FankaDeli - Nincs Alku

Látszólag annyi ellentmondással van tele az élet, hogy sokszor úgy gondolom, annyira fárasztó lenne magam is reálisan értékelni magam számára, hogy inkább hagyom, hiszen csupán ez a mutatvány felemésztené az összes életenergiám és még akkor sem biztos, hogy egyáltalán sikerülne.. annak idején a marcihoz jártam át és totálisan rá voltunk kattanva még az első kommand end konkvert epizódra... éjjel-nappal nyomtuk, amikor csak lehetett.. még az ütött kopott másik gépet is áthoztuk a másik szobából és beüzemeltük, pedig fekete-fehér képernyője volt.. ami mondjuk abban az időben még egyáltalán nem volt ritka.. szóval fekete-fehér képernyővel is nyomtuk egymás ellen a kommand end konkvert ... még marci faterja, ottó bácsi is sokszor beszállt és emlékszem, hogy a láthatatlan tankokkal egyszer úgy kiakasztottam, hogy majdnem kihajított... egyszerűen nem tudom, hogy önkénytelenül neveli-e bele a világ a fiúkba a műanyagpuskák utáni vonzalmat, a lányokba pedig a babázást és a plüssállatok iránti szerelmet vagy ennek van valóban valami ösztönös alapja... mostanában az ösztön erejében egyre kevésbé hiszek, mert valahogy az elméleti kezdőpontot nehezen tudom elhelyezni magamban ezzel kapcsolatban... persze ha Isten teremtett minket, akkor ugye lehet mondani, hogy belénkrakta azt a pár különböző ösztönt és ezeknek a kombinációja sok érdekes dolgot művel bennünk és velünk de ott hibádzik bennem ez a dolog, hogy Isten sem tudhatta, hogy mikkel kell majd az embernek szembenéznie vagyis elvileg tudhatta, ha a jövőbe lát, de ha a jövőbe lát, akkor valahogy olyan értelmetlennek tűnik az egész.. merem remélni, hogy van, amit Isten sem tud előre, sőt ahogyan a Bibliát olvasgatom néha .. az én értelmezésemben úgy jön le az egész, mintha Isten a legnagyobb jóindulattal sem kaján vigyorral ülne és várná előre, amit már tud, hogy meg fog történni, bár ugye kellően higgadtan reagálja le az eseményeket, de mivel Isten az első számú gondolkodó elme a világon... neki is kell, hogy öröme legyen a véletlenben, ami tulajdonképpen a gyönyör - ha mondhatom így - alapvető építőköve... senkit nem érdekelnének a sportkocsik, ha minden kanyar ugyanolyan lenne és minket sem érdekelt volna a kommand end konkver, ha a következő pálya nem lett volna másmilyen és nem építhettünk volna új fajta egységeket és épületeket... a véletlen és a váratlan történések sorozata a világ egyik legfontosabb alappillére, hiszen én is ha tudnám, hogy minden reppbuli jó vagy minden reppbuli rossz vagy minden reppbuli közepes lenne, akkor olyan unott és szomorú képpel indulnék el, hogy talán út közben ki is dobnám a taccsot.. nem tudhatod, hogy milyen buliba mész.. milyen lesz a sütemény amit sütsz... és sorolhatnék ezernyi példát.. alapvetően a jót reméli az ember.. vagyis a vélt jót.. de sok dolog ugye, ami pillanatnyilag negatívan érint minket, később kiderül, hogy menyire jó irányba is tereli az életünket, innen ered ugye a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó, ami az esetek többségére valóban ráhúzható... na szóval egyszerűen nem tudom magamban hova rakni, persze valami nagyokos pszichológus vagy gondolkodóművész erre biztosan gyors és fájdalommentes vagy éppen fájó választ adna.. de nem tudom, hogy lehet, hogy odavagyok a mai napig az összes ilyen katonás marhaságért, akár ps2-n, akár asztali számítógépen egy jó stratégiai játékért, viszont a való életben kimerítem a pacifizmus fogalmát, azt hiszem... egyszerűen el kell kapcsolnom, ha bármilyen háborút vagy lövöldözést látok a tévében, ami igazi .. és nem azért, mert a struccpolitika mentén nem óhajtok tudomást venni az eseményekről, hanem mert annyira letaglóz és kiakaszt... és