FankaDeli - Stukkerrel a kézben

azt mondom magamnak, hogy majd holnap... ráér majd holnap... kialszom magam és majd akkor leírom.... kapcsolgatom a tévét... piros 18-as karika mindenütt... régen még lehet rá is kaptam volna valamelyikre mondván, akkor valószínűleg valami izgalmas... aztán mégiscsak... felkelek... kezdem valami rutin művelettel, hogy érezzem, hogy tényleg van-e bennem energia... kiviszem a szemetet.... megcsap a dermesztő hideg... van egy márványlap az udvaron, igazából fogalmam sincs, hogy miért és ki rakta oda valaha, de én nem bántom és amúgy is a szomszédhoz van közelebb, még a végén rossz néven venné... mivel félhomály van és esik az eső eléggé rosszak a látási viszonyok.... tudván, hogy mennyi mocskot beviszek a szobába mégis papucsban... viszem a szemeteszsákot, aztán majdnem akkorát takálok a márványlapon, hogy... komolyan az a mozdulat, ahogyan próbálom egyensúlyba hozni magam a másodperc töredéke alatt, szerintem, valami egészen úttörő olimpiai számba elsők között kvalifikálna... aztán vissza a szobába... a kis pár hónapos blökinek megsimogatom a fejét.. ma eléggé furán viselkedett... bárhova tettem, pár lépés után eldobta magát és elterült.... állítólag egy csomót kéne aludnia ilyen kis korban, de ez esküszöm napi 4 óránál nem alszik többet, pedig én hagynám... nincs túl sok időm vele foglalkozni..... most hátranéztem és mondjuk pont alszik a kis nyoszolyájában... nem ember, mégis megnyugtat, hogy itt van mögöttem... mégsem vagyok egyedül.... most már értem, hogy azok a magányos harmincas szingli nők miért vonzódnak olyan taszítóan betegesen az ölebeikhez... valóban nagyon jófej jószág és tényleg jó érzés, hogy itt cirkál és vigyáz a házra..... hasonlóan, ahogyan én vigyázok az elveimre.... már ha nem tépték még halálra ennek a szónak a fényét... na de erre majd később térek ki... szóval a szemét a helyén...... keresek valami füstölőt... azok közül, amiket újabban vettem.. a régieknek már untam az illatát meg lassacskán el is fogyogattak... rengeteget füstölőzgetek, képes lennék napi egy doboznyit elégetni.... de nem ilyen fejfájós illatokat szoktam lángra lobbantani... most például narancs .. utána pedig fenyő fog égni..... az ilyen illatokat szeretem... természetesen keresek valami zenét is... bedobom a cinematic orchestra valamelyik albumát, a címét el sem olvasom... elég az előadó név ugye.... aztán kis háromszög..... megnyitom a szövegek mappát... és már itt is ülök megint a monitor előtt..... ültem már annyit előtte..... órákban kifejezni ijesztő is volna.... képes vagyok a hitelesség kedvéért felkelni a jó meleg ágyikóból... a southpark és a startrek valamelyik epizódjának öléből..... azért.. mert hitelesen és kellő élességgel próbálom a sorok közé csepegtetni azt, ami valójában történt... ami nem a másnapi higgadt átértékelt józan valóság.... hanem amit még érzek az ereimben és a szőrszálaim végén..... ami tényleg történt.... még a következő zuhanyozás előtt.... még a reggeli előtt... még az álmok előtt..... megint hátranéztem... alszik a dög.... hihetetlen fura új élmény ez.... komolyan mintha gyermekem lenne.... a kis pamika.... fankadeli vérebe cirka három kilót nyomhat... eddig, aki látta, mindenki haza akarta vinni magával de természetesen ő most már a Kőházy család tagja... szóval amiért leültem most ide sokadszor... az, hogy próbálom fülöncsípni és szavakra fordítani azt a kis velem megesett példát.. amely valószínűleg a világ menetét makró méretében kivetítve napról-napra alakítja és hol jobban, hol kevésbé teszi pokolnak tűnőnek egy-egy táj arcát.... véressé a falakat.... ....... az otthon kávézóban üldögéltem egy barátommal és egy barátnőmmel... mindkettőjükkel nagyon jóban vagyok... a lány még látható is