FankaDeli - 100 kredit

van, hogy valakinek kicsúszik a száján.. aztán azt, hogy már abban a pillanatban megbánja vagy tényleg annyira hülye, hogy komolyan gondolja, azt nem tudom.. mármint, hogy tényleg könnyű-e a másiknak vagy, hogy egyáltalán könnyebb... nem mondom, persze ismerek sok tehetős családot, akiknek látszólag könnyebb, mivel jut a konyhára bőséggel és horribilis a nyaralás büdzséje is, csak mikor kicsit jobban képbe kerülsz, hogy a kisebbik lány szimplán diszkódrogfüggő.. a nagyobbik klinikai depressziós a súlya miatt és eme bánatát legfőképpen a még masszívabb zabálásba fojtja... a fiú pedig napi egy grammot szív el és leginkább 3 naponta lop az apja tárcájából, amit a fater nagyon jól tud, de a családi "béke" érdekében úgy tesz, mintha fel sem tűnne neki az az ötezer mínusz.. pedig mire beindult az üzlet, megtanulta, hogy minden ötezer forintra vigyázni kell szóval.. azonnal kiszúrja.... ja és ha már apukánál tartunk, akkor természetesen komoly alkoholproblémákkal küzd.. konkrétan nem tud viselkedni részegen, valamint az sem feltétlenül írható a jobb tulajdonságai sorába, hogy a sarki fűszerest leszámítva mindenki tudja, hogy melyik két titkárnőt keféli tenisz helyett felváltva kéthetente... anyuci pedig szintén egy xanax- viszki kombóval megtámogatva trécsel a kamu barátnőkkel a még nagyobb kamuról, miszerint a lánynak milyen jól megy az egyetem és a fiú is milyen aranyos gyerek.... a küllemmel természetesen nincs probléma.. a zakó.. a kosztüm.. a deszkás ruha felszerelés.. és a lányok aktuális divatot követő maskarája is hibátlan.. roskadozik a nyári terasz a muskátliktól, illetve a fű is le van nyírva... látszólag minden a legnagyobb rendben.. talán kicsit kikerekítettem a rövid felvezetés alanyait bár hozzáteszem, jóval súlyosabb esetekkel is találkoztam .. de .. természetesen van, ahol nem minden szereplő gyenge pont... .... persze az azért elég ritka... szóval nem mondok azzal túl nagy újdonságot, hogy a pénz nem minden ..sőt... természetesen az érem másik oldala is kellőképpen csillog... a paneldzsungelek mélyén... apu remélhetőleg minél később ér haza a gyárból.. bár minél előbb megver, annál hamarabb túl vagy rajta.. nézzük a jó oldalát ugye.. illetve annak fényében, hogy az apró lakás melyik pontján helyezkedsz el lehet, hogy csak anyu és a húgod kapnak ma egy taslást, mert a harmadik emberre általában már nem szokott energiája jutni... na... lássuk be.. ilyen ez a körömlakklemosós vodka... elfárasztja az embert... anyu egészen természetes módon akut ideggyenge és mániákus depressziós... a hugi pedig 13 éves kora ellenére több orális élményen van túl, mint sok később érő lány egész életében... a telep hangulata...... ennek természetesen megvan a falusi, illetve kisvárosi verziója is.. amire majdnem azt mondanám hasból, hogy még rosszabb .. de igazából egyik sem rosszabb a másiknál.. és talán egyik sem jobb a másiknál... most hirtelen egy olyan eszement hasonlat jutott az eszembe, mint amikor egy stratégiai játékban egymás ellen játszotok, de más országot vagy fajt választotok.. mindegyiknek megvannak a maga erősségei és gyengeségei... szépségei és gyenge pontjai... persze ahogy én látom, a lecsúszott polgári réteg pereméről... a legtöbb ember bevállalná a gazdagabb lét árnyoldalait, csak ne menne rá a létfenntartásra.. és talán igaza is van.... hozzá tartozik, hogy a szubjektív véleményem már régóta az, hogy a saját statisztikám fényében, miszerint szinte minden tehetős ismerősöm sokkalta nagyobb kutyaszorítóban van az élet által, mint én... nem tudom.. olyan fura