utána, este pedig megint képes vagyok megnézni mondjuk a rájen közlegény megmentését, ami szintén lesokkol, de mégis foglalkoztat.... viszont a valóságos öldöklést és erőszakot képtelen vagyok befogadni, egyszerűen kicsinál... úgyhogy nem tudom, hogy mi vezérel vagy vezérelt akár gyerekkoromban is, amikor annyit rohangásztam az óriási kertünkben a műanyagpuskákkal... hiszen úgy is meg lehet világítani a dolgot, hogy lövöldöz a gyerek és, hogy ez milyen erőszakos dolog és úgy is meg lehet világítani, hogy éppen indul megmenteni a gonosz markából a világot.. ez talán infantilisen hangozhat, pedig úgy gondolom, óriási lényeg lakozik ebben a példában.. ahogyan ugye mondani szokás, a cél szentesíti az eszközt... a barátaimmal ilyesmiről aligha tudok beszélni, hiszen harmincas fószerek és általában a hétköznapi életben felmerülő problémákon kívül ha bármi ilyesmi elméleti kérdés kerül a terítékre, akkor azt csípőből harminc másodpercen belül olyan szinten magabiztosan és kijelentő módban csontozzák ki a szemem láttára, engem szinte sarokba szorítva, hogy moccani sincs időm, nemhogy beszélgetni egy-egy dologról... hiába.. harmincas férfiak, hogy is mondjam valószínűleg most abban a szakaszában vannak az életüknek, hogy látszólag vágják már a dolgokat a tapasztalatok alapján ugye és mindenre van azonnal valami bevált megfejtésük.. én mostanában pedig olyan időszakomat élem, amikor az még hagyján, hogy nap mint nap szembe jön velem az utcán és a képembe tolakszik, hogy mennyire keveset tudok a világról és mennyire apró porszem vagyok ... hanem ráadásul még a hétköznapi dolgokkal kapcsolatban is úgy érzem, hogy a világ ingatag lábakon áll körülöttem és körülöttük is... talán sokan ezért tarthatnak engem nagyképűnek, mert lehetséges, hogy néha bizony nem tudom az arcomon keresztül álcázni, hogy valóban úgy gondolom, hogy hát... haver ez nem igazán így van, ahogy mondod, de azért mondjad csak, mert látom, hogy meggyőzni úgysem tudnálak, meg nem is biztos, hogy akarlak, a véleményem meg kurvára nem érdekel, ahogy nézem, mert annyira tudod a frankót.... nem tudom egyelőre, hogy hova vezet ez.. és remélem, hogy nem képződik ennél nagyobb szakadék én és egy-két barátom között, de úgy érzem, hogy mostanában kicsit túlságosan magabiztosak... arról nem beszélve, hogy a múltból egy-két dologra nem úgy emlékeznek, ahogyan én.. és én pedig biztos vagyok benne, hogy úgy volt, ahogyan én emlékszem rá... ajjaj.. nehéz dolgok ezek.. de amíg össze tudunk ezen ugatni, addig legalább tudom, hogy barátok vagyunk.... hiszen tét nélkül ugye nem szokás játszani... volt egy idő, amikor majdhogynem tudatosan megpróbáltam magamra erőltetni, hogy biztos velem van a rengeteg sok hiba, ha olyan sok embernek látszólag baja van velem és rengeteget sanyargattam önmagam, még nyilvánosan is, aztán mivel ezek az emberek időről időre az anyázáson kívül semmi mással nem tudtak előállni, kénytelen voltam visszatérni ahhoz a verzióhoz, miszerint tiszta a lelkiismeretem.. természetesen sokmindent nem mondok sokak szemébe, mert egyáltalán nem volna célravezető.. mi a francnak közölném egy csomó alakkal, hogy milyen rosszindulatú, hazug fráternek tartom őket.. ha ők nem érzik ezt magukról, akkor úgyis mindegy... pont a napokban beszéltük ezt valakivel, hogy sokan annyira el vannak tájolva, hogy észre sem veszik, hogy büntiben vannak... konkrétan az akut skizofrénia tüneteinek teljes tárházát felvonultatják.... komolyan, az esetek többségében csak ámulok-bámulok.. ahogyan már írtam.. a sok ellenem irányuló támadás annyira eltompította az érzékeimet, hogy már nem tud rám hatni szinte semmi, ami nem tudom, hogy helyes értékbecsléssel vezet-e majd a