Carl Schwartz: Egy igen furcsa egybeesésnek köszönhetően állt elő ez a helyzet. Éppen megérkeztem Berlinbe meglátogatni a barátnőmet, két nap múlva pedig úgy döntöttem, hogy amíg ő dolgozik elmegyek a SO36-ba és megnézem a Hatebreed-et. Csak üdvözölni akartam a srácokat és Franket meglepni a színpadon. Aztán egyszer csak az kérik tőlem tartsak velük a turné további állomásaira -mint basszusgitáros Beattie-t helyettesítve- aki előző éjjel eltörte a karját. A show-ra elkelt minden jegy, én meg majdnem, hogy be se bírtam jutni... szóval durva, hogy éppen megjelenek és aztán arra eszmélek, hogy újra turnén vagyok. A csajom morgott egy-két napot, de megértette, hogy szükségük volt a segítségre, és visszajövök. Nagyon élveztem a játékot abban a csapatban, amelyet már jó ideje csípek. Nagyon nagy arcok!

De, mégis hogy?! Játszottad már korábban ezeket a számokat? És az új album a Supremacy dalai, volt időd egyáltalán begyakorolni?

Ahogy mondtam is, évek óta hallgattam Hatebreed-et és volt már szerencsém turnézni velük más csapatokban az évek során. Elég jól ismertem a dalokat. Nem volt idő a gyakorlásra...csak beugrani a buszba és elindulni turnézni. Szerencsére apám kiskoromban korán elkezdett tanítani, hogyan kell olvasni és játszani a zenét. Ezt nem is tudom elmagyarázni, de valamilyen oknál fogva mindig nagyon hamar képes voltam a dalokat eljátszani, főleg azokat a csapatokét amelyeket szerettem, sokszor pár hallgatás után azonnal.

Na, akkor beszéljünk a Killafornia c. nagylemezről. A Next Time I See You, You're Dead igen erősnek mondható nyitány. Ez egy történetet mesél el, vagy egyszerűen egy ilyen bosszúálló számot akartatok készíteni?

Az a dal eredetileg egy tréfának indult mikor először demóra vettük. A szöveg kb. a semmiről szólt, egy szalvétára írtuk rá és a régi gitárosunk énekelte, én csak a közepén, néhány sor erejéig csatlakoztam be. De a zenéje eléggé megfogott és arra gondoltam valami durvábbat ki kéne hozni belőle. Úgy döntöttem új szöveget írok hozzá olyan emberekről, helyekről, és időkről az életemből amelyeket inkább szerettem volna elfelejteni. Mindenki át tudja érezni ezt a számot akit valaha is csapott be és árult el olyan személy, akit közelinek hitt magához. Arról szól, hogy töröld ki a negatív emlékeket és lépj tovább.

A címadó trekkben van egy ilyen sor: "Anyone thinking with an open mind is often ostracized." Ez miért van szerinted? A többség fél azoktól akik vállalják a  véleményüket?

Még egy gondolat erejéig itt maradva, azt hiszem ennélfogva az olyan csapatokat mint ti, igencsak rossz oldalról közelítenek meg. Persze a hangzás durva, a szövegek szókimondóak, de mégis célja van, mert beszélnek olyan dolgokról amikről más esetleg nem mer, és keresik a válaszokat. Nem így van?

Igen, egyetértek ezzel az állásponttal. Ez a zene megadja az embereknek a levezetést vagy a kiutat a frusztrációkból...vagy egy olyan találkozóhelyet ahol elfelejthetik a mindennapos küzdelmeket. Továbbá megvan benne az az erő, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy más dolgok is vannak az életben, mint amit látunk és hallunk, és vannak olyan dolgok amikért érdemes harcolni.

Az hardcore közegben igen jól csengő Trustkill adta ki a korongot, milyen velük dolgozni?

2002-ben kezdtük el ezt a bandát. Semmi többről nem volt szó, csak jól érezni magunkat a cimbikkel és, hogy kieresszük a fáradt gőzt. Soha nem gondoltunk arra, hogy turnézzunk az egész világon. Szóval, az, hogy vannak mellettünk olyan emberek, mint a Trustkill Records akik segítenek az ügyek intézésében, hát ez több, mint amit kérhettünk volna. Nem tudjuk eléggé megköszönni nekik azt, hogy kiadták az első nagylemezünket, és, hogy elindulhattunk turnézni, sűrűn találkozni a többi Trustkill csapattal.