ez... és olyan vidám és kirívóan boldog szegények vannak..... kezdjük talán ott, hogy fontos volna definiálni azt, hogy mit is jelent manapság az, hogy valaki gazdag avagy szegény vagy milyen réteghez is tartozik.. ez egy alapvető kérdés, ugyanakkor állati nehéz... hiszen most is egy apple laptopon írogatok... saját magam tudom felvenni a nótáimat a saját kis kuckómban.. anyuéknak van egy legapróbb opelja.. van lakásunk.. saját... érted.. nem hitelre... meg ilyesmi... szóval... ki mit mond erre ugye... én az ismeretségi körömben eloszló társadalmi rétegek arányait tekintve, teljes határozottsággal a szegény kategóriába sorolom magunkat.. azt kizárólag intermezzóként teszem hozzá, hogy egy "normális" országban ezeket ugye mind eleve kapod az élethez vagy ha odakerülsz, hát nem túl nehéz előteremteni... anyuék pedig egy élet munkájáért cserébe azt tudhatják maguk mögött, hogy nem kell hitelt fizetniük havonta, meg el tudnak menni ide-oda, mert van egy kis pici autójuk.... egy élet munkájáért cserébe... szép mondhatom.. és még van olyan, aki ezt irigyli... hozzáteszem, talán úgy érezhetnénk, hogy jogosan.. már ha egy pillanatig is lehet jogos az irigység... hiszen teljességgel bizonyos, hogy mindenki a saját maga sorsa kovácsa és.. az ingerküszöböd kielégítése motivál.. azaz ha neked elég az, hogy üljél egy panellakás szobájában... és fújjon szemből valami ventillátor... de a nagyképernyős tévén szaggasson a ps3, aztán kalap kabát, akkor neked ennyi elég... nincs is ezzel semmi baj... .van, akinek van egy cége... vagy van, akinek van egy vállalata.. és még az sem elég neki.. persze a multicégek azért nem egy ember kezében vannak, de az megint más tészta... szóval sosem értettem, hogy a gazdag csemetéket az esetek túlnyomó többségében miért nem képesek megnevelni a kedves szülők.. vagy csak én értelmeztem félre a neveletlenség fogalmát.. de valahogy engem mindig idegesített, ha egy szegényebb társaságban voltunk és valaki hidegvérű kijelentő módban tett közzé pár szösszenetet az életéből a legteljesebb természetességgel, miközben látható volt jó pár arcon, hogy velük ahhoz hasonló, több mint valószínű, soha az életükben nem fog történni... hm.. illetve ha nagyon akarják, akkor fog.. ez nyilván rajtuk múlik, hiszen ismerek pár figurát, akik a szó klasszikus értelmében vett igazi telepi gyerekek és ..... én nem viszem soha annyira, mint ahová ők jutottak.. mármint anyagilag... sokan ugye a pénzben mérik a világ dolgait... ezt is jó ideig tartott, mire megszoktam, hogy ha van egy lemez.. egy előadó lemeze.. és ha sokat eladnak belőle, akkor arra rá lehet mondani, hogy hát.. de basszus mennyi elment belőle, olyan szar nem lehet, meg satöbbi.... persze attól még nem ér egy forintot sem és állati szar.... aztán mikor saját magam kaptam rajta, hogy mennyi lemezt eladtam, akkor ez biztos nem véletlen és már majdnem el is aléltam magamtól, hogy milyen fasza gyerek vagyok.. aztán egy láthatatlan kéz adott is gyorsan melegébe egy irgalmatlan nagy tockost.... hogy lehet ám ferikém, hogy most te lettél az a szar.. amit sokan megvesznek..... fura ez... sokszor fordul a kocka.... mint a suliból a figurák..... annyira fura élményeim vannak ezzel kapcsolatban, hogy nem is tudom hova tenni némelyiket.. próbálom elhessegetni minden spirituális jellegű megérzésemet, mert egyszerűen képtelenség, hogy bármilyen szánt szándékú szabályzat is legyen köztük... csak, hogy párat említsek, hogy értsd, hogy mire gondolok... volt két srác, akik 7-8 éves koromban halálra terrorizáltak... vannak, akik ezeken a sztorikon nevetnek.. én