fiúk és lányok... látszólag egyszerű .... mégis nyilvánvalóan a világ legbonyolultabb dolga a szerelem és a szex... mindenki előbb kitalálja a saját Istenét minthogy megfejtené, hogy miért nem jó sehogy se az egész... sehogy se jó.. ez talán a kulcsmondat... még alig írtam 2 sort és már most nem értek egyet magammal.. mert fél óra múlva mást fogok gondolni az egészről.. 3 óra múlva pedig megint mást... erről szólt és szól az életem.. 14 évesen ültünk a kosárpályán.... nem mondom, hogy feltünően béna voltam legalábbis én nem így éltem meg de nem is voltam az éljátékosok között... ültünk.. napi 8 órát vagy még többet.. gyakorlatilag 7.-ben és 8.-ban semmit nem tanultam... vége volt a sulinak és mentünk kosarazni vagy mortál kombatozni... de inkább kosarazni... a betondzsungel szélén a széchenyi városi 'állítólag lakótelep szerintem inkább gettó' biztosította az árnyékot számunkra... pattogott a labda és dolgoztak a hormonjaink... bizony amikor már csak pár másodpercen múlik egy meccs és még lehetne fordítani az álláson.. na akkor a férfi ember mármint fiú alig alig tud erőt venni magán, hogy a közelben elsétáló szintén kamasz lányok fenekét ne bámulja meg... sőt.. pár meccs el is gurult ezen úgy emlékszem... már oviban csajoztam a szó szoros értelmében.. gondolom sokan ismeritek vagy hallottátok a 999szer című számot... nem kell ezt ecsetelnem.. 4-5 éves korom óta gyakorlatilag a nők határozzák meg az életem... az oviban.. a suliban.. a szakközépben... a gimiben... a munkahelyeimen... a kocsmákban.. és mindenhol ahol járok a világon... minden a nők miatt született... és születik, minden oda vezethető vissza és minden onnan indul... ha nem lennének nők én egy alsógyatyánál vagy mackó nadrágnál többet az életemben fel nem húztam volna magamra és valószínűleg hosszú hajam lenne szakállal illetve leginkább leszarnám, hogy befújtam e magam parfümmel és ezek még ugye csak a tréfás kis kézzel fogható dolgok... a világ illetve a mi világunk pont annyira egyszerű amennyire túlbonyolítom néha és amennyire túlbonyolítjuk.. persze van néhány tisztának tűnő pillanatom mint amillyennek a mostani is tűnik és úgy vélem ha kiírom magamból talán tudom majd nehezebb időkben emlékeztetni magam arra, hogy.... arra, hogy sehogy se jó... kár vesződni... az esszencia vagyis utcanyelven a lényeg... ha magányos vagy szar.. ha van hol és kivel akkor jó.... azért nem úgy írom, hogy ha "együtt vagy valakivel" vagy "van valakid" mert attól még lehetsz magányos sőt az esetek többségében amit láttam erre arra a világban minden jel arra utal, hogy a házasok.. az élettársak.. a szerelmes párok .. többsége.. olyan magányos mint a forró kakaó itt mellettem amíg bele nem kortyolok... bezony most inkább kakaót iszok nem viszkit.. hátha közelebb kerülök a lényeghez.. mert ugye az olyan jó volna.. erre vágyik mindenki.. megérteni a nőket.. megérteni a férfiakat.. definiálni a szerelmet és a szeretetet illetve nyakoncsípni a kettő közötti határmezsgyét.. a holnapután című filmben valószínűleg nem tüzeltek el annyi könyvet ami az utóbbi 2000 évben ezekkel a hétköznapi dolgokkal foglalkozott volna... miért ? .. van hétköznapibb dolog a szerelemnél ? vagy a szeretetnél ? ... hogy is volna... hiszen ezek a fogalmak szellembőrbe bújva járják át minden pillanatunk.. a cipőnk felhúzni vagy fogat mosni vagy venni egy kiló kenyeret látszólag hétköznapi dolgok.. pedig csak pár percet szánunk rájuk.. mégsincs rituáléjuk... a szerelem és a szeretet avagy ezek hiánya egész életünket meghatározza követi és befolyásolja..... mégis úgy beszélünk róluk és gondolunk rájuk mintha megfoghatatlan és elérhetetlen dolgok lennének.... vagy amikor nem azok akkor nem valljuk be magunknak.. és elhesegetjük őket.. sehogy se jó..... a maga módján nem változik az ember... persze tulajdonságokat veszünk fel és adunk le magunkról.... de a belső motor.. a mag... az alapvető önös szabálykönyvünk illetve az a pár logikai kapu ami az igazán nehéz helyzetekben