az egyik saláta tévés videóban és egy klippünkben is… illetve a srácnak nagyon sokat köszönhetek, hiszen az évek során ő volt az egyik legkimértebb és mégis legbiztatóbb kritikusom... sok-sok mondat hagyta el a száját, amely nem volt szembedicsérés... közel sem... sőt.... és mégis jól esett és érvekkel alátámasztva taszigált tovább az utamon... szóval beszélgettünk... a lány ittas volt de csak nagyon óvatosan... magyarán spicces... megkért minket, hogy üljünk már ki az előtérbe... elhagyva a teázót... mivel dohányozni szeretne... és a teázóban nem lehet.... nem nehéz kitalálni, hogy hosszú vita vette kezdetét.. a dohányzásról... amely átcsapott az egymás féltése és egymás baszogatása közti hajszálnyi különbség filozófiai boncolgatásába... utána ugrottunk a jólbevált és kimeríthetetlen párkapcsolat témakörre és a többi és a többi.... a lényeg... alapvetően nem túlzottan izgalmas... a mai világképhez képest nem is elvárhatóan fröcskölős.... mégis úgy gondolom, érdemes megemlíteni, mert érdekes megélni, amikor átérzed a másik ösztöneit és gondolatait... valamint a sajátodat is..... volt már egy eset, amit annak idején artoscsabával kitárgyaltunk a salátában, mikor belénkkötött egy punk gyerek és mindenáron verekedni akart.... tudjátok, amikor valaki eszeveszett módon hajt arra, hogy verekedhessen... nem akarom úgy írni, hogy "megverjék" mert ki tudja... fura és bonyolult dolog a verekedés... valamint a világ egyik legkiszámíthatatlanabb dolga... nyilván nem úgy megy, mint a filmekben, ezt mindenki sejtheti... vagy inkább tudja... szóval... ülünk, beszélgetünk.... egy ilyen húsz éves körüli forma üldögél a bárpultnál egy másik idősebb fickóval és beszólogat a pultosoknak.... a fickó, aki vele van, nem szól senkinek... nem is szól... csak iszogatja a sörét... a srác totál háttal ül nekem.... egyszer vagy kétszer pillantottam oda... de úgy gondoltam a pultoslányok rutinból kezelik a beszólogatásokat.... kezelték is... ... mi csak osztottuk egymásnak az észt... persze egymás mondandóját végigvárva... és utána arra reagálva.. sokak számára ez biztos fura új élmény lehet vagy szokatlan, de próbálja ki, aki nem gyakorolja, mert tényleg jobb úgy beszélgetni, hogy végighallgatod a másikat és téged is végighallgatnak...... szóval egyszer csak megmozdul a srác.... és leszáll a bárszékről, aztán megfordul száznyolcvan fokot és elkezd engem nézni.... ........ csak néz.......... telnek a másodpercek... természetesen a szemem sarkából azonnal kiszúrtam az egészet...... és látom...., hogy mi van..... ő meg csak néz.... konkrétan engem..... telnek a másodpercek.... kb. tíz másodperc telt el.... gondolom..... biztos csak érdeklődik... biztos nem fog beszólni.... telnek tovább a másodpercek..... már állatira idegesítő..... az ösztönök kezdik átvenni felettem az uralmat... és csak néz....... csak néz....... körülbelül eltelik fél perc.... és megszólalok... a hangom nem csuklik el, ahogyan az ilyenkor lenni szokott..... kellő dinamikával kezdek bele ... a hanghordozásom is rendben van.... nem bántó.... sőt inkább segítőkész... de mégiscsak a lehetőségekhez mérten.... jelezvén, hogy miért van erre szükség.... szóval.... elcsattan egy olyan, hogy "valami ... gond ... van ?" ...... erre a srác gondolkodik pár másodpercig .... részeg, de mint később kiderül, amúgy sem a szavak és az érvek embere.... szóval jön a válasz.... "igen gond van... az, hogy egy köcsög kis fasszopó köcsög vagy.... az a gond.... na mi van.... mi a bajod..... gyere bazmeg.... kis köcsög...." .... nézek.... rá.... aztán balra... a lányra.... aztán jobbra a barátomra.... aztán megint rá.... válasz érik bennem..... nem rutinból... nem átgondoltan.... csak természetesen, amit kidob a gép, hiszen ilyen esetekre