FankaDeli - 24 Súlya

ment ... és mendegélt… közben látott egyet s mást, ahogyan az lenni szokott... nem feltétlenül többet, mint más.. csak más .. más jeleneteket.. más tájakon.. vagy talán ugyanazt.. is egy kicsit másképpen.. de ahogyan mondta.. "miről maradnál le, hisz mindig vagy valahol..." .. leküldték a pályáról, mert annyira nem focizott jól.. .. és bár arról volt szó, hogy igazságosan játszik mindenki... a győzelem a másik csapat ellen mégis fontosabb volt.. a csapatkapitánynak....félt a labdától.. főleg a betonfalról visszapattanótól.. annak még inkább kiszámíthatatlan az útja.. persze a pályán.. ahogyan sokszor emlegette.. a panelrengeteg és a kamaszlányok ölében.. .. hogy is mondják.. "majd akkor örülj, ha megéled".. na ő megélte.. ezt még.. aztán a többit ki tudja majd.. nem volt az a nagy jövőbe meredő fajta.. persze álmodozott, mint mindenki más... álmodott arról, hogy egyszer majd megmutatja, hogy nem csak a foci ám a világ…hogy van olyan pálya is, ahova mások fel sem állhatnak.. ............. hiányzott neki mindig valaki.. egy társ.. azaz egy lány... de aztán idővel rájött, hogy vele van a baj.., hogy nem véletlenül nem volt egyetlen olyan jelenet sem az életében, mint a filmeken... olyan tiszta.. minden következmény nélküli.. amikor csak a jelen számít és nem gondolunk a holnapra.. amikor hiába köszönünk el.. nem gondolkozunk utána azon, hogy mondtunk-e valami hülyeséget.. akivel jó izzadtan hemperegni, de a téren is úgy sétáltok, hogy nem figyeled a többi embert, hogy hogyan néznek rátok... szóval ment és mendegélt.. próbálkozott számos pályán... még a medencében és a háló mellett is... ütővel a kézben.. mindig érezte, hogy mi a jó és mi a rossz.. azt is érezte, hogy ez mennyire kellemetlenül puritán tulajdonság .. és, hogy ezt mennyire magában kell, hogy tartsa.. mindig érezte, ha hazudik .. de nem mindig érezte, ha neki hazudnak... míg mellette sokan a lelkiismerettel vívott csatában kölcsönös szemethunyásban váltottak fegyverszünetet.. ő csak harcolt tovább.. bár a lövészárkok hada állt már üresen mögötte.. erősítés.. és utánpótlás nélkül.. ő csak ment és mendegélt.. toborozta az erősítést és várt egy igazi társra.. aki megérti, hogy mennyire nem érti, mi folyik.. és talán összeszabdalva közös mozaikdarabkáikat eggyel élesebb képet rakhatnak ki.. hiszen ez tüzeli az embert időről időre.. már akit a kényelem nem buzdít tompaságra.... aztán besötétedett.. belekóstolt az éjszaka főztjébe.. látott számos lányt és fiút.. látta őket úgy viselkedni... amiről, nem is tudta, hogy jó-e vagy rossz, hiszen.. hiszen még nem volt bizonyítéka.. nem volt bizonyítéka arra, hogy az emberek jobban hasonlítanak egymásra, mint azt valaha is gondolta volna.. hogy egy, amit érzünk.. ,hogy egy, amit éreznek.. ha ezt tudta volna, talán még mindig üti a labdát.. talán még mindig egy lány mellett rutinból hazudik és mosolyog... idővel mintha talált volna magának... valami olyat.. ami újra éreztette vele, hogy él... mikor együtt töltöttek akár egy percet is.. mintha az erek falára kövesedett vér újra áramlott volna álmos testében... miközben ment.. és mendegélt.. néha már futásra állt a lába .. és mintha szárnyai is nőnének... a kamaszkor hajnalán... a verejtéket párnával felitatva... riadt fel.. egy álomból... ahol fehér kerítés mögül integet... álmodott... sokszor még ébren is álmodott... miközben megtalálta magát... magában.... hiszen mindvégig ott nyugszik bennünk a szériaszám... szívünkre forrasztva... lelkünkbe