meg rajtuk nevetek magamban, hogy nem akarják elfogadni, hogy ezek mennyire hatnak hosszú távon az emberre és.. valószínűleg pont ők titkolnak legjobban valami ehhez hasonló vagy még durvább történetet a saját múltjukból.. na mindegy, ez most csak így hirtelen még kiszaladt... szóval volt ez a két srác.. olyan szinten terrorizáltak, hogy sírtam minden délután otthon, illetve néha talán a suliban is.... rövid volt a hajam és kopasznak csúfoltak, valamint mindig megvertek vagy ellöktek, szóval mindig volt valami gebasz... visszagondolva nem igazán voltak erősebbek, csak valahogy ösztönösen.. persze fura ezt mondani, hogy ösztönösen, hiszen a logikus ösztönök, gondolom én, pont az ellenkezőjét diktálnák, na de mindegy, szóval valami belső inger hatására soha nem ütöttem vissza és soha nem ellenkeztem.. csak minimálisan... szóval ilyen nagyon életmentő jelleggel annyi talán, hogy az arcom elé tettem a kezem, de még azt sem mindig... ők meg ilyen vagány gyerekek voltak... persze volt, hogy betaláltak más srácokat is.. akkor mindig bejött valami szülő vagy nagyi, ami ugye hulla égő volt az adott alanynak és akkor ment kis okoskodás.... ordibálás, miegymás.. de én soha nem engedtem be anyuékat .. otthon sírdogáltam egy picit aztán mentem játszani.... na aztán cseperedtünk és elváltak útjaink... belőlem lett ugye, ami lett.. és aztán megtudtam nem is olyan régen, hogy mi lett a másik két srácból..... az egyik tolószékben ül, a másik pedig úgy néz ki körülbelül, hogy adnál neki pénzt az utcán, hogy vegyen enni magának valamit... amit most írni fogok, az nagyon nehéz.. még leírni is.. de nem akarok hazudni.... szóval igen.. mivel ember vagyok és ez valószínűleg valami velem született, azaz ilyen emberi spirituális logika... bizony megfordul a fejemben, hogy azért a sok évért cserébe, amikor nekem pokollá tették az életem megkapták a magukét.. de aztán ahogyan írtam.. és ez a fontos, mármint magam előtt is tisztára próbálom mosni magam, hogy komoly erőkkel hessegetem el ezeket a gondolatokat.... és sikerül is sokszor... de.. be kell vallanom, hogy megfordul a fejemben, hogy Isten nem ver bottal..... vallással kapcsolatos történeteket és gondolatokat most nem szeretnék belekeverni ebbe az irományba de.... később .. általános iskola vége felé a "kopasz"-ság lett a divat, szóval akkor már nem csúfoltak kopasznak, hanem zsidó lett az állítólag becenevem, én szimplán a világ legócskább csúfolásának éreztem... de azt mondták az orrom miatt, sima és ezzel nincs gond... szóval a kosárpályán rám is aggatták és nem tudtam mit kezdeni, zsidónak hívott mindenki... két ember volt talán, akikkel a mai napig is beszélő viszonyban vagyok és ferinek szólítottak és nem is tudják mennyire hálás vagyok nekik ezért... a zsidózás két zászlóvivője közül az egyik jelen pillanatban ideggyenge alkoholista, a másik pedig szintén olyan útra tért, ahonnan, úgy vélem, nincs visszaút... ennél többet nem írhatok, hiszen talán magukra ismernének.... csak itt jegyzem meg, hogy "vigyáznom" kell, hiszen.. bár talán már említettem is, de ez a fankadeli.hu kezdeményezés eleinte csak ilyen félig-meddig magamutogató, de inkább a szívemet kitáró hóbortnak indult... aztán a jelenlegi helyzet az, hogy egyszerűen nem is értem, hogy hogyan olvashatják vagy miért olvassák ennyire sokan.. hiszen annyira azért nem jók ezek az írások.. szóval "vigyáznom" kell, hogy kiről mit írok.. valószínűleg a teljes igazság mindörökre megmarad nekem.. de hozzáteszem, már attól is jobban érzem magam, hogy ezt a pár mozaikdarabkát közzétehetem... na szóval zsidóztak a srácok és mindig állatira szarul eset.... a másik kettő éveken keresztül vert.... minden nap szarul voltam tőle.. ezek meg 2 évig zsidóztak és nem vágták, hogy minden egyes kimondott zsidó megszólításnál összefacsarodik a szívem...hozzáteszem a hanglejtés, ahogyan mondták.....