további életemben, hiszen az, ha rosszul esik valami, az mégis csak egy érzés és azzal lehet kezdeni valamit.. mondjuk inspirál egy irányba.. de mikor szörnyű hazugságokat hallok magamról a legtöbbször már rosszul se esik... nem is inspirál.. hála Istennek vannak más, sokkal szebb dolgok, amik viszont állatira inspirálnak.. gyönyörű időszakát élem az életemnek, legalábbis most így élem meg.. mert annyira pörögnek körülöttem az események és beérni látszódik sok gyümölcs, amire annyi éven keresztül vártam és annyi éven keresztül dolgoztam értük.. locsolgattam őket.. és bizony most már képes a lelkem arra, hogy sebek nélkül ültessen új növényeket azoknak a virágoknak a helyére, amelyek most már minden bizonnyal menthetetlenül elszáradnak, hiába permeteztem és locsoltam őket... igen, rá kellett jönnöm, hogy nem mindenki ebben az életében fogja elfogadni az igazságot és a valóságot sem magával sem a külvilággal kapcsolatban és ebbe a bizonyos skizofrén, támadó, önáltató világba menekül... őket pedig kénytelen vagyok elengedni magam mellett, mivel ha nem tenném, valószínűleg magukkal rántanának az ő saját kis csatamezőjükre, ahol a hazai pálya fényében halálra aláznának... az én pályámon viszont én nem ismerek alkut és úgy érzem, annak idején egy tiszta és egy makulátlan úton indultam el, akár a zenét, akár az élet dolgait nézem és bár rengeteg szar nap és szar ügy áll mögöttem ugye, mint mindenki mögött, mégis megérte annyit szenvedni és most már nem fogok engedni senkinek a kedvéért azokból az értékekből, amelyekért annyit szenvedtem.. vért.. és izzadságot.... fura, hogy azt mondják a nagyokosok, hogy 12 éves korára az ember személyisége az alapvető viselkedést befolyásoló változók tekintetében mondhatni kőbevésés jelleggel beáll és utána már nem igazán változik..... fura, hogy én meg azt élem meg, hogy tinédzser fejjel mindent abbahagytam... feladtam... kungfuztam... mikor lett volna az első vizsgám, abbahagytam.... vívtam.. mikor lett volna az első verseny, nem mentem el és abbahagytam... teniszeztem.. mikor lett volna az első verseny, nem mentem el és abbahagytam... mindenféle digitális grafikával foglalkoztam, de egy komolyabb képet és animációt sem fejeztem be teljesen, mindig egy újba kezdtem... modelleztem de csak az összerakásig és festésig jutottam el, az esetek nagy többségégében a matricákat már nem raktam fel.. egy játékot nem játszottam totál végig, belekezdtem egy másikba.... pedig apám és anyám mindig ennek a totális ellenkezőjére tanított.... apám egész gyermekkoromban olyan példát mutatott előttem, hogy hogyan kell valamit elkezdeni.. belemélyedni és teljesen befejezni.. és most itt állok 24 évesen és azon kapom magam, hogy pár éve gyakorlatilag ez tölti ki az életem, ami előtte még csak foltjaiban sem volt jellemző rám.. és most meg.. erről szól az egész életem... van valami.. megcsinálom .. az esetek többségében még élvezem is közben.. és meg kell, illetve magamtól megcsinálom a végéig... úgymond kész termék hagyja el a kezemet és ezt mindenféle megerőltetés nélkül, olyan vehemenciával, hogy konkrétan alig bírok aludni, ha valami kis dolgot is úgy hagyok félbe és reggel kelek és csinálom, amíg kész nincsen... vannak kisebb feladatok és mutatványok, amikből az ember egy nap többet is megcsinál és vannak napokig hetekig tartó ügyek... de mindent befejezek.. és mindent egy jó erős ponttal a végén hagyok magam után.. és ezért olyan hálás vagyok a szüleimnek itt belül, amennyire csak lehetek.. ettől jobb példát nem mutathattak volna előttem, úgy gondolom... hiszen a világ tele van olyan emberekkel, akik csak vergődnek és kapkodnak és ígérgetnek és halasztgatnak és olyan dolgokra fecsérelik az idejük