FankaDeli - 6 percben

Van, akit követnek és van, aki követ... valahogy így van beállítva az ember.. menetelünk.. persze az volt még a tökös csatározás, ahol a tisztek mentek legelől, csak ugye rávezette a tábornokokat a matek arra, hogy nem annyira frankó húzás, ha a háború első órájában a fél tiszti kar vérbefagyva mered az égre... ahogyan abban a régebbi filmben, galipoli.. vagy valami ilyesmi volt a címe… emlékszem még gyerek fejjel néztem .. és már akkor is beleborzongtam, hogy a srác csak futott...... ott volt szemben az a kurva maxim géppuska.. és ő csak futott..... ahelyett, hogy valami olimpián ünnepelték volna.. ő volt, aki legmesszebb ért.. a saját lövészárkuktól.. pár méterrel tovább, mint a többiek.. vagy akár a bukásban.. az egyik kedvenc filmem.. mit is gondolhatnánk hitlerről, persze nyilvánvalóan egy épkézláb antikrisztus.. a film mégis annyira objektíven közelít, amire az eddigi halivudi nagyköltségvetésű marketing szarságok képtelenek voltak.. hitler kapcsolata a gyermekekkel és az a kulturális fellegvár koncepció.. futkos a hideg a hátamon.. vagy akár a mozigépészes filmben sztálin... megsimogat egy kislányt és azzal a lendülettel halálba küld százezreket.. utána meg halálakor emberek százai tapossák egymást halálra, hogy láthassák kihűlt testét.. emberek vagyunk persze.. követünk másokat.. követnek minket.. ahogyan a kis copfos hitlerjugend szőke lány.. egy izzadósabb szombat estén inkább az ágyamba kívánnám, ehelyett ő inkább lelöveti saját magát a birodalom bukását látván.... emberek vagyunk na.. mindenkinek van sok jó és sok rossz tulajdonsága.... hogyan veszem a bátorságot ahhoz, hogy sztálinnal és hitlerrel példálozzak ? .. nem hiszem, hogy túlságosan nagy bátorság kéne hozzá, hiszen a legtöbb embernek körülöttem nem volna annyi lélekjelenléte, hogy ne váljanak hitlerekké vagy sztálinokká.. az embereken annyira el tud harapózni az irigység és a gyűlölet.. ezt tudjuk jól mindannyian.. a határ a csillagos ég.. és mindig lesznek, akik halálra tapossák egymást, hogy láthassák még utoljára sztálin elvtársat és a führerrel együtt is mennének sokan a halálba... körülöttünk is számtalan kis hitler- és sztálinpalánta lézeng.. kezükbe hulló hatalommal én is egy marhavagonban találnám magamat, ebben egészen biztos vagyok.. és.. bár a mérleg Isten kezében van.. nem nagyon vigasztalna, hogy hitler milyen kulturális fellegvárat óhajtott építeni.. illetve sztálin mennyire jót akart az utca együgyű népének... én attól még ott zötyögnék a halálom felé.. talán belevakarnék még körmeimmel pár félédes cinikus rímet az oldalfalakba, amíg körmeim nem törnek véres darabkákra.. szóval hiszünk embereknek, illetve nem hiszünk... megöljük egymást.. küzdünk egymásért.. bízunk egymásban.. és gyűlöljük egymást.. emberek módjára.. megígértem, hogy leírom azt a történetet, melyben villantom lapjaimat a hazai repp élet nájcsájdon kívüli tagjaival kapcsolatban... nem titkoltam az utóbbi időben, hogy majdhogynem kivétel nélkül... na itt végre tényleg értelmet nyer ez a tisztelet a kivételnek szóösszetétel.. na szóval majdhogynem kivétel nélkül, minden nájcsájdon kívüli ismert hazai repp előadóról olyan terhelő és a szó mai értelmében gáz dolgokat tudok, illetve volt alkalmam megélni, hogy ha a kedves olvasó tudná ezeknek a töredékét... szerintem valószínűsíthetőleg nem olyan nagy vehemenciával emelgetné a kezét a koncerteken.. vagy szimplán nem hinne nekem.. amire minden oka megvan.. hitler és sztálin után... és ők még csak elmúlt századunk fekete foltjai.. az elmúlt háromezer évben olyan zsarnok és hazug emberek kezében összpontosult a világ hatalmi pozícióinak túlnyomó többsége, hogy ehhez képest a hazai repp-balhé nyilvánvalóan csak közönséges kofalárma.. én pedig csak bendegúz volnék azt a két árva tehenet legeltetve.. a következő a helyzet kedves