égetve... jól láthatóan... de mégis túl közel szemünkhöz... és a jelmagyarázat mélyen agyunk falvainak.. egy kis hátsó malmában.. a molnár sapkája alatt... egy kis cetlin..... ... a kamaszkor hajnalán... bár holnap témazáró.... egy lemezről álmodott... amivel kezet nyújt a világ felé.. mert több csatához már nem volt kedve.... fehér rongydarab puskája csövén.. a lövészárokból egyenesen a panelházak hordái felé... de ők nem ismerték a szokást... csak a puskát látták és egyből tüzeltek...... ............... ........ álma valóra vált... magát találta meg magában..... bár a molnár sapkája alatt... a cetlin... csak annyi állt... ...... "ne csak magadért"..... amit akkor talán még nem is értett... és ki tudja.. mire értené már el is felejti... ....... ...... a golyók szaggatták húsát... és kettéhasították csontjait..... vére, mint a szökőkút.. fröccsent.. a porba..... fogait a betonra köpködvén.... ............... és már megint izzadságban riadva... 15 évesen... álmodta, hogy egyszer a színpad lesz alatta....... a pálya, ahol majd ő... ahol majd őt... ahol ő másokat... és másoknak... ........ "ne csak magadért" .... ő választotta életét... a célt... sebeiből felépülvén... egyetlen társával.. ment és mendegélt....... álma a polcon... kopásra készen... az éjszaka törvényeit lassacskán megfejtvén......, hogy sokkalta jobban hasonlítanak egymásra... mintsem bárki gondolta volna..... mindenki... ettől olyan szörnyű és könyörtelen... és ez nyugodott ott mélyen benne is..... egy szikla alatt... egy kis fémpénzre vésve.... ...... "csak ha nincs más út" ...... ........ a lövészárkokban cigarettát szívtak a katonák...... nem tudni honnan szerezték, de drága volt.... jóféle cigaretta...... a háború utolsó hetében..... de ne menjünk ennyire előre.... hiszen kihagytam még egy-két talán fontos dolgot, hogy mindent érts... ..... szóval lelkéről eltussolva a sorozatszámot.... ........ a jelmagyarázatot tűzre vetve... világ felé tartott jobb kezét zsebredugva.... álmával a polcon..... úgy gondolta... új álmot keres magának........ új álmot keresett magának..... álmodott egy lányról, aki úgy szereti és azért ami..... aki mellett nem keresi más lányok ittas kegyét.... fahéjas keblek között...... csillámporos belépőjegyeken át... akivel egy eperfa alatt..... a naplemente végéig...... és utána... kétes.. kétséget kereső gondolatok nélkül....... más álmot is látott..... panelházak között látta magát..... számot vetett a sok butaságról.. amit tett... számot vetett a sok hazugságról, amit hidegen, mint az ólom..... amit élesen, mint a bárd.... amit gyorsan, mint a tüzelő szuka.. vágott maga és mások szemébe..... amit éveken át rutinnal..... hazug módon.... mégis kijelentő módban......, hogy............. még magának is alig-alig kimondván... csak suttogott..... mostanra felnőtt... felnőtt..... abba a fehér rongyba csavarva véres ujjait...., hogy fáj..... mindig is fájt...... és fájni fog...... hiába mondta, hogy nem érdekli és nem fáj..... mindig is fájt..... ott állva a dácsia tetején a műanyagpuskával..... kezében a műanyag indiánnal.... melynek tomahókján csillant meg a napsárga függönyön áttörő áprilisi fény... ott a pályáról.... sétálva...az öltöző felé.... savanyú könnyel szeme sarkában..... ott a panelrengeteg közepén...... ott az álmával a kezében..... ... menve.. mendegélve... új álom után ...... ott és akkor is fájt..... mindig fájt.... és mindig fájni fog...., hogy mindenki annyira...... mindenki.......... nincs kivétel.... a