és energiájuk, amihez amúgy nincs is affinitásuk... mivel jól elvagyok a dolgaimmal, manapság már az sem tűnik annyira fel, hogy sokan mennyire megvezethetőek azzal kapcsolatban, hogy két különböző teljesítmény mennyire összemosható... hiszen a karagószörcsög fc rajongói is olyan elánnal ordítanak, mint a bayer münchen fanok és otthon a kocsmában kajakra még be is dumálják egymásnak, hogy ez a csapat bazmeg annyira odabasz, hogy a vébén is indulhatna... ezt nem csak a zenére lehet ugye kivetíteni, hanem nagyjából mindenre a világon.. a közönség nagy része sajnos nem érzi, hogy mi mögött mennyi munka áll és mennyi munka nem áll és így tovább.. régen talán zavart egy kicsit, hogy olyan előadókat is halálra ajnároznak egyesek akiknek van 3 darab épkézlábnak mondható számuk.. de mostanra már inkább várom, hogy nekik is legyen annyi albumuk, meg klippjük, meg kiadványuk, mint nekem mert akkor majd meglátjuk, hogy még mindig annyira izgalmasak lennének-e... tényleg sokszor olyan flessem van, hogyha választhatnék 1O fankadeli számot és nem csináltam volna klippeket, csak az elmúlt 5 évben fél évente feltettem volna egy-egy számot a netre és beadtam volna én is a közönségnek, hogy sziasztok itt a szerencsétlen panelgyerek, aki nem a pénzért csinálja és realhiphop van testvéreim és fellépni se járok meg ilyenek, akkor én lennék a magyar underground hiphop koronázatlan királya... ehelyett azzá váltam elméletben, ami ellen pont én magam indultam csatába.. ez amúgy nem feltétlenül rossz dolog, hiszen ha valaki nem elvakult, akkor még kreatívan is inspirálhatja.. ahogy annak idején azért csináltuk a veletek klippjét, hogy megmutassuk, hogy nem csak olyan van, ami a tévében eddig volt, lehet majd valaki azért csinálja meg az első klippjét, hogy rám mutatva mutassa meg, hogy nem csak ilyen van, ami igaz is.. mert nem csak fankadeli van ám a világon.. természetesen sokszor hoz az élet furcsa helyzetekbe... valamelyik nap is odajött hozzám egy srác és mondta, hogy mennyire csípi a zeném .. az enyémet szereti meg a siskát... és akkor mondom magamban, hogy bazmeg te gyerek, akkor vagy engem nem értesz vagy a siskát, mert én mondjuk szinte 18O fokkal a szexista, agresszív, önző világ ellen beszélek... és mosolygok és mondom, hogy köszi, aztán még kérdez valamit, arra is válaszolok illedelmesen és mondom neki, hogy minden jót pacsi és lépek arrébb.. aztán pár pillanatig mozgat még a dolog, de utána el is felejtem, ha most nem írom ezt az irományt, többet valószínűleg az eszembe se jut... és közben mivel ugye beleolvasok néha más fórumokba látom, hogy a siska olyanokat ír rólam, hogy én nem vagyok igazi hiphop, merthogy semmi olyat nem viszek tovább, amit a hiphop a 9O-es években elkezdett és amit képviselnie kéne az egésznek, meg ilyen eszeveszett baromságot, meg felsorol 2 nevet, akiket én nem ismertem annak idején és, hogy akkor milyen hiphop vagyok, arról nem beszélve, hogy én élből mondok neki 1OO olyan hazai előadót, aki szerintem alap és az életében nem hallott róla, valamint a másik oldalon ott van, hogy mondjuk espének a lemezén reppel, aki egy tinédzser srác és még ganxsta zolit meg az animal cannibalst is csak hallomásból ismeri a kora miatt... érted.. ilyen szinten van a sziszi és amikor olvasom olyan érzésem van, hogy ha nem tudnám, hogy cirka milyenek a szellemi képességei, akkor úgy gondolnám, kajak így túljár az eszemen és ilyenekkel szívat, hogy benyalok ilyen dolgokat ő meg otthon röhög közben... de annyi ilyen dolog van, hogy hihetetlen... ott van például a menta, aki az egyik embernek azt mondja, hogy a fankadelinek behozta az anyja a kakaót, mikor nálunk volt és, hogy milyen dolog ez, meg így meg úgy, a