ha valamiben akkor ebben hiszek és minden okom meg is van rá hiszen az egész eddigi életem erről szólt. ez a rész talán egy kicsit inkább a fiúknak való mese lesz.. de persze manapság sok olyan lánnyal is találkozom, aki tőlem jobban ért a fotosophoz vagy más hasonló technikai vívmányokkal bánik úgy, mintha éppen abból keresné a kenyerét.. közben csak nyomogatja egy kicsit suli után... érdekli.. talán ez a legfontosabb szó az önmegvalósítás kategória szókincstárának sorában.. érdekli.. vagyis érdekel.. van ami engem érdekel .. van ami téged érdekel és nyilván van egy-két dolog, ami mindkettőnket érdekel... persze rögtön az elején lehet tovább is bonyolítani a kérdést hiszen van, ami passzívan érdekel és van ami aktívan érdekel.. nem mindegy, hogy megőrülsz egy filmért vagy éppen filmet akarsz forgatni .. vagy az sem mindegy, hogy óriási jazzlemez gyűjteményed van vagy éppen jazzdobosnak készülsz... persze a kettő akár fedheti is egymást hiszen a filmrendezők valószínűleg megnéztek már egy két mozit és a jazzdobos sem feltétlenül kevés jazzkoncerten járt már... szóval ha tudja az ember, hogy mi az ami érdekli, az akkor már fél siker.. persze ekkor még "csak" fogyasztó... a csak-ot nem feltétlenül negatívan értem csak én világ életemben "alkotó" emberke voltam és nehéz bármiről is elképzelnem, hogy "csak" élvezem a gyümölcsét a műfajnak.. persze sokan így vannak ezzel és ez nem feltétlenül baj .. csak én abban hiszek, hogy valamiben mindenkinek részt kell vennie aktívan ahhoz, hogy teljes életet tudjon élni illetve hiszek abban is, hogy valamihez mindenkinek van érzéke avagy tehetsége.. van akinek több dologhoz, van akinek kevesebbhez.. vagy csak egyhez de ahhoz nagyon .. és ugye van, aki hamar megtalálja ezeket és van aki élete végéig csak elsétál mellettük... ,hogy a "csak"-os gondolatot rövidre zárjam.. nem tudnám magam elképzelni úgy se tenisz se körling rajongóként, hogy csak nézzem.. és szabadidőmben ne csináljam és nem tudnám magam elképzelni ínyencnek sem úgy, hogy otthon én magam ne főzőcskéznék... de a körlingnél általában pár perc után elkapcsolok és enni is legtöbbször csak azért eszek, hogy ne haljak meg... van egy csomó dolog viszont, ami érdekel.. és amilyen szerencsém és szerencsénk van egy olyan világba születtünk, ahol bizony a szó szoros értelmében a cél szentesít és bizony az eszköztár majdhogynem színesebb mint a szem által felfogható színek skálája.. túloznék ?? nem hiszem... bármit is csinálj a szabadidődben.. bármi is érdekeljen.. bármi is mozgasson meg.. a lehetőségek széles tárháza áll előttünk.... persze mint mindenben, itt is számít a pénz.. de erre most nem szeretnék külön kitérni, mint ahogy már több helyen említettem én világ életemben előteremtettem mindenre, amit akartam és hiszem, hogy csak hozzáállás és szívósság kérdése az egész... amit akarsz... egy újabb jó szó talán... lehet, hogy valami érdekel.. de csak szeretnéd.. ha nem akarod, akkor nyilván nem is érdekel igazán... jó testvér a két fogalom... ha nem érdekel igazán, akarni se tudod, maximum azt hiszed róla, hogy érdekel, mert valamiért.. bringázol mert a haverok is bringáznak, közben lehet a tenisz volna az életed... fújod a falat mert a haverok is fújják közben meg reppelned kéne vagy fordítva .. vagy éppen könyveket bújsz miközben már régen írnod kéne és még sorolhatnám... ez is nagy dilemma, hogy .. hogy érdemes-e valamibe és ha igen akkor mennyi időt, pénzt és energiát tenni... persze ezt belülről kell, hogy diktálja egy hang.. ha igazán érdekel .. és igazán akarod.. akkor sokszor a többiek szavát nem is hallod ettől a belső hangtól... visszatérve az eszköztárhoz... teljesen totálisan és tökmindegy, hogy mit kezdesz