nevelt engem... hol a betondzsungel avagy a gyilkos kommunizmus szülte kaptárak arcát... hol a visegrádi vár kapuját mutatva.... szóval segít emlékezni... segít emlékezni milyen volt kopasznak és zsidónak lenni, akinek a helye állítólag inkább a gázkamrában lenne... segít emlékezni és talán megérteni, hogy miért tudom olyan sokféle ember bőrébe beleképzelni magam... másfél millió lépés magyarországon.... a sorozat, amely számomra a magyar televíziózás koronázatlan királya... nyilván ha manapság szeretnének valami igazán magyart forgatni a magyar televízióban, akkor az egészen véletlenül valami komplikált költségvetési huzavona folytán még csíra állapotában elvérezne... legalábbis én így szagolom... én így látom... de leginkább érzem... és mások.. mások pedig annyira máshogy látják és érzik... máshogy szagolják... sőt... .. valamelyik nap néztem a parlamenti közvetítést... igazából egy fél órácskát szundikálni szerettem volna és ott maradt a televízió... éppen országunk jelenlegi miniszterelnöke szólalt fel .. talán páran már nem is emlékeznek.. ő az a szimpatikus változó korban lévő úriember, aki olyan nyelvezetet ütött meg a hazával .. a hazánkkal kapcsolatban, amit édesapám legjobb esetben a fapapucsa hajításával tudna meghálálni a mai napig nálunk.. egy vasárnapi ebéden... na szóval ő a mi miniszterelnökünk... nyilván ezt sokan máshogy látják... máshogy érzik..... máshogy gondolják... annyi biztos, hogy az elmúlt 2 évben leírt soraim kiváltó gondolatainak összes tekervénye esélytelen azzal az intellektuel szemtelenséggel szemben amelynek az árnyékában képesek sokan hülyének nézni egy egész országnyi embert..... magyart... akik ugye gondolkodás nélkül kést rántanának egymás ellenében, ha oda kerülne sor... egy népen... úgymond egy magyar kaszton belül.... zárójelben jegyzem meg, akikből hitler szerint kiváló majdhogynem rabszolgamunkások lehetnének, ha sikerrel jár világra törő terveivel... és... majd egy napon.. ezek a magyarok.. akik ugyanazt a nyelvet beszélik... akik ugyanazt a színes rágót rágták hajdanán... akik ugyanúgy leszarják, hogy az összes hazánk érlelte cégér már külhoni tulajdonban van.... szóval ez a díszes társaság egy napon nem csak elméletben fog kardot húzni... miközben vicsorít... egy napon ez majd valóra válik, kedves olvasó... nem mint egyes tévécsatornák éjszakai műsorából ismerhető jós mondom ezt az üveggömbből vagy éppen a kártyából... hanem mert így érzem.. így szagolom... így gondolom... szóval néztem ezt a jóembert, aki ugye druszám és felolvasott egy pár mondatot egy külföldi üzleti magazin jelentéséből... a hazai helyzetről.. a szavazás esetleges jövőbeni hatásairól... felolvasott pár mondatot és utána szónoki képességeit próbálta kamatoztatni.... taps... és újabb napirend előtti felszólalás... aztán jött egy fickó a másik oldalról.... és tovább olvasta ugyanazt a cikket, amire hivatkozva fél órát dumált ferenc úr.... érted kedves olvasó.. nem csinált mást csak tovább olvasta... amúgy azt a fószert sem tartom sokkal jobb csókának... de legalább az ő kis mérnökei úgy látszik ez esetben jobban működtek... szóval felolvasta a cikk többi részét is, ami cirka arról szólt, hogy semmi nem igaz abból, amit fél órán keresztül próbált belebeszélni a kedves hallgatók fejébe.... ugyanaz a cikk... illetve annak a cikknek pár mondata.. amire ő hivatkozott.... nem tudom mennyire jön így át ez... így.. elolvasva... de azt gondolom a magunkfajta ember ilyenkor... ha egy mandátummal rendelkezik és éppen ott is van a parlamentben egy pártban ezzel az emberrel és mint felettesét elfogadva... akkor ilyenkor jön el az a pillanat amikor felállunk.. nem látványosan.. de határozottan.... és megköszönjük a részvételt... és távozunk... mert nyilván otthon nagy a tükör... és van több helyiségben is... és valahogy csak bele kéne nézni, nem lehet mindig eltekinteni mellette.... de senki...... mindenki ült csendben mögötte..... ..hiszen kell az a honorárium... kell az asszonynak a bevásárló suzuki.. meg a fiamat elitsuliba kell járatni... apple