másiknak meg azt mondja, hogy neki semmi baja nem volt ezzel és örül neki, hogy legalább nekem megadatott ez és a többi... hát ilyenkor szintén megfordul az agyamban, hogy most vagy kajak engem akar szívatni vagy tényleg nem vágja, hogy mindkét ember személyesen visszamondja nekem a sztorit, amit totál máshogy ad elő... mint ahogyan a fülembe mondta pár hete telefonban, hogy elismeri, hogy tulajdonképpen össze sem vesztünk csak "leköcsögöztem" és rábasztam a telefont, ezért írta a tűréshatárt, meg ezért anyáz a színpadon... érted... ez így is volt... ugye kint volt a salátán a menta lemez és jött a csomó levél nekem, hogy hiába rendelik, nem küldi menta.. erre felhívtam mentát vagy háromszor, hogy legyen már olyan kedves és küldje.... aszondta harmadjára már, hogy nincs ideje rá, mert pénzt kell keresnie, az fontosabb... mivel a lemezekből is pénzhez jut ugye az ember, némiképpen értetlenkedtem és ezt szépen szólva állatira szar szövegnek tartottam... erre jött pár napra rá egy sms, hogy hagyjuk a faszba az egészet, leszarja a kiküldéseket.. ilyen szövegkörnyezettel és a végén valami csá vagy ilyesmi... erre felhívtam és mondtam neki, hogy egy nagyképű köcsög és rábasztam a telefont.. miután egy hétig könyörögtem neki, hogy ugyan küldje már ki a gyerekeknek a cédét, amiből neki van pénze... érted... agyrém.. és utána visszahallom csak ebben a hónapban két embertől, hogy azt mondja, hogy én ugattam vele és ő baszta rám telefont érted.... anyámmal nem beszélek olyan nyájasan, mint ahogyan őt kértem, hogy küldje ki a lemezeket és utána meg én basztam rá a telefont... és mondtam neki, hogy egy nagyképű köcsög.. és bazmeg... kajak fordítva mondja el az embereknek... ilyenkor megfordul bennem, hogy van-e tükör ezeknél az embereknél otthon... volt tibbával a salátán is egy jó meccsünk ugye... erről is sokan tudnak.. a végeredmény az lett, hogy tibi megígérte, hogy nem mond rám többet rosszat, ha nem basztatom, ami ugye némiképpen vicces számomra, mert addig sem basztattam, de hát mindegy, én ebbe belementem .. az egy dolog, hogy előtte nyilvánosan gerinctelen hazug fasznak nevezett, meg ilyenek, rá egy órával meg kedélyesen beszélgettünk telefonon, de a saját elmondása alapján, indulatos ember és ha már anyámnál tartottunk, ő is sokat ordibált az évek során otthon, ahogy a békét 2-ben reppelem "anyám is ordibált hidd el éppen eleget.. akárcsak én kussolt az egész emelet" szóval anyu sem gondolta mindig úgy, ahogy mondja a dolgokat és bizony amikor én rontok a stúdióban és ordítom, hogy "a kurva büdös élet kurva annya fasza picsáját" ilyen artikulálatlanul, akkor azt én sem feltétlenül úgy gondolom, úgyhogy nem bánt, hogy tibi ezt mondta, a lényeg, hogy megegyeztünk és őszintén remélem, hogy tartani is fogja magát ehhez.. én természetesen nem ismerek alkut, ahogyan írtam.. soha nem fogok meghunyászkodni a valósággal kapcsolatban és bizony nem is felejtek...de bosszúálló sem vagyok... ha már itt tartunk.. az újratöltve lemezen a lírikám mondhatni annyira puritán, hogy olckúl hatása is lehet.. egyáltalán nem fárasztó.. nekem néha olyanom van, hogy például az Isten hozott... ...