magaddal... ha gitározni akarsz, annyi gitárt és kiegészítőt kaphatsz illetve szerezhetsz, hogy belefulladsz... ha egyedi ruhákat akarsz készíteni, szintén belefulladsz az anyagokba és festékekbe.. ha bringázol vagy deszkázol, szintén a világ végégig vásárolhatsz, de hát nyilván ezt kiegészíthetnénk több ezer és százezer "élet értelmével"... sportokkal.. művészettel.... bármivel.. ami felpumpálja a tesztoszteron-szinted... vagy csak simán, ami egy kicsit visszaszorítja avagy megnyugtatja azt a hangot benned... valamit kezdeni kell magunkkal.. egészen biztos vagyok benne, hogy a szerelmi történeteken kívül ez a másik dolog ami az élet értelme.. sőt.. ha még több szar szerelmi sztorit fogok látni, lehet, hogy már csak arra fogok szavazni, hogy "csupán" az önmegvalósítás az élet értelme.. persze lehet, nagy szavak ezek.. de mint ahogyan már említettem... "kell", hogy kezdj magaddal valamit... ez nem lehet még vita kérdése sem... egyszerűen kell.. ez nem politikai, ez nem bőrszínre és nemre utaló és nem is életkori kérdés... kell.. valamit kezdeni kell magunkkal... kijárni iskolákat meg dolgozni egy helyen még ha jól is fizetnek.. az bizony semmi.. lófasz... ott talán kezdődhet valami.. de az állati kevés ahhoz, hogy kihasználjuk az élet nevű lehetőséget... évekig figyelgettem főleg a lányokat, hogy mennyire már-már művészien hajlamosak sokan közülük arra, hogy üres legyen az életük.. szinte már azt hittem sokszor, hogy az, ami érdekli őket, hogy minél üresebbek legyenek... természetesen tisztelet a kivételnek, de tini illetve kamasz koromban ..azt láttam.. és a mostani kamasz lányok legtöbbjén is azt látom, hogy.. felkel... fogmosás esetleg reggeli... suli... pletyi meg sms-ezés a pad alatt... utána pici lógás a "fejekkel" aztán haza.. pici tévé.. kis msn meg iwiw-en fiú és konkurens "picsa" mustra... utána esetleg egy maszti vagy valami tanulás imitálás, hogy már megint ne basztassanak apámék... aztán vacsi.. pletyi telen meg msn.. néhány sms... valami sorozat, jobb esetben film.. ha még elengedik lógás a "fejekkel"... aztán ágy... talán maszti, de inkább még pár sms.. aztán reggel kezdődik előről az egész.. persze sokmindent kihagytam de ebből a kategóriából láttam talán a legtöbbet.. egyszerűen annyit, hogy meg sem tudnám számolni.. persze a hétvégi történet ki van egészítve némi végletekig unalmas bulizással.. áskálódással, kavarással bődületes pletyizéssel .. esetleg még egy két szaftosabb dologgal, de .. az annyira talán nem is jellemző... szóval a totál szürkeség... bár a szürke legalább egy szín.. azért az mégiscsak valami.. de sokan annyira szép átmenetben válnak zombivá idejekorán, hogy talán soha nem tapasztalják meg, hogy milyen alkotni... mit értek én alkotás alatt ??? írni egy zenét, varrni egy ruhát, rendezni egy színdarabot, írni egy novellát, megnyerni bármilyen sportmeccset, faragni egy figurát vagy számítógéppel modellezni egyet és természetesen ezt is sorolhatnám hajnalig... érezni, hogy itt hagytál valami nyomot.. magad után... és, hogy az neked valamiért... valami megfoghatatlan dolog miatt.. jó.. egyszerűen, szimplán, semmilyen keserű utóíz nélkül... nemes egyszerűséggel jó... és pont ebben a világban... ami arról szól, hogy a nótbukot a hónunk alá csapjuk meg a tenyérnyi kamerát és ha akarjuk művészfilmet forgatunk és vágunk velük amit ezernyi fesztiválra nevezhetünk.. vagy éppen videóklippet csinálunk a haverunk zenéjéhez .. vagy mi csinálunk zenét...... és mindez szinte karnyújtásnyira... persze van akinek nincs nótbukja, de egy mezei asztali számítógéppel is már szinte határtalanok a lehetőségek.. persze lehet játszani is vele.. van olyan haverom akinek az a hobbija, hogy játszik... én speciel sírni