áhhh... mondjuk ha tizenöten voltunk a pályán egy délutánt, déltől este 9-10-ig, akkor számold ki, az cirka hány megszólítást jelent.... azt gondoltam talán én is, hogy másnak könnyebb .... akit nem vernek.... akit nem zsidóznak... satöbbi, satöbbi..... aztán miből lesz a cserebogár... mivel folyton-folyvást felszínre kerül nálam a spirituális háttere a történésnek.. melyeket ugye lepkehálóval kergetek.. szóval.. nem tudom őket teljesen kizárni az életemből, ezáltal kínosan ügyelek arra, hogy ne tegyek más embertársammal olyat, ami után az én büntetésem valami hasonló dolog volna.. már ha ez büntetés ugye.. ez is milyen önző és talán nagyképű gondolat.. mármint így is meg lehet világítani, hogy na látod.. ezt csináltad velem.. ezt kaptad cserébe.. holott valószínűleg semmi köze hozzá ... vagy mégis... a fene tudja... pedig a harci ideg elkap néha...... és mikor tudja az ember, hogy ... van a kezében..... materiális hatalom.... és mit megtehetne vele.... persze talán aludni sem bírnék utána..... de néha már annyira felhúzzák az embert.. és ezen ugye sokszor nem tud uralkodni... persze ezzel nagyon vigyázni kell, hiszen egy rossz döntés nagyon veszélyes lavinákat indíthat el.... hiszen.. mindig jön egy szebb lány... mindig jön egy erősebb fószer.. mindig jön egy dörzsöltebb fickó.... soha nem lehet az ember teljességgel bebiztosítva... csak nekem, mint fankadelinek, a reppes arcnak fura megélnem, hogy sokan nekem köszönhetik azt, hogy nincs még a kezük-lábuk szilánkosra törve, holott engem fikáznak úton-útfélen .. mégis én állítom le napról napra a hevesebb vérmérsékletű embereket magam körül, hogy majd.. megnyugszanak... majd belátják.... nyugi fiúk... nem kell a balhé.... de nem nyugszanak meg... és csak ugatnak.. és gőzük sincs róla, hogy egy szavamba kerülne és csúnya nagy balhé lenne és lehet nem is tudnák, hogy tőlem vagy miattam indult.. de életük hátralévő részének a nagyját már nem is a velem való foglalkozással töltenék az biztos, hanem azzal, hogy valaha még kimásszanak a szarból... de ez csak nem jut az eszükbe.. csak ugatnak.. és csak feszítik a húrt... persze ha már 9 éve arról reppelek, hogy élni és élni hagyni, akkor most már remélem, a maradék reppes éveimet is ebben a tudatban le tudom élni.. de ki tudja...... félek néha magamtól és a lehetőségeimtől, hiszen ha a családomat vagy a barátaimat bántaná valaki, akkor arra az esetre valahogy morálisan más szabályok vonatkoznak.. biztos észrevetted magadon, hogy van ez... engem lehet anyázni érted.. mutogathatsz .. okoskodhatsz, bármit csinálhatsz.... de ha anyámnak vagy apámnak szólsz be vagy egy barátomnak, akkor biztos rád ugrok.. valahogy így van kalibrálva ez a harci morál az én fajtámban, hogy engem lehet piszkálni... de másért ugrok... szóval hol is tartottunk..... tény, hogy meghatározó, hogy hova születsz.... mivel én egy akkor még középrétegnek mondott családba érkeztem... tinédzser éveimben, ha menőbb helyen jártam, akkor leginkább mutatni akartam, hogy azért én is menő vagyok.. ha pedig csóró helyen voltam, akkor próbáltam elszerénykedni az életem, hogy ne érezze senki rosszul magát mellettem... nem csak azért, mert ilyen intelligens, jó gyerek vagyok, hanem valószínűleg, ha nem is tudatosan, de így lettem nevelve... jó persze azt már gyerekfejjel