laptoppal.. úgyhogy úgy teszek inkább mintha nem fognám fel, hogy a csapatkapitányom még egy félálomban lévő szalagmunkás számára is érthetően és tisztán ferdíti a valóságot... illetve bocsánat... többen beszélgettek... mivel nyilván nem a parlamentben kéne példát mutatni, hogy megtiszteljük egymást havi sok százezer forintért, hogy legalább meghallgatjuk a másikat.... dehogy is... szó sem lehet róla... dumálunk... internetezünk... smsezünk..... érted kedves olvasó.... olyan dolog, amiért téged vagy éppen a fiadat... lányodat... úgy kivágja óráról a piri néni, hogy az igazgatói irodában köt ki... azt ott nekik simán lehet.... sőt... és még egy igencsak csinos honoráriumot is zsebre tesznek.. abból az adóból, amit én, illetve mi fizetünk be a kasszába..... és nyilván nem töröm be a tévét, mert azért még kell... meg megtanultam az évek során, hogy nem kellene idő előtt rákban elhunyni... de azért nehéz nem köpni egyet... mindezek előtt pár nappal néztük egy barátomnál a március 15. alkalmából rendezett ünnepségnek titulált valamit, ami a nemzeti múzeum lábánál volt... arra most nem térnék ki, hogy szerintem botrányos volt minden szempontból, mert nem vagyok műkritikus .. de azért magyar embernek tartom magam... és szégyelltem magam, hogy olyan emberekkel kell egy nemzetbe tartoznom, akik így ábrázolják március 15. szellemét 2008-ban... rettentően nyomasztó érzés volt..... aztán beszélt budapest vezetője is, aki állítólag betiltotta az árpádsávos lobogót meg a hosszú zászlórudat, ami önmagában nyilván olyan botrány, aminek a hatására egy hétköznapi álmomban az a legkevesebb, hogy minden jóérzésű magyar ember téglánként elhordja ennek a jóembernek a hivatalát... nyilván erre más mentség nincs, mint az elmeháborodottság, de kérem szépen.... ma... 2008-ban egy olyan ember vezeti budapest életét, aki ezt megteheti... legalábbis az én információm szerint nem volt szabad sem normális zászlórudat használni, sem árpád sávos lobogót... ha rosszul olvastam és rosszul hallottam, akkor itt kérek elnézést... ha netán mégis így lett volna, akkor most ahogyan írom e sorokat újfent egy belülről mardosó érzés kerülget, hogy hogyan kerülhet a magunkfajta ilyen helyzetbe, hogy ilyen emberekkel kell magát egy nemzetbe sorolnia... tudjuk...... tudom..... már hallottuk és hallottam a választ..... el lehet innen menni.... de miért nekem? ... de miért nekünk? miért hivatkoznak ezek petőfire meg aranyra???? miért ??? amikor petőfi meg arany ..... kedves olvasó.... mindketten tudjuk, hogy petőfi meg arany nemhogy előzetesben ülne a mai magyarországon... hanem egészen véletlenül már egyik sem látna, jobb esetben csak fél szemére egy eltévedt gumilövedék miatt..... és csodával határos módon.... a lófaszt..... nem csodával határos módon.... egyszerű jólbevált eszközökkel, a családjuk élete talán...... ismétlem csak talán.. többet számítana nekik, minthogy kimondják sok ember füle és szíve hallatára, amit gondolnak..... és ezek az emberek, akik manapság szemrebbenés nélkül ezt tennék petőfivel... és arannyal.. és bárkivel... és teszik is... a szájukra veszik petőfi és arany sorait........ nyilván ahogyan ők is..... sok ezren és millióan forgolódnak a sírjukban világszerte .. ki tudja, talán egyes földrengések innen indulnak... én is biztosan rájuk akarnám dönteni onnan lentről az épületeket... na szóval beszél ez a figura, aki budapestet állítólag kormányozza és utána egy színész srác..... ... egészen véletlenül... és pont...... pont március 15-én ... azokat a mondatokat... emeli ki egy szövegkörnyezetből... miszerint.... magyarországon...... zsidók..... cigányok.... és gojok élnek....... kedves olvasó..... én égtem szerelemben zsidó származású lánnyal...... én vallhatok kebel-ismerősömnek több zsidó származású magyar embert... akik amúgy tényleg magyarok.... akik olyan zsidó emberek, hogy ha izrael háborúba keveredne magyarországgal, akkor szó nélkül odapirítanának az m16-osokkal hadonászó, héberül szitkozódó katonáknak..... szóval azért félre értés ne essék....... na de kérem... kérem