tudnék tőle.. na de a függőségekről majd máskor... persze nyilván több ponton is mossa egymást, hogy mi az életed értelme.. mi az, ami érdekel és mi az, amitől függővé válsz.. ez is nehéz ügy.. na de.. ott van a számítógép előttünk... bármit tehetünk vele.. és ha nem is konkrétan a kreativitásunk eszközévé tesszük.. akkor ott van rajta az internet, ahonnan bármilyen infót beszerezhetünk azzal kapcsolatban ami hús-vér mivoltában érdekel minket... egy új deszkás videót.. egy új receptet.. egy új kötélfajtát a hegymászó felszerelésünkhöz vagy az új futóverseny időpontokat.. bármit.. ehelyett mit csinálunk rajta... illegális filmeket meg zenét töltünk le és társat meg ismerősöket keresünk... tisztelet itt is természetesen a kivételnek.. akikből szerencsére egyre többet látok... mert kell... egyszerűen kell, hogy kezdjünk valamit magunkkal.. valahogy úgy jobb... jobb felkelni... és jobb lefeküdni úgy... és ha ezt még valakivel meg is tudod osztani... vagy tudnád.. erről sajnos nem tudok nyilatkozni... na de ez szintén hosszú történet, majd máskor... gondolkoztam azon már többször is, hogy miért tompul el ennyire a többség hiszen pont, hogy túlságosan ingergazdag is a világ.. túl sok lehetőség van arra vonatkozóan, hogy mit kezdj magaddal és talán pont ez, ami valahol ott mélyen lehet, hogy megrémíti az embert, hogy "ó basszus... lehet, hogy ezt kéne.... de lehet, hogy inkább ezt... vagy nem is tudom......" és inkább csak belekóstolsz egy kicsit mindenbe vagy sok dologba, ami érdekel ... és ... és máris ... fogyasztóvá váltál.... a kapitalista társadalom mintapéldányává.. a fogyasztóvá... aki meccset néz (de nem focizik)... aki ínyenc (de nem főz)... aki zenét hallgat (de bár jó hangja van nem énekel) ... aki filmeket gyűjt (bár jobb rendezői ötletei vannak mint spilbergnek) és sorolhatnám... a fogyasztó.. aki ha nem figyel... élete végéig fogyasztó marad .. és csak eszik.. iszik... megnézi.. elolvassa... alszik.. és megint megnézi és megint elolvassa... megeszi .. megissza.. de semmit nem hoz létre.. nem hagy nyomot maga után akár egy jó tolvaj... semmit nem lehet majd róla hallani, hogy.. "milyen volt a nagyapa"... semmilyen.. egész életében vegetált.. persze azt látványosan.... azt hiszem nem kell egymást átvernünk, hogy mennyire látványosan tudnak a mai harmincasok vegetálni... azért őket említem mert talán náluk a legfeltűnőbb ez a jelenség, hiszen harminc éves korára az ember már többnyire azért rendelkezik valami értékelhető egzisztenciával... keres.. mondjuk van kocsija meg lakása.. esetleg háza... ne adj Isten gyermek vagy feleség... amire azt mondanád, hogy ."na de milyen derék ember már... nézd, eltartja a családját.. neveli a gyerekét.. még az asszonyt is megdugja néha"... hát ez az amitől hányok.. harmincas férfiak... és persze nők is.. kamaszlányok szintjén vegetálnak olyan profizmussal, hogy amúgy kis sem szúrnám, ha nem figyelnék.. a fogyasztói társadalom gyöngyszemei... drága fogkefét vesznek.. drága fogkrémmel... drága hajzselével .. kezükben a drága aktatáskával a drága autójukban bemennek a munkahelyükre, ahol a protokollkamu csimborasszója jelszó égisze alatt egymást amúgy el nem viselni képes emberek együtt látszólag építenek valamit és termelnek avagy hasznot indukálnak.. utána kínait vagy olaszt rendelnek... hazafelé ha minden kötél szakad még valami szar játékot is vesznek a gyereknek de .. mármint... inkább videójátékot.. nem olyan kézzelfoghatót mert abból is csak a baj van.. még összetöri vagy megvágja magát játék közben.. meg akkor ki tudja hol van, rohangászik... üljön csak le a szélesvásznú plazmatévé elé, aztán addig is könnyebb szemmel tartani.. persze van, ahol még nem plazma a tévé.. nálunk