olvasó.. nem fogok senkiről semmit leírni és a jövőben nem is foglalkozom a hazai repp kérdésével, mert nem érdekel és nem vagyok hajlandó egy olyan játékba belemenni, amely bemocskolja életem egyik legfontosabb részét.. én zenész vagyok .. hogyan merem magam zenésznek nevezni ? .. úgy gondolom, bánok annyira a számmal sok év gyakorlás után, mint ahogyan más bánik a dobverőkkel és a pengetővel.. ennyire egyszerű.. ezért tartom magam elsősorban zenésznek.. és az, hogy ide halmozott szépirodalmi hiányosságokkal, valamint helyesírási hibákkal tűzdelve leírom életem faszságait ... csak másodlagos.. persze ezek nekem fontos dolgok.. akkor, hogy is van ez ? .. igazából magam sem tudom, hiszen az utóbbi időben nyilvánvalóan kiderült számomra, hogy sokakat tényleg nem foglalkoztat a kimondott és leírt szó súlya, valamint az emlegetett tettek hiánya.. én viszont a tettekben hiszek, a többi csak töltelék.. és mivel zenész vagyok, zenével fogok válaszolni a közönségnek és a szakmának is.. nem vagyok hajlandó csatározást folytatni óvodás módjára és a jövőben sem fogok.. aki ismer engem és megáldatott annyi ésszel és szívvel, hogy megértse, miről ugatok 8 éve, az nyilván a jövőben is keresni fogja a társaságom és a velem kapcsolatos dolgokat, aki pedig kitalálta magának, hogy feri egy köcsög .. hát ezen a véleményen én nyilván kevés volnék változtatni.. igazából nem is akarok.. úgy vagyok vele, hogy aki nem vágta le az évek során, hogy én mit képviselek.. attól én állatira nem akarok semmit.. sem a közönség sem a szakma soraiból.. van miből merítenem és szerintem jó sokáig fogok még zenélni.. annak fényében, hogy tudom.. sehogy se jó... a világ.. körülöttünk... a szakma... a többiek.. az irigység.. a rosszindulat.. a szeretethiányból fakadó talajvesztett horda.. lányok, fiúk... szerelmek.. ígéretek.. fogadalmak.. ölelések.. anyánk.. apánk.. a tesónk.. a szomszédunk..... elvagyunk meg nyomjuk.. küzdünk.. de mindenki tisztában van vele.. sehogy se jó... és innentől csak rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel... én írtam egy számot... bendegúzként a pusztában.. tudván jól, hogy semmit nem változtatok a világ állásán.. vannak, akik gyűlölnek.. lesznek is.. vannak, akik szeretnek és követnek.. én egyikre sem vágytam.. a szerep adott… kibújni nem tudok alóla és már nem is akarok.. sokan életük végéig utat keresnek maguknak.. egy célt ami éltetné még őket vagy szimplán életüknek adna értelmet.. én kaptam célt.. és kaptam utat.. én lehetek fankadeli feri, akit bár sokan utálnak.. talán még többen a számaimra kelnek és alszanak el.. mire igazolja majd az élet, hogy ki is voltam én tulajdonképpen és mit akartam, már nem leszek életben.. ezt tényként kezelem és nem kergetek homályos ábrándokat mások jobb belátásával kapcsolatban.. tovább bonyolítván a helyzetem, emberi gyarlóságomból fakadóan, mostanában sokszor még élvezettel is tölt el egyfajta kárörvendés jelleggel figyelve, hogy mennyire sokan parton vergődő halak .. és mennyire a fél karukat adnák az én vesztemért.. az egyenesen az éjszakából lemez óta tartom magam mondjuk úgy felnőttnek.. a mögöttem látható épületek egyikében készült a lemez.. a tizedik emeleten... ugyanúgy éltem, ahogyan most... az alapvető építőkövek nem változtak... lányok.. barátok... magukat ellenségeimnek tartók... pénz... szeretet.. szerelem.. gyűlölet.... kicsiny kopott téglák..... panelbörtönökké összeaszalódva..és.. bennük én.. egy zenész vagyok... most zenével válaszolok a világnak... mindenről, mit láttam.. indulat nélkül talán valamiféle számomra is érthetetlen nyugalommal... amit láttam.. lányokat.. fiúkat.. barátokat... rosszakarókat... zsarnokokat... jézusokat.. hitlereket... sztálinokat.. követőket és akiket követnek... 6 percben összegyúrva... bízva a biztosban, hogy .. sehogy se jó...

...kattintsatok "rám"...