sem ettem meg, amit a drága jó pöszike nagyim hajtogatott, hogy ő minden unokáját ugyanúgy szereti... meg minden gyermekét.. ez állatira nem így van.. nagyi, ha olvasod ezt az égből, te is tudod.., hogy nem így működik az ember.. a földön a keresztanyám volt a kedvenced, ezt csak az nem látta, aki süketnéma .. majd fent a mennyben, már ha oda jutunk, talán lesz ilyen egyenlőség... itt a földön ez nem így megy.. egyenlőség az nincs, viszont egyensúly mégiscsak van... hiszen.. visszatérve az előző gondolathoz.. amikor szegény helyen jártam... a legtöbb alkalommal állati szívósságot és tehetséget, illetve kreativitást tapasztaltam... gazdag helyen pedig.. legtöbbször tompaságot és rátartiságot.. mindig állati fura volt látnom, hogy mondjuk ha az apuka, aki összehozta a család "szerencséjét", viszont az apaság versenyén csúfosan elbukott, minek eredményeképpen egy nagyképű, ügyetlen senkiházi, aki az ő nevét viszi tovább…...hm... talán valami olyasmi ez, mint amikor a gazdag haverjaim taxival mennek randizni, meg bérelt telepi lakásba viszik a lányt, hogy ne lássa, hogy tulajdonképpen hol él és milyen autóval jár.. legalábbis egy ideig ne… hogy is mondjam szépen..., hogy ne azért szeresse meg... szóval fontos, hogy hova születsz... fura tulajdonságokat veszel fel vagy éppen szerintem fontos tulajdonságok nem alakulnak ki benned.. de erről talán majd máskor... én egy óriási kertbe születtem bele... sárból épített várba... ezernyi kis műanyag katonával... elszórt műanyagfegyverekkel... a gangon a vasárnapi ebéd... piros borsóleves... nálunk ez ilyen családi őrület.. tulajdonképpen borsóleves, csak a pirospaprikától lesz a színe olyan, amilyen, valamint porcukorral megszórjuk... sehol máshol nem ettem még ilyet, de nálunk ez hagyományos.. utána csirkepörkölt nokedlival... aprónokedli..pici tejföllel... és fokhagymás-tejfölös uborkasaláta... édes jó Istenem.... nincs ennél jobb.. talán még a nagyi-féle zserbóval lefojtva... az még egy lapáttal próbált rátenni... aztán visszajátszani.. szóval én ebbe születtem... közel s távol egyetlen gyerek sem volt...nem volt rajtam kívül egy gyerek se az utcánkban... konkrétan egyedül nőttem fel....gondolkoztam egész gyerekkoromban.... aki kecskeméten járt vagy jár.. a kerámiastúdió és az önkormányzat kibugázta alólunk a házat, ahol éltünk... a gyerekszobám helyén most konkrétan egy parkoló van.. bizony nem valami üdítő látvány.. szóval cirka 11 éves koromban költözünk panelba.. bár kecskemét központjába... mégis sokszor büdösebb volt a lépcsőház nálunk, mint a széchenyi-városban... aztán onnan költöztem én is ki a széchenyi-városba.... a 1O. emelet egy kis szobájába... de előtte, 18 éves koromig a lakás nagyszobáján osztoztunk anyuval... érted.. egy kamaszgyerek az anyjával osztozik egy szobán... a másikban apám.. a harmadikban meg a nagyim.... cirka 2OO négyzetméterről költözz 59-be... gyakorlatilag az utóbbi két évben nyugodtam meg olyan szinten, hogy nem kavar fel, ha valakinek takaros kis élettere van vagy akárcsak egy saját szobája.. ez évekig a velejéig hatoló gyengém volt, hogy miért nem adatott meg nekem, hogy egy normális szobám legyen... most már van persze.. és ezáltal talán értékelni is tudom.. ki tudja... ebbe is hajlamos volna az ember belecsempészni valami spirituális kódfejtést, hogy megdolgoztam érte és akkor most már ez a jutalmam.. holott bele is születhettem volna egy olyan környezetbe, hogy ez alap legyen...... ahogy mondjuk te beleszülettél.. vagy te sem.... sokszor úgy képzelem el a születésünk előtti fázist, mintha .. csücsülnénk egy felhőn.. vagy