se.. van, ahol nem is olyan drága a kocsi... de ott is.. mennek moziba.. nézik a tévé-műsort.. és rendelik a pizzát.. nem a legdrágábbat.. de mondjuk egy sonkás sajtosat..... komolyan mondom, lassan már kreatív emberszámba mennek nálam azok is, akik mondjuk járnak dvd-kölcsönzőbe és nem feltétlenül a televízió-műsort nézik... a fogyasztók... én bezzeg azt szeretném fogyasztani amit mások készítettek... mások.. nem konzorciumok.. nem multik... hanem emberek.. egy személyben.. vagy csapatban... de nem egy milliós vállalatot lefedő márkanév alatt... állatira útálom a kólát is... van amikor megiszom, mert mondjuk egy rohadt hamburgerhez azt diktálja az agyam.. de tulajdonképpen sosem szerettem.. olyan mintha már attól szétrohadnának a fogaim, hogy lenyelem.. avagy beveszem a számba... bezzeg Terike néni bodzaszörpje.. Isten nyugosztalja... olyan csodát azóta sem ittam... folytathatnám a házi pálinkákkal, melyeknek sorát a-tól z-ig ittam már hazánkban és aztán.. ott az egyik gatyám.. egy 4OOO forintos metrós farmer, amire az egyik haverom festett kézzel meg varrt bele ezt-azt.. aztán mindenki a csodájára jár... ők kezdtek magukkal valamit.. Terike néni a bodzaszörpjével.. meg az isteni fánkjával... a haverom az ecsettel a festékkel meg a leggagyibb nadrággal... a cél szentesít.. tökmindegy mit kezdesz magaddal..... szerintem a legolcsóbb gördeszkával is lehetsz a legvagányabb trükkmester.. sőt... nem értek hozzá, de hallottam pár ilyen történetet ... és a legolcsóbb videókamerával is tudsz izgalmas művészfilmet vagy videóklippet forgatni... akarat kérdése az egész.. meg persze tehetség.. de nyilván csak egy olyan dolgot érdemes akarni, amihez van affinitásod.... egy ideig akartam jó kosaras lenni, de állatira nincs érzékem egy szinten túl hozzá...... persze azt is nagyon nehéz belátni ha valami nem megy... valahogy az ember köti a karót hozzá.. jó sokáig... van, aki a végletekig.. na attól még fogyasztónak is jobb lenni.. az már tényleg elviselhetetlen a környezete számára is.. szóval az már romboló jellegű.. a zombik végülis csak azért zavarnak, mert biztos ilyen elfuserált érzékeny figura vagyok... de nézzük csak a saját házam táját... heti 5O demóból, amit kapok, mármint reppzene.. kb. 1, ami egyáltalán hallgatható... max. 2... de azokból sem biztos, hogy lenne később valami igazán jó..... szóval azt is be kell látni, hogy sokan erősen tévúton vannak azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami érdekli őket... sokan nyomják a gázt is, mint az állat, mert nézik hétvégén a forma egyet meg sok medzsójuk volt gyerekkorukban, de közben annyira bizonytalanul vezetnek, hogy nem is szívesen ülök be melléjük, ha egy mód van rá... megtalálni, hogy miben vagy jó.. dehát .. legalább azt már tudjuk... , hogy meg kell... nem lehet az az életed, hogy van egy párod vagy akár feleséged vagy férjed meg gyereked és házad meg autód ... meg bankszámlád, amire jön a fizu minden hónapban... és rendeled a kínait... "nem lehet ez".... a harmincasok még jobban lelomboznak, mint a kamaszlányok... illetve maradjunk a kamaszoknál.. mert mióta már minden háztartásban van számítógép... egyre több helyen nem használják ki a kreatív oldalát és annyi szánalmasan elbutult játékfüggőt a világ a hátán nem hordott, mint amennyit én az utóbbi időben láttam.. ülnek aztán játszanak a haverokkal a neten... még ilyen kártyákat is vesznek pénzért.... pénzért............., hogy tudjanak jövő hónapban is játszani.. na mindegy... lehet ez az én elfogultságom....vagy szűklátóköröm... de állatira nem akarok majd ott lenni, mikor ezek a játékfüggő emberkék úgy fognak bömbölni, hogy spriccelni fog a könny a szemükből .. már ha ráeszmélnek arra, hogy