tisztelettel.... csak nekem mar a szívembe, hogy én..... a kőházy feri..... 2008. március 15-én nem keresztény vagyok a budapesti ünnepség színésze szerint, hanem goj ...... ?? kedves olvasó..... te... és én? mi tényleg nem keresztények.. vagy éppen iszlámok vagy bármik vagyunk..... hanem gojok ????? nem emberek vagyunk ? .... hanem a nagymamám... pöszike néni.. aki ha még élne, nyilván akkor most hunyt volna el... ezen a szép napon.... ha meghallotta volna, hogy ebben az országban zsidók élnek, cigányok meg gojok..... hát kedves mindenki..... én szeretnék példát mutatni bárkinek is emberi tiszteletből, amikor ezt adta a magyar televízió élő egyenes adásban????, hogy.... hogy végre megtudtam március 15-én az oda válogatott sorokból, hogy én goj vagyok ???? én, aki világ életemben azért hadakoztam, hogy kizárólag a kromoszómák, valamint a dns-láncunk alapján kell ítélkezni.... és bizony innentől bizonyíthatóan vagy emberről vagy állatról van szó..... én, aki a mai napig nem teszek különbséget se cigány, se zsidó, se iszlám, se szlovák, se szerb között...... egész gyerekkoromban szlovákiában nyaraltam.... ott vettem az első makettjeimet.... meg játék katonáimat... és az egyik legjobb gyerekkori barátom szerbiából hazatelepült magyar... akitől aztán többet tudok a szerb népről, mint egy-egy ottani szociológus.... és ha idejön egy szerb, akkor kezet fogok vele és megkínálom pálinkával...és egy szlovákot ugyanúgy.. és egy románt is.. egy bárkit.... egy embert............ és pár hete egy suhancos koncerten egy cigány sráccal beszélgettem a legjobbat... és utána meg egy zsidó és egy keresztény sráccal megfejtettük a világot.... egy olyan zsidó sráccal, aki izrael ellenében lenne, ha arról lenne szó, mert magyar… elsősorban magyar és utána zsidó... úgy ahogy nekem sem parancsolna a pápa, ha katolikus lennék, mert elsősorban magyar vagyok..... és én.... én, aki így élem az életem.... én ezt kapom erre cserébe a magyar televízióból, hogy goj vagyok, aki magyarország területén él ????? amire még a zsidó haverom a kávézóban is azt mondja, hogy hogy bírtam végignézni...... érted kedves olvasó? hát nem csoda, ha majd eljön a pillanat, amikor azoknak kedvez majd az élet.. akik a zavarosban szeretnének halászni... és akik pedig nem tudják lenyugtatni magukat a másfél millió lépés magyarországon sorozattal... tényleg kést fognak rántani..... és én ezt annyira nem szeretném látni... persze van, aki ezt másképpen látja..... máshogy gondolja..... máshogy érzi..... máshogy szagolja..... van, aki nagyon ..... van, aki kevésbé.... van, aki kicsit.... de fejet hajtok előtte, hogy ugyanazt a dolgot más egy ünnepi műsornak éli meg... amit én egy gyalázatos tiszteletlenségnek..... ugyanazt nézzük.... ugyanazt hallgatjuk..... ugyanazt szagoljuk.... és mégis... Isten ne adja.. de egyszer majd kést ránt a nemzet... egymás ellenében...

aztán megnyugszom... a szerelmemre gondolok... anyuékra.. a barátaimra... talán túllihegtem az egészet... talán nem ilyenekkel kellene foglalkoznom... talán maketteznem kellene mint süldő koromban... talán elmenni a száriékkal paintballozni egyet.... talán megnézni egy filmet... olvasni tovább a félbehagyott stephen w. hawking könyvet.. vagy apunak segíteni az új terepasztalépítő szimulátorban.. mert sokmindent nem ért még benne... vagy anyuval elmenni bevásárolni.. már ő sem mai lány.. nem bír úgy cipekedni... vagy levivel elmenni gyúrni egyet és odapakolni nem nyafogni... vagy sétálni egyet az én kis pöttöm pannámmal... kérni egy új alapot gizmótól... vagy comától.. vagy cheppytől... és írni egy jó számot.... vagy megcsinálni egy régen otthagyott pályát a kedvenc ps2 játékomban.... talán vatta helyett ezekkel kellene betömni a fülem... talán ezektől nem kéne látnom az erdőt.... talán így is teszek... talán leszek elég erős ahhoz, hogy ne gondoljam magam elég erősnek ahhoz, hogy mindezen változtatni tudjak hiszen... több ezer év ... több ezer ember... gyarlóságtól püffedő húsevő virága alatt én csak egy apró hangya vagyok... egy kis morzsával a hátamon...