FankaDeli - Éreztem láttam hallottam

attól tartok nem hiába kezdem el arról reppelni amiről.. és úgy ahogy.... teljesen egyedül nőttem fel a lugossi utca 3. szám alatt... kecskemét városközpontjától pár méterre csupán..... a gyermekszobám nem tudom megmutatni senkinek, mert most fű nő a helyén és autók állnak be... hiszen egy parkoló.... kicsit talán fájó..... de csak akkor, ha nagyon rákoncentrálok... amúgy túl lehet élni.... édesapám készített nekem egy fotóalbumot, amelyben gyakorlatilag végig lehet lapozni a gyermekkoromat.... szinte hihetetlen, hogy miben nőttem fel..... egy komplett kis "vietnámom" volt az udvarban.... vagy éppen normandiai partraszállásom...... és hol az egyik, hol a másik oldalon haltam hősi halált...... leginkább összecsuklottam... utána a nagyi kiszólt a gangra nyíló konyhaajtón keresztül, hogy kész van a pogácsa és természetesen iszkoltam befelé, mint a mérgezett egér.... valahogy mindig olyat játszottam, hogy meghaltam.... soha nem győzött a seregem.... most is miközben írom ezt a valamit.. a beth gibbons show című száma pörög a lejátszóban..... vitathatatlanul a földkerekség egyik legszomorúbb nótája...... nem is nagyon aludtam az éjjel...... hogy is kéne felvezetni azt, amit mondani szeretnék....... hogy is kéne felvezetni azt, amiben élek.. azt, hogy milyen az életem.... milyen volt az elmúlt tíz évben... honnan indultam és hova jutottam... egyedül álltam.... folyton ott a kertünkben.... egyedül rohangáltam... egyedül játszottam a kis katonákkal..... egyedül rohantam a kis repülőkkel...... egyedül gondoltam ki egy világot magam köré.... egyedül én voltam, akinek könyörgött erzsike néni, hogy hozzak neki cigit a szemközti boltból, mert senki nem hajlandó neki..... és én hoztam...... aztán mikor hazahozták a kórházból.... és ahogyan járkált, illetve járkálni próbált féllábon.... egyedül kellett kitalálnom, hogy mi történt..... egyedül kellett összeraknom a képet...... később.... a széchenyi-város paneldzsungelének tizedik emeletén..... egyedül álltam az ablakban.... arrébbrugdostam pár sörösdobozt és üveget, hogy rendesen odaférjek a csöppnyi monitorom elé...... és csak nyomkodtam a gombokat.... jószerével ott is egyedül..... egyedül feküdtem az ágyban... járt az agyam..... szerelmes voltam lányokba, akik még a nevem sem tudták..... egyedül sétáltam..... hol józanul, hol ittasabban.... egyedül találtam ki, hogy frappáns cím lenne az egyenesen az éjszakából cím, hiszen koravénségem hátán megmásztam sok mindent, mit mások egy életen keresztül meg sem pillantanak..... sok szörnyű dolgot..... egyedül kellett észrevennem, mikor hazudnak nekem.... mikor próbálnak körbevenni és mikor vagyok tényleg egyedül..... amikor nem figyel senki más......... rájöttem, hogy van valami amihez van tehetségem..... ami velem született.... nem tanult..... még gyakorolni sem túlságosan gyakorolt..... csak úgy jön.... valahonnan belülről..... valahonnan mélyről.... és az én kezemben van... és gyakorolom a hatalmat felette.... rájöttem, hogy tudok ezzel a tehetséggel bánni... és rájöttem, hogy ez a tehetség értékkel bír a világban..... ezt az értéket görcsösen szeretetre próbáltam váltani hosszú éveken keresztül..... pótbarátokra.... póttestvérekre.... nekem az volt az álmom, hogy barátokra találok.... barátokra, akik kiállnak értem... és még ha meg is halok, mint a játékban.... legalább valahol ott lesznek körülöttem.... valahol..... valahol közel..... közelebb, mint a szemközti bolt..... közelebb mint a farakás.....vagy a gang...... emberi léptékben...... karnyújtásnyira....... kézfogásra akartam váltani..... azt a tehetséget, amely megadatott nekem, hogy az eszközökből maradandót hozzak létre és ne váljon a végtelen utcák martalékává .. az a tehetség..... ami bennünk..... fiatal fickókban ott, valahol mélyen lakozik..... ami, ha nem figyelünk.... köddé válik pár év alatt.... én megtaláltam a módját annak, hogy ezt gyémántba égessük....... sokan képtelenek erre..... gondoltam cserébe azért, amit én tudok..... megkaphatom a barátságukat.... ..... egyedül nézem mostanában, ahogy pakolja a lány a ruháit, aki elköltözik tőlem.... egyedül búcsúztam a kutyától.... hiszen tőlem kapta..... vitte is magával...... egyedül beszélek minden nap valami újabb rendőrrel, akiknél még nekem kell elnézést kérni azért, mert alaptalanul elvitték a saláta szerverét egy hónapja....... egyedül én tudom, mi az igazság egy olyan lemezzel kapcsolatban, ami elkészült de ti sosem fogjátok hallani, mert aki a zenéket készítette időközben ....., hogy is mondjam..... úgy érezte, hogy nem eléggé üzleti jellegű a megközelítés és csupán a zeneszeretet nem elég..... egyedül írtam megint 12 számot....... az utóbbi két hétben készült egy új fankadeli album....... régóta terveztem egy albumcímet..... de sosem tudtam, hogy mikor lesz, amikor megvalósul......... egy ideig ki is volt írva a régi szobám ajtajára........... viszonylag apró betűkkel.. rendezői változat...... karácsonytól hozzájuthat az, aki még mindig.... vagy már.... megtisztel és van igénye egy példányra....... vicces ez a mondat a nagy büdös igazság közepette....... 