senkitől nem kapják vissza azokat az éjszakákat, amiket a gép előtt töltöttek.. mert az bizony nem hagy nyomot maga után... utána röhögnek egy kicsit msn-en, hogy mennyire király volt a "hentelés", aztán fél év múlva veszi az új gépet és ennyi....... nem jobbak ezek a fiúk mint az smsező, kavaró kamaszlányok... és ezek majd lesznek harmincasok is... amikor már lesz pénz a zsebükben.. és talán még kényelmesebben válhatnak a fogyasztói társadalom professzionális tagjaivá... érdekes, ahogyan megfigyeltem magamon .. csak egy két olyan ember van, akivel szívesen szóba állok és nincs valami konkrétabb kattanása... sőt... ha most így jobban belegondolok... mindegyik "jó" ismerősömnek.. havernak.. barátnak... bőven van nyoma maga után.. talán az ilyen embereket vonzom.. vagy ők engem.. de egyszerűen rosszul vagyok és fojtogatni tud az üresség... persze kerültem néhány esetben olyan társaságba, ahol arról beszéltek, hogy milyen filmet nézzenek holnap csapatosan és hétvégén hova menjenek bulizni valamint, hogy milyen balhé volt a tévében vagy az újságban..... persze... ezekről mi is beszélünk... az együtt töltött idő 1%-ban... és akkor még lehet sokat mondok.. és van, akinek ez tényleg problémát jelent.. van, akinek tényleg dilemma, hogy mire üljünk be a moziba.. milyen kaját rendeljünk.. vagy melyik klubba menjünk le..... van, aki erre életenergiájának komoly kilózsúljait bassza ki az ablakon.. már bocsánat.. de ha valami.. akkor ez egy felemás és keserédes öngyilkosság... párt és pénzt keresni... úgy, hogy nem rúgtunk egy gólt ott azon a meccsen... úgy, hogy nem nyert egy díjat a filmünk... úgy, hogy nem tapsolt még a portás is a koncertünkön... úgy, hogy nem kellett meghosszabbítani a kiállításunkat a nagy érdeklődésre való tekintettel... úgy, hogy nem mentettünk életeket akár a két kezünkkel.. akár az eszünkkel.... úgy, hogy nem írtunk verseket, melyek hatására mások .. más nap... berúgták a gólt.. ott azon a meccsen...

egy kicsit a fiúknak.. vagy a "technikásabb" lányoknak......pár nagyon szűk és rövid tény.. majd egyszer talán bővebben és hosszabban is...

a minden kincsemig az összes fankadeli lemez egy hangszermikrofonnal és egy olcsó pécével készült a kisszobámban.... még az Isten hozott... ...ördög vihet lemezen is van 3 szám, aminek nem süketszobában készültek a felvételei....... az ezt most volt az első klippem, ami nem alsó kategóriás házi kamerával készült.... a salátamagazin egy olyan oldalnak indult ami arra rendeltetett, hogy az archív adásokat le lehessen tölteni onnan.... mára több mint 13.OOO aktív felhasználója van.....

ültem egy pár négyzetméteres lyukban... szövegeket írtam... és még régen.. volt, amit nem is saját zenei alapra reppeltem fel.. saját magam.. egy béna programmal egy sistergő hangkártyával.... ugye sokan ismerik .. egyenesen az éjszakából című album... nekem a mai napig az egyik szívem csücske... jobban szól, mint a hazai hiphop termés háromnegyede, pedig stúdiót nem látott soha... csak leültem.. és nyomtam... és füleltem.. és érdekelt... és akartam...... volt cél... és a cél szentesít.. bármit is csinálj... de valamit kell. ..és ha valaha volt arra alkalmas világ, hogy "készítsünk" valamit.. valamit, ami csak úgy jó.. ami talán neked és nekem is örömet szerez.. vagy akár csak nekem.. vagy csak neked... de akkor is már nyert ... szóval.. ez az a világ.. minden eszköz karnyújtásnyira van.. és bár benne van a pakliban, hogy reppelni akarsz de nincs tehetséged... vagy ruhatervező akarsz lenni de nincs ízlésed... de.. ha van egy kis szerencséd és érzed, hogy merre kéne menni.. és mersz is arra menni.. akkor talán.. nem leszünk szimplán fogyasztók..... mosolygó, kínait rendelő és smsező zombik