Triple – Panelos

Album: Kölcsönös EP

Szöveg: Triple

Zene: Artoscsaba

Verze1:

Az évek peregnek,emlékszem az ovis időkre,

Kezemben nyalóka és mosolyogtam az óvónőre.

A pici Dávidka szerény volt,ugyanúgy mint manapság,

Dávid a kínos szitukon magad kapard át.

Ennyi maradt nekem,

Az első lány aki fogta a kezem.

Rég volt,de máig csillog tőle a szemem,

Mikor a haverok elszegődtek jött a balhé barátnak.

Engem sokan titulálnak bambának,

Pedig én mindig gondolkodom valamin,valakin vagy valamiről,

Külvárosi mese innen a kilencedikről.

Mögöttem barátok, mellettem célok tárháza,

Voltam már könnycseppektől átázva.

Sokszor vezetett, a féltékenység téves útra,

Hiába állna előttem 3 10 pontos kurva.

Inkább ballagnék messzire,nekem a mű dolgok nem tetszenek,

Hálát adok azoknak a rövidke perceknek.

Mikor egóm azt kérdi: Dávid ki a fenének tetszelegsz?!

A szerencse mindig elkerült, hamar viszlátot intett,

Mindig csak a repp,a barátok,az ide-oda lófrálás.

Jó kérdés,hogy:nem unom még?nem mert ez az életem,

Mikor két kezem a magasba nyújtom és elönt a félelem.

Akkor is csak ezek a dolgok motoszkálnak buksimban,

Még akkor is nevettem mikor lelkemben háború dúlt és nyöszörögve sírtam.

Refrén:

Virágok helyett, szürke panelok,

Ami most épít, idővel majd lebont.

A Nap, a Hold, és a fénylő csillagok,

Tanulság helyett, magam mögött csínyt hagyok...

Verze2:

Húztak már le és nyomták már fejem a sárba,

De még mindig áll Dávid romos kis vára.

Minden nap átlátszó,unalmas, engem mégis megmozgat,

Agyam időzített bombája felrobban mikor hazaérek 3ra,

Elém tárul a zene,ez adhat csak megnyugvást számomra.

Még ki tudja hány oldal van életem könyvéből,

Sokat tanultam,haverok mosolyából,könnyéből.

Jött az unalom felsőfoka,pornó 1000rel,

Azt mondtad soha nem feledsz el.

Szerintem már azt sem tudod ki vagyok,

Ezért ezek a pillanatok kedvem szegik és kurvára kivagyok.

De pár emberke repíti tovább gondolataim sokaságát,

A boldogságért te is ugyanúgy sorban álltál,mégse kaptál semmit.

Belevágtunk az éjszakába,pont bele a közepébe,

Ribancokkal meg eltájolt krapekokkal körbe véve.

Fire, Denso, pé, viktor na meg a többiek,

Én a hajóm árbocán mindig csak 1 kicsit pöccintek.

Lassan, de biztosan előre,úgyis vissza sodródom,

Keserű percek zamatával össze fonódom.

Nincs ok- okozat nélkül, csak nézz meg engem,

Minden érzésem egy valakinek félre tettem.

Akire vártam, akire várok, akire várni fogok,

Amíg más szalad előre, addig Dávid csak topog.

Refrén:

Virágok helyett, szürke panelok,

Ami most épít, idővel majd lebont.

A Nap, a Hold, és a fénylő csillagok,

Tanulság helyett, magam mögött csínyt hagyok...