Triple – Végtelen közr. Egyenletek

Album: Kölcsönös EP

Szöveg: Triple, Leeko, Detroice, Roky, Euro

Zene: Artoscsaba

Verze1: /Triple/

Üdvözlöm a sorsom, innen is puszilom

Ha a világ kényszerít, a vodkát úgy iszom

Mint senki más, ezen a földtekén

Pillanatok 100ezrei elmémben, csak ő meg én

Senki más

Egyenesen a szívemből, ez nem vitás

Még akkor sem, ha te ebben kételkedsz

Míg te éjjel alszol, addig Dávid ébren lesz

Hiszen álmodni sem merek már

Mert egy kósza gondolat vénámon eret vág

Én felejteném ha tudnám, eldobnám magamtól

Mint ahogy te engem, de én már elváltam a haragtól

Bár a düh néha darabokra szakítja a lelkem

Egy tollal a kezemben, érzelmeim a halálba vezetem

Régen csattanót akartam, ma már nevetek a fa viccen

Egy eltájolt világban, soraim egy szakadt papírra hintem

Amit talán csak te értesz, szobád rejtett zugában

Plafonodon csillagokkal, vezetlek az utca porában

A tegnap felzabált, és a holnap majd eltemet

Csatát vívok a vággyal, fogd fel, hogy szeretlek...

Verze2: /Leeko/

Végtelen körforgás, nincs megállás,

Tesóm, barátok. mégis anya apa válás?

Volt egy két arc, kik miatt beszoptam a brét,

Az életérzéseimről mindennap festek egy portrét.

Ha úgy gondolod nyugodtan nyomj el mint egy cigit,

Mindegy már rég elkezdődött a licit.

A fejünkre, a tiédre az enyémre,

Én meg rázom inkább minthogy beleköpjek a tenyérbe.

Életpálya, yo túl sok a görbe,

Nem nőhetek meg úgy érzem maradok törpe.

Mindennap kérek még egy kicsi repetát a reppből,

A kedvencemből, nem pedig a sich heilből.

Verze3: /Detroice/

Ellentétek születnek, de mégis megbarátkozunk,

Az élettel mi átkozott, napok után távozunk.

Az írásom a gyógyszerem, saját magam nyugtatom,

A csalódásokat a párnám alá bújtatom.

Felejtem a gondokat vár rám még a holnap,

Hogy milyen napra ébredek a jövő majd elhozza.

Kacsint rám a múlt mert én rosszul cselekedtem,

Szemezek a lánnyal akit könnyen elengedtem.

Felejtenem kell mert az idő mindig sürget,

A végtelenbe zuhanok én nem kértem a terhet.

Segítő kezek akik biztonságot nyújtanak,

Bajtársak a botrányban még ha nem is kívántam.

Akartam a szépet de csak illúziót kaptam,

Arany helyett poros könyv, ez van a markomban.

Végtelen gondolatok a láncokra verve,

Én még várom azt a napot hogy mindent kiheverjek.

Verze4: /Roky/

Haló ember hidd el, van küldetésed,

A tervet már kicsiszolták, csak ami előtted van elkell venned.

Megkell tenned, gázolj át az egyiken majd a másikon,

Ilyen szó hogy tisztelet szerelem nincs ezen a kárhozott világon.

Bizalom, csak fogalom, szétszaggatott papíron,

Megpróbáltam először többször is, mégis,

Hátulról láthatom az arcodat, a sikert, nyakadban függeni az aranyérmemet,

De mit várjak a falkától ha nem érzem az értelmet.

Elnyel a valóság, fölszippant, a mesénk véget ér,

Majd újból a kezdetekről, együtt egy helyezésért.

Meglopott testtel, fél szívvel, zéró lélekkel,

Leszázalékolt aggyal, ütött kopott fékekkel.

Ezzé tettél, elveszel majd vissza adsz,

Nem küzdök ellent a padlón nyugodtan rám számolhatsz.

Kiégett fáklya, nyomomban álmaim netovábbja,

Hozzád fűztem reményt de szívem bánta.

Végezetül végtelenül megköszönném ki bízott bennem,

A becsület legyen a vezetőnk a kultúra nevében.

Verze5 /Euro/

Egyszer álmodtam az életről, ma már a végzet,

Az egyetlen kényelmes kényszer érzet.

Hiába vannak mellettem ha én vagy a szajha,

Barátoknak mondják mégis ők néznek a szarba.

Szabi a marha, mer ki lenne a bűnbak,

Aki a saját szennyében matat.

Egy képért, a megszokott idill, illúzió,

Régen hittem azt, hogy bízni jó.

Nektek televízió, nekem toll meg egy papír,

Életem lapján emlékezeted csak radír.

De ez sem érdekel mégis én vagyok az egó,

Na nézd meg emmó, láthatsz sírni de jó.

Viszont élvezed akkor a bökőt az én nyakamba,

Boromba markolva, jobbra mennék a bal kanyarba.

Mert sosem izgatott hogy merre mennek mások,

A bífet meg a disszet mégis hozzám vágod.

Kérlek tedd ahogyan látod,

Az élet vissza számol,

Az első szerelem talán melléd pártól.

De ne hidd hogy egy pártól várhatod a mennyet,

Pokol lesz a valóság te meg betolod a tekkent.

Egy kis megnyugvás a mindennapokban, de csak 18,

Tudjátok hogy szeretek de szívem üres polc.

Mert hittem és bíztam, temess el végtelen,

Képem már csak farzsebedben, de ott jó nekem.

Mért is emlékeznél rám? egy örök árnyék lettem,

És hogy jó nekem? nem...

De én mindent megtettem.