Triple – Keserédes

Album: Kölcsönös EP

Szöveg: Triple

Zene: Artoscsaba

Verze1:

Régen hevesen belekezdtem, ma már veszni hagyom,

Angyalok kiégett érzéseivel telik meg üres lapom.

Hiába kapaszkodik a reményhez akár 100 karom,

Mert a szálakat elvágja rozsdás kardom.

Nem érdekel, hogy egy pohár vagy egy gallon,

Az alkohol az alkohol, máig vissza hallom.

Vigyázó, féltő szavaid,

Kár volna futni előlük, idővel úgyis megkaparint.

Ha az élet balra int; Dávid büszkén jobbra megy,

Lelkem sokáig küzdött, aztán ócska szolga lett.

Velem vagy ellenem? Ez a nagy harci kérdés,

1et előre 2őt hátra, így nem jön ki a lépés.

Szívemre hallgatok, bár mást diktál az épp ész,

A szabadság nem más csupán a börtön,

Az igazság tüzel, és égeti a bőröm.

Költészetnek nevezem gyatra szavaim sokaságát,

Indulattal kezdődik, majd komor szóra vált át.

A rózsa tövise szúrós, és mi mindenre képes,

Játssz a tűzzel Dávid, csak a végén nehogy szét ess.

Tanulok a hibákból csak adj még egy leckét,

Őrült módjára verem szét vágyaim ketrecét.

Csak egyszer élsz; kezedben a kulcs hacsak el nem lopják,

Az esély megvan, szívem hátárán vám nélkül hozd át.

Depresszív a nemzedék, ez már csak egy ilyen ország...

Refrén:

Már csak a keserű holnapokat várom,

Hervadt rózsák és megannyi vár rom.

Jéggé dermedt szívek közt én is fázom,

Kezemben toll, az elhivatott költőt játszom.

Verze2:

Megduzzadt felhők közt, éneklő angyalok,

Ordító sikolyok közt, lágy andalító dallamok.

Lángtenger mi felém tör egy halvány fénysugárral,

Tűzcsóvák ezrei közt úszom szemben az árral.

Mosolyok a halálvölgyben csábítanak szenvedélyes bájjal,

A végtelen peremén, ahol száj találkozik szájjal.

Hol a kéj, kézen fogva lépked előre a vággyal,

Ahol a remény foltja, az ég felé szárnyal.

Az eső csalódott cseppjei mesélnek,

Időben indulok útnak, mégis elkések.

Kacagó csillagok boldogítják komor estémet,

A percek pillanatokra szakadnak.

A zongora billentyűi vígan szaladnak.

A Hold kezét nyújtja, a Nap gyengéden átkarol,

A gondolat véres nyila, egyenesen szívemig hatol.

Az egész világot bejártam, úgy érzem,

Pedig mit sem tettem, csak szemeidbe néztem.

Refrén:

Már csak a keserű holnapokat várom,

Hervadt rózsák és megannyi vár rom.

Jéggé dermedt szívek közt én is fázom,

Kezemben toll, az elhivatott költőt játszom.