Triple – 100 Dologban

Album: Kölcsönös EP

Szöveg: Triple

Zene: Artoscsaba

Verze1:

100 dologban különbözünk, de 1000ben egyezünk,

Lényegtelen, hogy szomorkodunk vagy reppezünk.

Az évek tanítanak, Aztán elvadítanak,

A szikrázó emlékek, lassan elvakítanak.

Vagy az eszed hajt, vagy a farkad,

Szíved a leghátsó sorban magányosan lankad.

Az egyik csalja a csávóját, a másik meg a nőjét,

Az érzelmek összekuszálódnak, hogy lesz ebből körkép.

Lehet bennem van az, az átkozott hiba,

Hogy egy szilikonos szájtól nem indul be a masina.

Lehet velem van a baj, hogy minden nőben a szerelmet keresem,

Mert a mosolya szépséges, de erdőket gyújtana fel lelkemben.

Az egyik mélytorokba nyomja a másik pedig análba,

Kapja jobbról balról, könnycseppek fagynak az arcára.

Mindegy, hogy a diszkó wcjében vagy egy üres lakásban,

Mézédes a mámor, de mit ér ez egy ízetlen csatában?

Hozz még egy kört, hátha az majd feledtet,

Alkoholra, alkoholt. Még mindig szeretlek.

Rosszul vagyok tőletek, magamtól szintúgy,

Ez egy elhagyatott sikátor, nehogy útnak indulj...

Refrén:

Ugyanaz maradok...

Hiába tennél fejem fölé glóriát,

Kimarad a helyzet, de mindenki gólt kiált.

Az ellenség kiiktatva, holtan fekszik Góliát,

Nem vagyok depis, inkább csak hót zilált.

Verze2:

Átbaszott az élet, hiszen nincsenek csodák,

Nem kértem tengert, max csak egy pocsolyát.

Nem kértem senki mosolyát, és nem is kaptam,

Szívem sem más, csak egy porrá égett katlan.

Régen franciaágy kellett, mára elég a paplan,

Már nem ordibálok, csak megyek előre halkan.

Ha nem vágytál semmire, még akkor is adtam,

És ezzel kúrtam el az egészet.

Szemtelen vagyok és nem beképzelt,

Nincsen depiség, és semmiféle egó.

Mert ez 2007 emmó, ahol hódít a retró,

Számomra nincs fehér, fekete, csak olyan létezik, hogy ember,

Aki a legrosszabb lelki fegyver.

A szó felesleges a tett pedig elmarad,

Nincs esélyed haver, tessék add meg magad.

Közhelyeket halmozok, sokak szerint ez ósdi,

Gondozom az érzelmeim, mert nálam ez a módi.

Törött álmok közt, te vagy a szakadék,

Gyere, gyere, az árok felé szaladj még.

Refrén:

Ugyanaz maradok...

Hiába tennél fejem fölé glóriát,

Kimarad a helyzet, de mindenki gólt kiált.

Az ellenség kiiktatva, holtan fekszik Góliát,

Nem vagyok depis, inkább csak hót zilált.