HitKit: 2008 eleje, négy teljesen új dallal jelentkeztél. Mesélj kicsit a keletkezésük körülményeiről…

Artoscsaba: Folyamatosan írom a zenéket. Heti egy-három számot. Vannak olyanok, amik nagyon megfognak. Szinte órákat hallgatom loopban és beindítja a fantáziám, elvarázsol, és írni kezdek. Egy szó, aztán mondat, rím, vagy téma és aztán sorok.

HK: Ezt egy EP-nek szánod vagy “csak” simán számoknak?

ACS: Azt a címet adtam neki, hogy „intrO2Outro”, ami azt jelzi, hogy az „Outro” albumom előszobája, előzménye, bevezetése. De önmagában négy darab szám is, hiszen nagyjából egy gondolatmenet köré épül mind. Tudod mit? Legyen négy szám, amit egyszerre töltsenek le és hallgassanak végig.

HK: Technikailag nézve mennyit dolgoztál rajta, mióta készült az anyag?

ACS: Sokat. A zenék egy évesek. A szövegek három-négy hónaposak, de sokszor elreppeltem őket, finomítgattam. Nem tudtam, mit teszek majd velük, de e nélkül is gyakoroltam. Stúdió előtt persze mindennap ettől volt hangos Újpalota.

HK: Az ART forradalom elektros hangzása - ahogy a szövegben is van rá utalás- egy teljesen új megközelítés részedről, amelyből az egyik eddigi legenergikusabb nótád kerekedett ki. Hogyan látod ezt?

ACS: Igen. Minden zene (főleg, ha ás, új stílus) mást hoz ki az emberből. Egyik este feleségem énekelt valahol, kisfiam meg spanolt a haverjaival és elkezdtem pötyögni analóg szintiken. Ez lett belőle. Szöveg két óra alatt és ezt hozta ki belőlem. Energiát. Nagyon szeretem az ilyen zenét is. Most tanulgatom összerakni őket. Deniznek is csináltam hasonló témájút. Szeretek újítani és hálaistennek az új, újat hoz ki belőlem szöveg terén is.

HK: Egyébként te folyamatosan keresel új hatásokat, zenéket amik inspirálnak, hogy új utakat járj be?

ACS: A kreativitás, újítási vágy hajt előre. A középszerűség elkerülése. A divattal való szembeállás. Lehet, hogy makacsul, meg túlzásba esve néha, de ez. Keresem az újat. Szeretek tanulni. Megpróbálok nem átlagos, szürke lenni.

HK: Az Outro refrénje, “Nagyobb sebességre váltó a zárszó – győzelmi zászló” nekem azt adja át, hogy az MC csak most indul be igazán…mi a véleményed erről?

ACS: Inkább úgy mondanám: az MC új motort kapott és új utat, ahol még nem járt. Nem akar pihenni, csak megpörgetni a verdát és élvezni a hatást, amit rá gyakorol.

HK: A Terepszínben talán a valaha hallott legodapörkölőbb munkád. Mit jelent számodra és mi az üzenete?

ACS: A zenéje agyonütött. Megcsináltam és szétvert, majd összerakott. Ez a téma villant be, hogy katonai ruhában állok a hegytetőn és osztom. Sokan nem látják ki igazából Artoscsé, vagy talán át is néznek rajtam, de ha megértenek, együtt éreznek velem, akkor előtűnök, mint a Predátor.

HK: Vegyük például ennek a zenei alapját. Egy bizonyos szintű “dühösség” állapotában kellett lenned, hogy megvalósuljon, vagy a zenekészítéshez az adott hangulatnak vajmi kevés köze?

ACS: Nálam többször előfordul, hogy a zene kelt bennem érzéseket, nem pedig fordítva. Amikor meghallok egy zenét és benne a mintát - ugye minden szikladarabban ott a szobor, csak ki kell faragni- akkor vérszemet kapok és belemegyek, hogy megalkossam, ami már bennem megszületett.

HK: A Vigyázz magadra azt hiszem igen sok hallgatót meg fog érinteni. Tanácsnak szántad vagy a “prédikálásnak” még a gondolata is távol áll tőled?