valami nagyon fehér ultramodern házikóban... és egy szintén hipermodern monitoron a rendelkezésünkre álló 1OO kreditpontból álló bonyolult szabályrendszereket figyelembe vevő jövendőbeli életünket határozhatjuk meg.... persze örülök neki, hogy van némi érzékem a zenékhez, meg aszondják, jól reppelek meg ilyesmi... de mondjuk igazán adhattam volna egy-két kreditponttal többet a képemre, hogy eggyel jobbvágású gyerek legyek... vagy mondjuk a kiállásomra is... de jó is volna tudni, hogy konkrétan mire is adtam azt a 1OO kreditpontot...... persze van némi sejtésem.. de az talán nagyképű lenne.... kívülről biztosan tisztábban látnám magam, hiszen másokkal szemben az ember vélelmezi, hogy tisztábban lát... de ez megint más téma.... szóval próbáljuk felvenni, legalábbis sokan próbálják felvenni a harcot azzal a plussz száz virtuális kreditponttal... nagyobb mellett csináltatnak maguknak.... festenek krix-kraxokat...... én is elkezdek mostanában edzegetni.... mert kezdem unni a tejföl melleimet.. egyszer én is nézhetek ki kevin kósznernek... andreas is olyan borítót csinált most nekem, hogy totál jól nézek ki rajta... ami állati kamu, hiszen évente egy olyan kép készül rólam.. szóval állatira fedi a valóságot..... na aztán sorolhatnám... ha már a reppnél is tartottunk.. sokan reppelnek, pedig semmi tehetségük hozzá és így tovább.... amíg persze mást nem bántasz az önös hülyeségeiddel, addig nincs is ezzel gond szerintem... onnantól kezdődik a baj, ha nem a fixen meglévő 1OO kreditpontod helyezed a fókuszpontba.. nem olyan téglákból próbálsz építkezni, amelyek valóban a rendelkezésedre állnak... hanem a tetővel kezded.. és azt is csak úgy találomra... de a szomszédnak persze óránként bizonygatod, hogy na majd „idefigyejjen”.. sőt.. neki is megcsinálod, ha nagyon akarja, annyira király vagy...... mindennek ellenére kénytelen vagyok abban hinni, hogy a világot uraló megfoghatatlan egyensúly égisze alatt minden ember számára megadatik a lehetőség, hogy tanuljon saját és mások hibájából is.... és boldogan élhessen.... aztán mennyien mégsem boldogok és mennyien születnek olyan helyre, ahol esélytelenül…. fel sem fognák azt az idealista maszlagot, amit én ide írogatok... egyenlőség meg egyensúly... mikor 6 éves kora előtt meghal a szerencsétlen kisgyermek.. hova lett volna esélye tanulni a világból... mások.. vagy akár saját maga hibájából... 5 éves korától gyakorlatilag egy természetesen ittas kómában élte le utolsó évét, annyira kevés táplálék jutott neki..... 6 évet élt.... aztán elássák az aznap meghalt társaival együtt... miközben én pötyögök az apple laptopomba és ha kedvem tartja kimegyek és szarok egyet és rossman pihe puha három rétegű papírral törlöm ki a seggem, utána meg meleg vízzel zuhanyozom mittomén milyen habfürdővel... aztán odasétálok a hűtőhöz és kedvem szerint ihatok sört vagy ásványvizet, abból is buggymenteset vagy buggyosat.... és visszasétálok ide... írogatok még egy picit.. de aztán majd bekapcsolom a tévét, mert már elég fáradt vagyok.. és megfogom az irányítót.. és ha nem a polcról választok a dvd-filmek közül.. akkor az a feladat marad számomra, hogy a 65 csatorna között szlalomozva kergessem magam álomba....... kicsit még éhes vagyok, de majd reggel eszek... annyit, amennyit az a kisgyermek egy hét alatt nem evett soha... én annyit reggelizek... bazmeg... és én agyalok itt az egyensúlyon... hol az ő 1OO kreditpontja.... hol a tiéd...... azt hiszem éppen ideje lesz megbecsülnöd, hogy olvashatod a fankadeli.hu-t...én meg írhatom.... még ebéd vagy vacsora előtt.................