ördög viheten magamat alig bírom követni.. és most ilyesmi nem jött belőlem... jöttek a zenék alám és végre úgy, mint annak idején 98-ban felszabadultan a világ legegyszerűbb rímeivel az igazat reppeltem újra, ahogyan azt ugye évente párszor megteszem és bizony rendesen kiosztom benne megint a szakmát... sokszor ígértem már, hogy most már nem reppelek a szakmáról, de hát nem tudok mit kezdeni vele.. amíg így áll a magyar rapszcéna, ahogyan áll, addig nem fogom a fejem a homokba dugni... nem furmányos oltások vannak benne ezer függöny mögé bújtatva, mint a viszem a balhét-on vagy a reppen vagy az ihövön... sokkal egyszerűbb behelyettesíteni .. nem is feltétlenül szereplőket és alakokat, hanem inkább viselkedési módozatokat.. természetesen ezek még a tibbás beszélgetés előtt készültek jóval, mint pl. a tm lemezen való közreműködésem is úgyhogy tibbah, remélem, nem fogja zokon venni ha kicsit "odabaszok" ... ha már végiganyáztak az egész országon, illetve tibin kívül sokan a mai napig anyáznak, ennyi úgy gondolom, belefér a reppbe... például az is állatira vicces, mikor az offline oldalon ment a tömeges egymás táborának bizonygatás.... a lelkem annyira jól érezte magát, mintha hájjal kenegették volna, ahogyan láttam, hogy aki értelmesen és kimérten tudott megnyilvánulni, az az esetek túlnyomó többségében nc hallgató volt és aki fröcsögött hát... mondjuk így, hogy az nem... fura ahogy szürcsölgetem a kakaóm reggel és olvasom, hogy én depressziós reppet csinálok meg ilyenek... nálam több partitrekkje szerintem egy magyar hiphop előadónak sincsen vagy legalábbis ott vagyok az élbolyban... érted.. ennyire nem képesek... szerintem valaki még mindig ebben a tudatban él, kajakra megdumálják a kocsmában a srácokkal, hogy a fankadeli az depressziós repp, érted... pedig csak oda kéne klikkelni mondjuk a kasza napokos videóra a salátán vagy az osgén, amit most vagy akár tavaly csináltunk a gőzzel.... még az álmodtam meg a fekete leves is partitrekk számba ment meg megy.. és ők bazmeg..... azok a kis virágok.. amelyek tényleg elszáradnak az életemben, mert hiába locsoltam annyi szöveggel... annyi írással ..annyi fórumbeírással.. annyi interjúval klippel meg minden szarral.. hiába locsolgattam.. ők még mindig nem vágják, hogy ki vagyok, meg kik vagyunk és fingjuk nincs az egészről.... és bólogatnak olyan emberekre, akik a saját közönségüket gagyizzák, ahogyan gőz mondta és még szépen fogalmazott.... és évente csinálnak egy trekket vagy pár évente egy lemezt és nyalják a seggüket... fura az én szemszögemből én mindig úgy éltem meg, hogy az nc az, akinek a legkevésbé van a portája tele tartalmatlan csupasz respektekkel és mégis ezek a fószerek minket dobálnak ilyenekkel, hogy nekünk nyalják a seggünk.. érted... ha fankadeli lemezt hallgatsz akkor fankaseggnyaló vagy.. ha a salátán regisztrálva vagy akkor szintén nagy eséllyel pályázol erre a címre és sorolhatnám.. fura ez...és, hogy milyen fura bennfentesnek lenni, hiszen ott van pl. a suppah wherdee lemezen egy nks karc és már megkérdezik a fórumon, hogy az diss-e.... édes jó Istenem, miért lenne az... akkor az valószínűleg a szövegből kiviláglana, ha az lenne nem?... és megkérdezik... mégis... vagy pl. amikor egy másik srácnak nks a kedvenc lemeze meg én... ilyenre több eset is volt már... én meg folyamatosan hallom vissza, ahogyan az nks is így-úgy fankázik a színpadon meg ilyenek... ő meg az nks lemez előtt vagy után fankadeli repp lpét hallgat... és sokan meg azt mondják, hogy a közönségnek ugye nem kéne választania... így ilyen alapon ha nem tudja a belső dolgokat, akkor valóban nem is kell.. akkor várnám el, hogy válasszanak, ha valóban tudnák, hogy milyen emberekért rajonganak, hogy azok valójában mit is képviselnek és milyen képmutatóak satöbbi.. de ezt csak én tudom mondjuk, meg artoscsaba, meg gőz, meg kojsz, meg még páran... a közönség nagy része ebből mit sem lát... na szóval az én hiphoppomban nem akarok alkunak helyet hagyni soha... ilyen baromságot is olvasok még a mai napig is, hogy a hiphop soha nem lehet a miénk, mert az egy amerikai műfaj és az a fekáké... érted.. még mindig van, aki ilyet leír és tovább megyek elhiheted nekem, hogy van olyan is, aki még meg sem született és majd 2O év