ACS: Sok szomorúságot láttam és tapasztoltam akkor. Egy másik zenére írtam a szöveget, de amikor megírtam a véglegest, azt mondtam magamban: ez kell, ez az igazi. Nem erőltetem rá másra a szövegeim, csak kimondom és talán nem is görcsölök, hogy meg fog-e mást, csak reménykedem abban, hogy segíthetek. Nekem bevált, akkor talán másnak is. Szeretek okoskodni, prédikálni és ezt megtehetem reppben, akkor jó igazán.

HK: A freestyle egy külön művészet a hiphoppon belül. Nálad hogy működik, edzel-e rá, gyakorolsz-e vagy ez szükségtelen?

ACS: Nem edzek. Ha kedvem támad, a kocsiban, melóhelyen bárhol. Otthon szoktam kisfiamnak, feleségnek. Szórakoztatom Őket. Megyünk fellépni, és ott húzzuk egymást freeben. Gyakorolni kell, nem elég a tehetség. Alázat kell hozzá, hogy lásd, hol is vagy szintben.

HK: Így, több mint két év távlatában hogyan emlékezel vissza az It’s Rite Freestyle-ra, milyen élményeket gerjeszt benned?

ACS: Nagyszerű élmény volt. Gőzzel egy döntőben. Másodszor. Miskolcon is együtt voltunk, de ott senki nem tudott győzni. Övé lett a viszki, enyém a kupa. Azt tűztem ki ott célul, hogy az elsőn legyek túl, utána már mindegy. Nagyon sok tehetség van mostanában, akiktől már nem ciki kikapni. Második lettem, kaptam jó ruhákat, cipőket. Így a hiúságom is kielégítettem.

HK: Mint előadó mennyire érzel magadban felelősséget a szavaid súlya miatt? Vagy az ilyen síkú gondolkozás árthat a művészi szabadságnak? Hogyan vélekedsz erről?

ACS: Én az a típus vagyok, aki szeretne szórakoztatva tanítani. Bulikban odapakolni, felrobbanni a színpadon, mint egy atombomba, de emellett segíteni. Amin átmentem azokból tanultam, így segíteni akarok másokon. Nekem a misszióm a hobbim. Küldetésem van, hogy jó zenéket írjak és a szövegek építőek, felébresztők, elgondolkodtatóak legyenek. Nem akarom építeni a hiphop kultúrát, hanem nyomot akarok hagyni a történelemben.

HK: A közelmúltban volt alkalmad megtekinteni a Lords Of The Underground élő fellépését. Amennyiben jól tudom, ők az abszolút etalonok nálad. Mesélj, milyen élményekkel gazdagodtál?

ACS: Egy hideg decemberi napon mentem ki megnézni őket Bécsbe, és megnézem Őket Pesten is. Nekem Ők a legnagyobbak, az alapok. Zenében, szövegben etalonok. A 90-es évek sarokkövei. A legnagyobb hatással Ők voltak rám. Pippoval naponta tizenötször meghallgattuk az albumaikat és minden ütemüket magunkba szívtuk. Talán Ők jelölték kis számomra a zenei utat. A koncert: kijöttek és elájultam. Nem szó szerint, de GeriSkillz barátommal annyit bólogattunk, hogy izomlázunk volt másnap. Volt egy két negatívuma a koncertnek és a hazaútnak, de ez nem téma már, mert csak a jóra emlékszem.

HK: Hamarosan indul hivatalos weboldalad, az artoscsaba.hu. Milyen tartalommal találkozhatnak majd az érdeklődők?

ACS: Hírek, letöltések, a zenei alapjaim, amiket letölthetnek, hogy gyakoroljanak rá és érdeklődhetnek azzal kapcsolatban. Sok dalom van (ART is) amiket szeretnék megosztani másokkal is. Barátaim, repp- és zenésztársaim oldalai, amiket mindenkinek ajánlok. Deniz készíti az oldalt és köszönöm neki a kitartó munkát, mert elégedett vagyok vele.

HK: A legközelebbi terveiddel kapcsolatban mit mondanál el?

ACS: Zene és repp. Sok zene írása és ameddig jön, addig szöveg írása. Sok közreműködésem van függőben ill. négy-öt előadónak, csapatnak teljes albumot készítek zenei téren.

HK: Zárógondolatok, üzenetek a végére?

ACS: „Elárasztom a Földet, mert kinyitod a csövet”. Sokat fogtok még rólam hallani és bízhattok bennem, hogy aerté műhelyéből csak minőségi cuccok jönnek ki.

HK: Csabi, köszönöm az interjút.

ACS: Én köszönöm a lehetőséget.