Amennyiben jól tudom, vegetáriánus vagy. Mikor döntöttél ezen életforma mellett és mennyire volt ez nehéz választás?

Igen, vegetáriánus életmódot folytatok, méghozzá azért, mert szilárdan hiszem, hogy így a helyes. Napjában minden harapással gyilkoljuk magunkat a tortúra, félelem és halál fogyasztásával. Nem igazán ismerjük fel a jelentőségét, hogy milyen kihatása van a más teremtményeken elkövetett erőszakon. Megöljük a bolygónkat és fajtánkat azzal, hogy támogatjuk vagy szemet hunyunk az olyan őrült politikák felett ahonnan nincs visszaút. Annak ellennére nem volt nehéz meghozni a döntést, hogy az elején nem sokan támogattak.


Az egyik Madball dal, a H.C. United-ből idézve: "i don't believe in descrimination/integration./i don't judge by look,/what you eat or drink doesn't matter to me/it's about  respect, equality". Hogyan vélekedsz erről?

Freddy Madball fején találta a szöget. Az életben mindenben az embernek először tisztelet kell tanusítania, hogy utána vissza is kaphassa. Ez az emberi természet. Mindenki azt csinál amit akar -ami az ő szükségleteihez illeszkedik- ami hatással van az életére. Ha nem akarja, nem teszi. Túl sokszor akarják egyének ráerőltetni másokra a saját meggyőződésüket, a vége keserű vereség és csalódás. Én mindig tiszteletben tartottam mások döntéseit, és ennek következtében volt szerencsém a kölcsönös tisztelet érzésében részesülni olyanoktól is, akik homlokegyenest más életmódot képviselnek, mint én.

Kapcsolódva egy korábbi kérdéshez, gondolom a First Blood szövegeit sokan tartják erőszakosnak és támadónak. Ti ezen a módon akartok valamiféle változást indítani a hallgatók körében?

Mikor szövegeket írok mindenképpen igyekszem megoldást ajánlani. Ez nem mindig egyszerű, azonban sokszor próbálkozok, hogy legalább inspiráljam arra a hallgatót, hogy nézzen körül a világon és reagáljon. Talán ezen a reakción keresztül megtalálhatja és felépítheti a saját álláspontját pár, a világot meghatározó kérdésben: SZENVEDÉS, EGYENLŐTLENSÉG, KONFLIKTUS, ERŐSZAK, HÁBORÚ, HAZUGSÁG, MOHÓSÁG, BIZALOM, CSALÁS ÉS APÁTIA.


Sok trendnek vagyunk szemtanúi (nu-metal, metalcore, emo, stb.) folyamatosan, te hogy állsz ehhez a kérdéshez?

A trendek jönnek-mennek, de a nehéz és agresszív zene a különböző ízlések ellenére is itt van és ugyanolyan erős, mint bármikor. Én igazán hiszek abban, hogy azok a zenekarok, amelyek hűek maradtak a stílusokhoz és ahhoz az etikához, amit képviselnek a végén nyerni fognak. Teljes kört ír le. Máshogy fogalmazva, a divatcsapatok, a propaganda és klikkek elhalványulnak és rá fognak jönni az emberek, hogy bár nem az aktuális "menő cucc"-nak számítanak, de az igaz csapatok tartották meg az erejét az évek folyamán.

Ha úgy összességében összehasonlítod az Amerikában és Európában tapasztalt hangulatot a koncerteken, hol érzed erősebbnek? Egyáltalán fel lehet fedezni valami különbséget?

Mindenhol vannak jó koncertek. Szerencsések vagyunk, hogy jó pár igazán nagyszerű show-ban lehetett részünk Európában. Sok még több energiát szabadított fel, mint a legtöbb az Egyesült Államokban, de a lényege az egésznek az, hogy játszhatunk mindenfele azoknak a fiataloknak akik érdeklődnek irántunk.


No, most nézzünk 5 all-time klasszikus hardcore lemezt, mik a személyes élményeid velük kapcsolatban.

Cro-Mags: Age Of Quarrel

Klasszikus, a kedvenc Cro-Mags lemezem. Talán mindent összevetve, a Cro-Mags-t láttam legtöbbször feldolgozva. Még én is doboltam egy olyan csapatban, ahol a World Peace-t játszottuk. Zorall volt ez a csapat és nagy volt látni, ahogy hardcore és metál arcok is hallgatták.