nincsen rutin.... "nem értem, hogy mi a gondod ne haragudj" ....... a srác már nem is gondolkozik, hanem tesz felém egy lépést.... "gyere bazmeg te kis köcsög csíra kis buzi, gyere bazmeg, kis csíra gyökér buzi vagy... be vagy fosva bazmeg kis csíra geci"...... én csak ülök.... természetesen az adrenalin pumpám már az egekben.... ez nyilván az elmúlt kétmondatos párbeszéd várható eredménye volt..... mivel én józan vagyok ... komolyabb koncentráció nélkül figyelem minden mozdulatát és a társáét is... a társa keménykötésűbbnek tűnik.. a srác abszolút nem.. persze vannak vékony és nagyon erős fószerek, úgyhogy nem lehet tudni... soha ne becsüld ugye le, aki veled szemben áll.... aztán folytatja... "gyere bazmeg te kis köcsög... mi van kis köcsög csíra buzi" .... természetesen tele a kávézó és mindenki odafigyel.... jön a mondat, amely már akkor halálra van ítélve, mikor még ki sem mondom de hirtelen ezt dobja a gép.... "nekem nincs semmi bajom veled, csak kérlek, hagyjál minket beszélgetni" .... a választ nem is írom le... tegyetek gondolatban egy macskakörmöt az előzőekhez.... ekkor megszólal a lány az oldalamon...... "levente...... miért csinálod ezt........ ne csináld ezt kérlek....." ... a srác tesz még egy lépést és már megböki az asztalt is...... már készülök arra, hogy fel kell pattannom ha próbálkozik valamivel, de inkább a társára figyelek, mivel ő sokkal józanabbnak tűnik, inkább úgy gondolom ő a veszélyesebb, még ha nem is szól egy árva szót se.. még most sem.... a barátom a jobbomon meg sem szólal..... neki van igaza, tulajdonképpen már én is bánom, hogy miért nem hallgattam inkább, bár vélhetően ő szólt volna be ha én nem vonom kérdőre ... szóval mellettem a srác ... ismerem régóta... jártam egy időben vele úszni, illetve vágom nagyjából a fizikai felkészültségét... fél kézzel lecsapná a srácot.... vélhetően természetesen..... átfut az agyamon, hogy legrosszabb esetben, kettő kettő ellen vagyunk, plussz a kávézó személyzete nyilván velünk van, meg mintha pár ismerős is ülne arrébb, de az ismerős kategóriára a tapasztalatok alapján ugye hiába számít az ember, inkább arrébb ülnek, ha valami fájó zajt hallanak.... a srác közben válaszol a lánynak...... szemtelenül de káromkodástól mentesen.... a lány ismételten megkéri, hogy hagyja ezt abba...... közben a telefonomért nyúlok..... megfordul a fejemben, hogy felhívjak olyan számot, amit most és ilyenért állatira nem akarnék........ a lány elkapja a kezem.... ismer régóta, bár az ilyen jellegű ismeretségeimet nem vágja, de mivel nő... illetve lány... és a lányoknak sokszor jók a megérzései.... azonnal odaszól, hogy "feri, kérlek ne...." nem tudom pontosan mire gondolhatott.... válaszolok neki, hogy "nyugi én sem szeretnék bajt"..... a srác még egy fél lépést tesz felém, illetve már felénk, amivel az asztalt mégjobban megbiccenti....... ..... nincs hatásszünet... ebben a pillanatban a társa elkapja hátulról a nyakánál fogva, iszonyatos erővel bassza a pulthoz de úgy, hogy akkorát nyekken a srác, hogy nekem fáj...... ekkor belekezd az új dumába..... szintén nekem szegezve... "beszartál mi.... csak vicceltem, ne fossál nincsen semmi baj..." a válaszom elmarad.... csak nézek rá... nem szemmel verek.. csak várom a fejleményeket... hiszen ha már kiharcoltam a srácnál, hogy ennyi energiát fektessen belém, akkor nyilván kezdi élvezni a játékot és mond még valamit.... ekkor megint elkezd beszélni a lányhoz... kiderült, hogy onnan ismeri a lányt, hogy a lány anyukája tanította őt általánosban..... a társa nem szól egy szót sem... nem is néz felénk..... a telefon a kezemben.... ha nagyon nagy baj történne, nyilván nem hívhatok senkit, nem lesz idő rá .... de ha úgymond masszívan csak bunkóskodik, akkor