12 szám, amiből "ismét" kiderül minden, vagy éppen semmi.... hogy...... sehogy sem jó......... egyedül kezdtem......... kint a kertünkben a barackfák alatt rohangálva..... egyedül görnyedve...... számok felett..... melyek ráncokat festenek sokak vállára....... elcsukló mosolyt diktálva..... vagy éppen égszínkék könnyeket fakasztva....... egyedül....... illetve gizmóval...... ő készítette a rendezői változat című album zenéit........ az említett, soha meg nem jelenő lemez pedig nem artoscsaba és nem is wherdee munkája lett volna..... nem szeretném történelembe írni az illető nevét..... illetve perrel fenyegetőzött, ha leírom nyilvánosan, tőle idézve szó szerint, amit ő mondott..... hiába..... ezt a világot éljük...... szóval......... egyedül forgolódom napról napra...... az ezt most című szám ihletének kínját érezve óráról órára..... napról napra................. hétről hétre........ tegnap este felhívott artoscsaba...... és próbálta elmesélni nekem, hogy miért lép ki a night childból.... nem tudom megfogalmazni még magam számára sem, hogy sikerült-e neki..... ha arrébb kattintok egy ablakkal, itt van a még meg nem jelent nagylemez, amiről már csak az én versszakom hiányzik.... egyedül az enyém..... ami már nem is lesz felreppelve..... artoscsaba 4 évig volt barátom...... jóban rosszban....... tisztelem, mint embert..... mint családapát..... mint emszít...... de úgy tettük le a telefont, hogy én nem szeretnék vele soha többet beszélni...... bár nem vagyok teljesen egyedül...... mégis ott a tizediken érzem magam újra...... nagyon sok sikert és minden jót kívánok neki..... valószínűleg rólam sem fog senki rosszat hallani az ő szájából...... én tudom, hogy miért alakult így és ő is tudja..... ez bizony nem hétköznapi balhé, amit le lehet írni ide vagy oda a nagyobb látogatottság és egy kis botrány reményében..... ezek emberi dolgok.... megígértem neki, hogy a jövőben is ott segítek, ahol tudok, hiszen nem hagyja abba azt, amivel eddig foglalkozott........ volt pár perc az életemben tegnap este, amikor úgy gondoltam lehet abbahagyom az egészet...... de aztán..... tovább repedt a plafon........ és úgy gondoltam, pont ez ad nekem erőt ahhoz, hogy........ hogy bebizonyítsam a világnak..... nem csak te vagy..... és nem csak én.............. van az, hogy mi........ nem csak úgy, hogy hasonló zenét csináltok...... nem csak érdekből....... nem csak anyagilag...... nem csak álszentül..... ahogyan a legtöbb "körnél" látom....... hanem hiszek benne...... még mindig....... miközben egyedül itt gubbasztok..... és kevergetem fél szemmel az új korongot..... hiszen a fájdalmam egyedül az alkotásba tudom fojtani, különben minden emberi gyengeség nélkül szimplán beleülnék a kádba ...... és ..... de nem...... nem tudom forró vízben felvágni az ereim hiszen.... a lány elvitte a késkészletet is magával..... ez az életem..... illetve ilyen az életem mostanában...... amíg én élek, addig nyilván lesz night child...... és amíg én élek..... itt lesz nálam a tehetség..... itt a zsebemben..... és talán egy napon.... nem is azt..... hanem egyszerűen..... magam...... a ferit tudom barátságra váltani..... mert még mindig látom magam, ahogy egy kiszuperált lada tetején állok egy fapuskával a kezemben...... ..... még mindig ott állok....... és persze a nagyim már nem szól..... remélem, hogy a barátom csak a farakás mögé bújt, mert kicsit megijedtem..... artoscsabának minden jót kívánok az élettől..... önző módon mindig azt lestem, ki harcolna mellettem..... nem pedig azt, hogy esetleg én ki mellett harcolnék....... fura, hogy pont így jöttem rá, hogy....., hogy talán igaza van.... már én sem bírnék mellette harcolni...... utálom magam, hogy ilyet leírok..... de tudom, hogy bele kell majd nézni egyszer...... valaki szemébe..... talán egy lányéba..... talán a fiaméba..... talán a lányoméba...... talán csak a tükörbe...... és ott kell, hogy legyen a szememben, hogy harcoltam egy jobb világért............ ha kell egyedül....... éreztem........ egyedül láttam....... egyedül hallottam.........