Biohazard: State Of The World Address

Ezt a kis sárga kazettát annyiszor játszottam a magnómban, hogy elkezdett beleolvadni. Anno a Biohazard volt az egyik olyan csapat amelynek az élő  energiája és fellépése arra ösztönzött, hogy ezt mondjam magamban: "Ez az amit csinálni akarok-zenélni".


Skarhead: Kings At Crime

Nem láttam másik olyan csapatot amely a drog-szex-pénz témakörröl szólt volna, és ennyi straight-edge arcot vonzott volna közösen énekelni, táncolni és jól érezni magát. Nagy volt. Lehet, hogy ma sok straigt-edge arc nem ismerné be, de én szépen kivettem a részem a nagy Skarhead-del való éneklésben és moshing-ben.


Sick Of It All: Scratch The Surface

Ezt nem könnyű szavakba foglalni...a SOIA minden idők egyik legkedvesebb hardcore bandám. Ez lenne a kedvenc lemezem tőlük? Talán. A Sick Of It All Tribute lemezre felvettük a No Cure-t, de lehet, hogy a mi verziónkban csak a Just Look Around-ot (végül ez a verzió lett a végleges-a szerk.) fogjuk kiadni. Bármi is legyen, azok az emlékek mikor először láttam őket színpadon...ma is felpumpálnak és inspirálnak, hogy mindig jobb fellépésre törekedjek, mint az előző volt.


Merauder: Master Killer

Egy újabb alapmű. Sok mai hardcore csapat(főleg a metálosabbak) vette át azt a  stílust amit a Merauder évek óta űz. Kötelező darab minden core csapat számára. A First Blood hangzására a kezdetektől hatással van.

Művészi és emberi aspektusból nézve, úgy érzed megtaláltad a First Blood-ban az igazi otthonod? Hosszútávra tervezitek felépíteni ezt a mozgalmat?

A First Blood azért indult, hogy kiadjuk és a feszkót és jól érezzük magunkat...kilendítsen kicsit a heti nyugtalanságból és frusztrációból. De ez a fajta zene és az a képessége, hogy motiváljon emlékeztet, hogy vannak dolgok az életben amikről nem szabad elfeledkeznünk. Dolgok amiért érdemes harcolni, igazságtalanság, egyenlőtlenség, és a gonoszt felfedni és megsemmisíteni. Csak az első nagylemezünkön vagyunk túl, ez a jéghegy csúcsa. Még rengeteg dolog van, amit csapatként nem mondtunk el, és azt tervezzük, hogy még sokáig itt leszünk, hogy elmondjuk ezeket.


Mi az életfelfogásod?

Az életfelfogásom az évek során némileg fejlődött és cserélődött, de a gyújtópontja megközelítőleg ugyanaz maradt. Az idő múlásával egyre jobban igyekeztem magam kondicionálni az élet kérdéseire...feltenni azokat a kérdéseket, hogy miért éppen így történnek a dolgok a világban. Szakszerűen kérdezni, mindent amit látsz, mindent amit olvasol, mindent amit hallasz. Az élet többről szól, mint amivel a szem is találkozik és sok minden nem is az, aminek mi azt látjuk.


Mik a következő tervek?

Egy elég új csapat vagyunk így annyit próbálunk turnézni amennyit csak lehet, hogy terjedjen a nevünk, a hangzásunk és az üzenetünk. Valamikor 2007-ben igyekszünk becsempészni az új album felvételeit, és kiadni egy vagy két klipet a Killafornia-ról.


Mik az utolsó üzeneteid a magyar olvasók számára?

Eddig csak 2006 nyarán egy alkalommal volt lehetőségünk Magyarországon játszani, de nagyon őszinte és odaadó rajongókkal volt alkalmunk találkozni. Köszönjük, hogy támogatjátok a First Blood-ot, a zenénket, azt amiben hiszünk és az underground zenei közeget. Visszatérünk!


Carl, köszönjük az interjút.

Béla, köszönöm szépen az interjút és azt is, hogy lépéseket teszel,   fáradozol rajta, hogy életben tartsuk ezt a zenét és az akaratot, hogy átadjuk  a határozott, állásfoglalásra késztető üzenetet.