múlva ő is leírja ezt a baromságot és nem tudom, de remélem, hogy lesz majd akkor is valaki, aki majd felhívja a figyelmét arra, hogy ha idejön a bangladesi vendégdiák és rákattan a táncházra, akkor a magyar néptánc teljes értékű művelőjévé és élvezőjévé válhat és a többi.. persze valószínűleg ő ezt nem fogja felfogni ugyanúgy, ahogyan most sem fogják fel sokan a hasonló dolgokat.... ezer ember odajött már hozzám, hogy milyen jó, amit csinálunk és, hogy fújj ogli g meg majka meg ilyenek és akkor nekem eszembe jut, hogy a majka bár régen ölelgetett is, de a mai napig odajön köszönni a tyson is és az ogli g is totál normálisan emberien lepacsiz.. nem felejt el elköszönni, megadjuk egymásnak az elvárható tiszteletet és nem kérünk egymástól cigit se meg ilyenek érted.. egy reppbuliban ehhez képest miket tud az ember kapni.. mutogatás.. anyázás.. egymás háta mögött acsarkodás... érted.. az egy dolog, hogy mondjuk a vivahip valóban nagyon gyengusz egy műsor.. de basszus a vivában az összes embert csípem esküszöm.. kurva jó brigád dolgozik ott és komolyan mondom, az évek során egyetlen egy emberrel nem találkoztam ott, aki nem lett volna jó fej... hihetetlen de így van.. és a mai napig mindig kurva kedvesek hozzám és komolyan mondom, inkább lennék a viva chart són, meg lepacsizok az ogli g-vel teljesen normálisan egymás szemébe nézve, mintsem ilyen kapucnis gyerekek motyogják a bajszuk alatt, hogy na itt a depressziós.. érted... annak ellenére, hogy úszkálok a pozitív hullámokban, amiért annyira hálás vagyok az életnek... én mindig arról álmodtam, hogy legyen egy-két nagy buli, ahol több ezren tapsolnak és mondják a szövegeket... vessen bárki követ rám ezért.. én szerettem volna ezt.. én vágytam arra, hogy ne csak kis klub-buli legyen, hanem legyen nagy buli is.. mindig ámulva néztem a nagy koncerteket a tévében és mindig bántott, hogy más szövegírók által pénzért írt szövegeket kántál a közönség, amit a session zenészek pénzért kísérnek és azok a birkák meg rajonganak értük, mikor semmi saját dolog nincs benne és mégis több ezren ott vannak a stadionban.. és most itt állok 24 évesen és olyan szövegeket, amelyek az életem legmélyebb bugyraiból törtek felszínre, mint az álmodtam vagy a fekete leves.... és mondják velem.. több ezren.... és én hiszek benne, hogy ez az enyém .. ez én vagyok... és valahol nekik is csináltam.. szóval együtt mondjuk.. ez benne a lényeg... valami eredeti, ami nem csak én vagyok, hanem valahol ők is.. gyakorlatilag eggyé olvadunk ott a koncerten ... és ezt tapsolják meg.. nem a session zenészeket... meg nem a fizetett táncosokat.. meg nem a szövegíró sláger szar szövegét.. hanem engem.. a kisszobám féltett titkait, amelyeket félrészegen a józanságtól rettegve vetettem papírra és magamatkurvaanyázva reppeltem fel alsógatyában izzadva egy másfél méteres csillapított helyiségben... amire a többi pályatársam fujjog, meg ilyeneket mond, hogy nem tartják hitelesnek, meg ilyenek.. érted..... meg én nem vagyok repp.... meg depressziós vagyok érted..... hát bassza meg..... mégis mondjuk együtt... és én utána napokig vigyorgok belül és boldog vagyok.... az én hiphoppom szereti ha sokan szeretik... semmi megalománia nincs bennem szerintem.... amit reppeltem, úgy igaz... ha egy ember hallgatna a kocsijában, akkor is csinálnám... de mivel világ életemben úgy reppeltem és tettem mindent a reppért, hogy nem volt alku..... és ide jutottam.... vagy, hogy is mondjam ez történt velem... ha innentől megalkudnék a látszólagos békéért cserébe, hiszem, hogy megérezné rajtam az a sok ember, hogy már nem az a feri jött le az emeletről aki félresöpört mindent pár igaz szóért... én pedig az vagyok... ugyanaz a feri