volna időm használni... .de nem akarom..... imádkozom, hogy hagyja abba a baszogatást... mert ha idehívom valami ismerősöm, akkor szétvágják a srácot és akkor még a végén passzióból ellenem fogad esküt, holott ugye magának csinálja a dolgot.... közben szellősödik a helyzet... én nem szólok... még mindig várom, hogy fűz-e még hozzám valamit..... nagyjából tisztában vagyok a fizikai felkészültségemmel.... pár hónapja még a 15 kilós rúddal nyomtam fekve, most meg hatvan-hatvanöt kilóval.... ergo sokkalta erősebb vagyok, mint fél éve.... ahogy elnézem, hogy mennyire részeg... és amennyit gondolok magamról... még ha nagyon szikár is... valószínűleg meg tudom védeni magam.... aztán elkezd dolgozni egy másik ösztön bennem, amit nem tudok beazonosítani... és a zsebét figyelem... le merném fogadni bármiben, hogy van nála kés... látom rajta... látom a fején... látom a szemén, hogy ott van nála a kése... lehet, több is... van az a késes fej, tudod.... na neki olyan késes feje van.... a társa megkéri, hogy fejezze be..... megérkezik a főnök közben...... a főnök is megkéri, hogy fejezze be.... a srác erre azt mondja a főnöknek... "semmi gond nincsen, csak beszélgettünk..."és elindul felénk és egy széket próbál elkapni és leülni..... a főnök és mellettem a lány is megkéri, hogy ne üljön le és hagyjon minket békén.... én közben kitalálok valami frappáns békülő mondatot és megszólítom a nevén, hogy "levente"..... de rám se hederít..... a főnök megkéri a társát, hogy vigyázzon rá.... erre az ellenem már ellőtt műsorral bepróbálkozik a főnöknél is.... a főnök megkéri, hogy ne csinálja ezt.. és ezzel nem megy itt semmire.. "ez egy békés hely, nincs szükség erre" ... kellő higgadtsággal.. tőlem milliószor nagyobb rutinnal, nyilván nem először van ilyen helyzetben... én sem... de annyira ritkán élek át ilyesmit, hogy mindig újra kell tanulnom még az érzéseimet is beazonosítani...... a főnök hátramegy..... a srác látszólag megnyugszik..... ....... nézem..... nézek a lányra..... nézek a fiúra..... megkérdezem, hogy "hol is tartottunk" és erre..... hallom újra..... és érzem, hogy nekem szegezi..... "na mi van csicska geci gyere bazmeg szétbaszom a szádat" ....... és a többi.... és a többi...... oké...... győzött az ösztön..... ez egyértelmű hadüzenet..... mindenki figyel a kávézóban..... tárcsázok...... nyilván nem fogok meghunyászkodni és én illetve mi távozni, holott a lány azt mondja, hogy "menjünk el" mire én "a törzshelyemről lehet, nem megyek haza amiatt, mert neki rossz napja van és minél előbb vissza akar kerülni a kaptárba" .... tárcsázok..... a lány nem szól, hogy ne... nyilván nem a rokonom, nem is a barátnőm... jól méri fel, hogy ebbe már nincs beleszólása....... a szám foglalt.... talán Isteni akarat....... okés... egyelőre nem jön senki helyretenni a srácot.... én sem szeretném.... de azt sem szeretném, hogy bárkit bántson..... folytatja közben ..... fasszopózik meg gecizik meg ilyenek...... a főnök újra előrejön és megkéri, hogy ezt fejezze be......... .... megcsörren a srác telefonja...... nézegeti...... nézegeti........ "anyu az bazmeg" ....... "biztos felhívta a csajom" ...... a társa nem szól még most sem....... a srác felveszi és elkezd beszélni...... leteszi..... közben egy új vendég mellé áll a pultnál és rendel.... a srác elkezdi neki nyomni a jól bevált műsort... a vendég visszakérdez .. joggal, hogy mi a franc baja van..... erre a srác próbál ütni felé..... a vendég elhajol és próbálja nyugtatni a srácot, hogy erre semmi szükség, álljon már le.... beszól neki pár ember még a pultnál, hogy vegyen vissza..... beszól egy másik srácnak is...... jönnek a megszokott szóösszetételek...... én közben a lány anyukájának a helyébe képzelem magam... ha látná, hogy