hasonlóság annyira fáj..... ... és az a bőröndnyi bizonyíték a bal kezében..... a poros úton el is pattant a csat rajta..... talán össze se kéne szedni...., hogy újra lássa, amit mindig is sejtett, hogy mennyire ott van benne is..... amit sosem akart..... amit mindig érzett, hogy nem ízlik...... bár a lelkiismeret.... hiszen naponta eljött..... és sokat kínált.... mindig egyre többet fizetett volna..... de neki elég volt egy farmer ..... és egy mikrofon.... a társától kapta.....az évek során kopott.. és szakadt mindkettő... a panelházak között... fájdalmában.. hazudott magának.. és hazudott másoknak is, hogy nem fáj...... amíg a katonák..... szívták a drága cigarettát... ő ...... megint... nem tanulva a múlt homályából..... újra kidugta a puskát.... de a fehér rongy már csak az út mellett feküdt.... a bőrönd mellett.... pár szivárványos lemez és levél kupacában.... .... .........................a füst felszállt ...................... csikkeket nem találtak az őrséget váltó katonák...... ..... csak a cigarettás dobozokat..... és a sisakokat....... ....miközben ő új álmot talált... a lány mellett.. az eperfa alatt...... a pályától messze..... taps és harsona mérgétől távol...... nem a babérokon ülve..... csak .. a józan-ész meséje alapján.... egy megnyerhetetlen háborút feladván...... új békét hirdetve..... majdnem negyed század súlya alatt..... a csikkeket kidobva egy utca széli kukába..... .... ..................... a katonák nem haltak meg.... szabadon engedte őket.. egy messzi szigeten.... ahol egymásra utalva remélte, hogy rájönnek ők is, mennyire hasonlítanak.... mennyire fájóan... más egyenruhában.. egymás ellen.... bután.... gyorsan... hidegen és élesen.... ........................ pedig nincs más út..... nincs más álom.... csak egy és mindent ütő lap..... mindent elsöprő hurrikán...... mindent kiszárító kánikula..... csak egy van....... egy apró cetlin.... miközben mendegélt..... kicsiny tetoválással a csuklóján... egészen apróval, hogy csak elfelejteni ne engedje................ "ne csak magadért" ........... ...... ment és mendegélt.... nem csak arra jött rá, hogy mindenki........ arra is rájött, hogy ki ő.... a szériaszám nélkül is tudta..... bár, hogy ki küldte.... arra nem volt válasza.... talán ő maga..... talán Isten.... talán valaki más..... de tudta, hogy az épületek közötti labirintusból van kijárat.... és bár sosem gondolta, hogy ő lesz, aki megtalálja a kiutat... de tudta, hogy van nála pár mozaik..... tudta, hogy van valahol egy lány, akinél van pár másik mozaik...... tudta, hogy a katonák egyszer majd sisak nélkül is rohanni fognak mellette.... előre..... egy másik lövészárokkal szemben.... tudta, hogy mindenkinél van egy kis darab mozaik.... valahol... a milliónyi falu egyikében.... a molnár feleségének süteményébe sütve...... ... és még ha nem is vagyunk édesszájúak.... le kell enni róla a tésztát... ........ új álmot talált.... egy nagy zsáknyi mozaikdarabkát látott...... ......... aztán a kamera közelít..... egyre közelebb a zsákhoz..... álmát a mai napig nem is érti talán..... mindegyik...... mindegyik darabka ...... mintha klónok lettek volna.... teljesen megegyeztek egymással..... egy zsáknyi ugyanolyan darabka.... ... aztán ment és mendegélt...... álmával fejében..... mostanában is látni néha... én nem vagyok túl éles eszű ember... de ha rájön, mit kezdjen a zsáknyi mozaikdarabkával.... azért remélem, tudni fogok róla....

...A farmerem meg a mikrofon - klip - salatamagazin.com...