mi lett a tanítványából...... kétezerhétben.. ezen a novemberi vasárnapon... itt áll tőlem két méterre egy ereje teljében lévő magyar fiú, akinek minden bizonnyal nincs veszteni valója és minden áron valami nagy balhét szeretne csinálni.... már remeg a lábam.. az adrenalin túltengés gyermekkorom óta ezt váltja ki belőlem... az első csókos lábremegés... már alig bírom elnyomni a mamutvadász ösztönöm, hogy ne basszam szét a fejét...... valami belülről súgja, hogy már kurvára pofán kéne vágni ezt a köcsögöt, hát a világ nem hordott a hátán ilyen hülyegyereket.... nyilván blöfföl... nyilván nem tudna senkit megverni a jelenlévők közül.... de nyilván van kés is a zsebében... és a társa nyilván felkészültebb fizikailag, mint ő... és gyanúsan hallgat.... sok a baljós változó..... maradok a seggemen.... és nyugtatom magam, hogy ne váljak olyanná, mint az ösztöneiket szabadon engedő emberek... de remeg a lábam... eddig nem remegett..... amikor másokat kóstol be, akkor kezd remegni a lábam... hm...... ezt már sokszor megfigyeltem és írtam is azt hiszem valamelyik jegyzetben erről..... ha engem kóstol be, az nem hat meg annyira, sőt fele annyira sem, mintha a pultoscsajokat...... fura .... kicsit elmélázok ezen.... aztán felgyorsulnak az események és a srác elhúz..... a társa marad.... majd öt perccel utána ő is elhúz...... a lányokra nézek a mellettünk lévő asztalánál..... mintha gondolatolvasó lennék.... ül egy kedves arcú köztük...... szinte hallom a gondolatait..... melyben be tudja azonosítani a türelmem.... veleszületett elementális kvalitása van ehhez, ahogy mondani szokás.... szóval eqja.... mellette ül egy vérmes tekintet.... húzott szem.. szögletes vonások.... neki is mintha belelátnék a fejébe..... "na ez meg milyen férfi, hagyja, hogy így beszéljenek vele" ..... aztán egy belső kattanás..... illetve csattanás... ahogy a póráz bőre a nyakamon csattan és húzom vissza magam....... neee.... "feri ne".... nem látsz bele a fejükbe... csupán a vélhető nézőpontokat személyesíti meg az adrenalintól túlfűtött ideghálózatod.... nem mindegy mit gondolnak ? ...... de persze, tök mindegy... mégis az agyam dolgozik, mint a motolla...... mérlegel és értékel.. próbál önkritikát gyakorolni, hogy ha újra átélhetném, hogyan cselekednék....... jobb megoldást nem látok.... most fura módon még frappáns mondat sem jut eszembe... talán azért, mert az agyam is tudja, hogy a falnak beszélni felesleges, ezért nem is ötlök utólagos verziókat... mármint a verbalitás terén.... és csak jár az agyam..... a lábam már kevésbé remeg, de még remeg..... a telefont visszateszem az asztalra.... újra megszokott érzések terelnek vissza.. a józanságba...... nyitva van a kocsmaajtó..... fázom....... a pultosokra nézek..... unottsággal tekintenek a vendégekre.... nem hatotta meg őket a történet.... elnézek a mellettünk ülő lányokra..... még mindig nem látok a gondolataikba, de egy átkozott belső hang azt súgja, hogy a legtöbben elégedetlenek és verekedésre vártak...... és én még be se szóltam a srácnak, ergo holnap a suliban tuti elmondják, milyen puhány ez a fankadeli, már ha felismertek......... aztán kiröhögöm magam... nem erőltetve... hanem olyan elcsuklóan, mikor órán röhögtünk.... nevetek magamon, hogy elmebeteg vagyok, hogy ennyire tovább követem a történet szálait.... és mégis mennyire igazam van.... megnyugtat az érzés......, hogy működik még a fantáziám, hogy kaphatok még olyan visszajelzést majd egyszer később, hogy "hallottam ám, hogy nem vagy olyan kemény legény" ..... .... más verziót valószínűleg nem... mert a kedves arcú lány nem is pletykás, meg néha jár csak el... és nem is ismert fel.... a barátnőjével ellentétben.... szóval... egyszer majd valaki más majd eldönti helyettem, hogy türelmes férfi voltam-e vagy pedig ijedt puhapöcs.... érzem ahogy nyugszom..... szinte nyugtat ez a tragikomikus érzés, hogy helyettem mások döntenek... arról amit láttak... arról, amit hallottak..... anélkül, hogy elcsattanna egy kérdés, hogy "feri, mit gondolsz a srácról vagy mi volt ez...." ............ egy srácról..... akinek lelépett az apja, mikor ő 8 éves volt..... drogos lett tinifejjel..... lopott..... verekedett..... megint lopott..... ült....... a sitten túl kellett élnie... az énje részévé vált az erőszak..... kitaszítottként az utcákon.. a hivatalokban...... keresve a börtönbe visszafelé vezető utat... az ő világába... ahol egész héten nem beszélnek ennyit, mint amennyit ő osztott nekem... de már tized ennyiért is embert ölnek kihegyezett ágyrugóval.... szóval....... ....... én egy hisztiző kiskutyát láttam.... aki nem olyan szerencsés, mint az enyém... nincs neki pihe-puha helye.... és ugat a világgal..... mert akkor legalább történik valami...... a világ képét elképzelte már régen magának...... és folyamatosan be akar neki mutatni..... mindenkinek akinek a szagán megérzi, hogy hazamegy.... haza.... aludni..... a konyhába főzni... beleülni a kádba.......... és mindenkinek, aki olyan tróger, mint ő..... mert még ezt is el akarják venni tőle.... ezt a kevés egyediséget, hogy nem lehet ő egyedül tróger...... mindenki ellene van...... "gyere..... üss meg bazmeg gyere, mi van csíra kis geci" ....... visszhangzik tüdőm szemközti falain......., hogy életet mentettem-e, a sajátomét vagy másét, hogy nem került elő kés ezen az óvatlan délutánon....... vagy pedig már én is az újkor gyermeke vagyok.... egy igazi kis puhapöcs..... a béketűrés mögé bújva.... kedves olvasó..... most mérlegelj...... nem kell átgondolni sem..... a választ már úgyis tudod mire idáig elértél.... aztán majd holnap is gondold át...... és utána majd jusson ez később is eszedbe.... és olyan fura ez.... fura lesz........ nem biztos, hogy mindig ugyanazt fogod gondolni erről.... se rólam.... se róla..... se a társáról..... se a főnökről...... ..... "levente kérlek ne csináld ezt" ........ bár nem dvd..... nincs rendezői változat menüpont........ nem otthon nézed...... ez a valóság..... ahol rádnéz valaki.... és a szemében látod, hogy nincs mit vesztenie..... készen áll arra, hogy gumikesztyűk mentén dobjon a világnak egy utolsó középső ujjat... miközben apjára gondol .. amit persze letagad.. ...... én meg csak ülök itthon ilyenkor..... és összeszedem az újkori férfiasságom ellenforradalmának darabkáit..... ami enged nekem..... ami elveket táplál..... ami nem rád.... hanem melléd épít házat...... ami állszentnek tűnhet.. mert ábrándozó.... utópisztikus.... betegesen pacifista.... és még mindig hisz..... hiszek abban a srácban...... pedig belémbaszná a kést gondolkodás nélkül..... mégis megbíznék benne, ha azt mondaná, hogy nem..... mert a végére én magam is rájöttem, hogy nem ...... nem férfi vagyok én..... az a példamutató.... felnőtt..... dehogy is..... egy fasz vagyok....., hogy reményt képzelek a szemébe...... holott nem fog senki virágot vinni a sírjára..... tudom én is..... te is tudod...... mindenki tudja.... nincs remény.... ............... nem....... nem gondolhatom ezt..... ez is csak egy eshetőség... egy alternatíva... egy helyzetértékelés... amit úgy gondolom, hogy gondolom róla..... de csak lehetőség... tudnom kell, hogy ez csak lehetőség, lehet, hogy van számára remény..... ..... lehet, hogy van.... de most az eset után nem sokkal.... a valóság hónaljának izzadságcseppje itt ahogy folyik le a homlokomon..... nem..... valahogy nem hiszem el, hogy egyszer bemegyek egy boltba és mellettem fog cipőt vagy könyvet vásárolni a kisfiának..... és ezt annyira sajnálom..... ez az egyik ok, ami miatt rosszul érzem magam.... mostanában..... magamtól is rosszul vagyok néha, hogy kezd kihalni belőlem a bizalom.... pedig hinni kéne mindenkinek az utolsó percig..... vagy mi ....... és újabb gondolatok törnek felszínre....... már elkavarodtam teljesen.... le kell zárnom minél előbb, mert jutnom kell valahova... le kell zárnom ez az aktát..... eltemetni mélyre..... nézzük.............. osztok szorzok...... ................... ............ mély levegő...... ......... pislogás............ bambulok.......... oké........ a srác... hall...... lát...... ....... lát... látja, ami a világban zajlik...... hallja, ami a világban történik........ ha mégis ilyen lett... ennek a fényében, egy ilyen ingergazdag világban, ahol nem nehéz magadnak kitalálni egy egészségesebb alternatívát....... akkor basszus...... nincs remény neki..... és nem engedhetem meg magamnak sem én..... se te...... , hogy bízzunk benne...... nem lehet........ ha zsaru vagy...... és pisztoly van nála is...... de még nem emelte fel ... akkor is...... nincs ordítás..... nincs felszólítás........ nincs semmi..... csak..... csak a torkolattűz .... és némi hamu...... a szívében a golyó...... és a fejében....... nem tehetsz mást........ mert kijön a sittről...... és megerőszakolja a lányod....... akinek pedig volna remény..... a te kezedben...... ............... hagytam elmenni egy reménytelen embert, aki már azóta lehet bántott is valakit.... belekötött mondjuk egy párba az utcán.... és belerúgott a fickóba... megalázta a barátnője előtt..... ne adj Isten meg is ölte...... ki tudja..... és egyszer kijön a sittről..... és egyszer majd belédköt..... ha lány vagy..... ha fiú..... nem fogja érdekelni...... és ki leszel akkor....... te ki leszel? higgadt férfi, reményt kutatva..... ijedős puhapöcs az irháját mentve....... vagy zsaru pisztollyal a kezedben ?

utóirat: ...álmodtam.... nem nagy dolog, nyilván, hiszen mindig álmodik az ember... van, aki emlékszik rá... van, aki csak ritkán... van, aki soha..... én általában emlékszem...... álmomban a viva club rotation forgatásán voltam... balázs kecskeméti fiatal barátai pózoltak a kamerába egy lépcsőn..... többnyire kedves jófej arcok.... jókedvük volt..... de volt köztük egy terepszínű ruhás srác... egy régi arc a kadából... eggyel alattam járt.... ... egy ilyen vagány fiú volt, de az a fajta vagány, aki azért vagánykodik mind viselkedésben mind ruházatban, mert vidéki volt..... na szóval pózolnak a kamerába, mintha valami osztálykép lenne és egyszer csak... ez a terepszínű ruhás srác elkezd mutogatni... "fakkol" .... valakinek nagyon... nem nekem.. hanem tőlem ballra... nem nézek arra, amerre mutogat csak a pózolókat figyelem... egyszer csak beront egy szőke srác a képbe... annak idején együtt jártam vele bibliaórára sok éven keresztül..... úgy tudom mostanra viszonylag ismert drumandbass és breakbeat dj.... szóval beront.... balról... neki fakkolt a srác.... a szőke fiú is terepszínű ruhában van... odaugrik és lebasz egy olyat a fakkoló srácnak, hogy az legurul a lépcsőn...... kis hatásszünet, mindenki elámul... én is érzem, hogy nem értem az eseményeket... aztán feláll a mutogató srác... odalép a szőkéhez és a lépcső szélén található korlátba úgy belehúzza a fejét, hogy álmomban is biztos vagyok benne, hogy azt nem lehet túlélni...... hatásszünet... de mégiscsak túlélte.. és feltápászkodik...... ököltusa kezdőik..... miközben a szőke srác ordibál, hogy "miért van erre szükség... miért volt erre szükség......." ..... hatásszünet.... már csak lökdösődnek és nincs erejük...... a szőke srác tovább mondja..... "miért kellett ezt...... meghalunk mindketten......" majd összerogynak........... ébredek.... felmászott rám a kutyám...