vezérel minket.. vagy éppenhogy leblokkol... azok nem változnak.. ezzel állati nehéz megbarátkoznom és nyilván ezzel mindenki így van... mindenki szeretne változni.. mindegy, hogy milyen irányba vagy hogyan de mindenki megelőlegezi magának, hogy ő változott.... pedig állatira nem változik senki.... mondhatnék égbekiálltó közhelyeket... máskor lehet meg is tenném, hogy szemléletesebb lehessek de most nincs kedvem hozzá... abba lehet hagyni "dolgokat" .. el lehet kezdeni "dolgokat".. a lényegen.. már megint ez a lényeg... fene se érti miért mindenki a lényegre kiváncsi... néha olyan jó volna elveszni a részletekben... na szóval... hiába kezdesz el bármit és hiába fejezel be bármit... a belsőd "lényegén" nem változtatsz.. ha próbálom elkapni belső szellemem grabancát... akkor "ez" eléggé bizonyításra is talál hiszen 6 évesen ugyanilyen érzelmeim voltak... és utána gimiben is.. csak azóta megtanultam bánni a világgal.. a lányokkal.. a főnökökkel.. a hallgatókkal... a szimpatizálókkal.. a mocskolódókkal.. csupán megtanultam bánni velük...de a belső mag.... nem változott és bármennyire szeretnék is változni sohasem fogok és mindig ilyen ember leszek és ti illetve te is mindig olyan ember leszel amilyen most vagy mert ettől vagy te... én én vagyok te pedig te és soha nem fogunk helyet cserélni... ha ezen a mondaton sokan nem csak átgördülnének hanem valóban átéreznék..átgondolnák.... "sírás lenne a vége".. ahogyan ugye régen anyukám mondta... szóval sehogy se jó... te ilyen maradsz és én is ilyen maradok..... veletek megtanultam bánni csak magammal nem... közűletek is sokan megtanultak velem bánni... de magatokkal talán soha nem fogtok... egy pillanatig sem szeretnék tiszteletlen lenni de most innen a kis szobából úgy tűnik, hogy hiába ülnek ott tibet tetején azok az "emberek" és hiába imádkoznak sokan feltünően kibékülve a hitükkel és magukkal... és még ugye sorolhatnám.... persze ehez a hiába szót is definiálni kéne amire végképp nem volna erőm most... nekik ezt diktálja a szívük... de én ezt nem hiszem el.. persze sokan már a szemembe mondták, hogy "de mégis".. és látom, hogy emberek milliárdjai így élnek... de akkor sem hiszem el.... nyilván magamból indulok ki.... de nem hiszem el, hogy tudna nekem mutatni bárki egyetlen embert is a földön akinek a szelleme nyugodtan ül egy karosszékben és kibékülve a szívével és az agyával fémdobozos teasüteményt majszolnak tejes zöldteával.... egyszerűen nem lehet.. hiszen ettől vagyunk emberek... attól vagyunk emberek, hogy a szenvedélyért és a szerelemért meg a szeretetért cserébe olyan örök tengeri utazásra vagyunk ítélve egy cápákkal teli óceánon egy kis tutajon amiről éppenhogy nem lóg le a lábunk..... kemény árat kell ezért fizetnünk.. persze nyilván megéri.. mert most kiírom magamból ezeket a dolgokat és utána lemegyek a kocsmába inni egy valamit és a haverokkal, barátokkal olyan hangosan fogok nevetni a marhaságainkon, hogyha látsz azt fogod hinni, hogy direkt játszom a fejem mert ennyire nem érezhetem jól magam..... pedig igen... cserébe azért, hogy életünk során cirka egymilliószor úgy érezzük, hogy macsétákkal van átdöfve a felső testünk.. cserébe ezért kaptunk is ezt azt... az üzlet az üzlet... nem tudom, hogy örülne e neki az én Istenem, hogy mindezekkel szembeszállva próbáljak meg úgy élni ember létemre mint egy falevél vagy mint egy hintaszék... ettől retteg valószínűleg minden hívő ember.... találgatni órák és napok hosszú során át, hogy vajon mit is volna jó tenni.. mi volna a jó döntés... a jó út..... amibe bele is roppan mindenki...... mert nem lehet.. nem lehet mást tenni mint amit a szív diktál..... hogyan is lehetne... illetve bocsánat.. lehet.. hiszen ezt tesszük nap mint nap és óráról órára.... aminek az én Istenem nem hiszem, hogy örül...... mint a fűrészben... persze nem igazán szeretem a horrorfilmeket... de annyi azért megfogott belőle, hogy szerintem nem azért születtünk és élünk, hogy ne azt tegyük amit érzünk.... persze nyilvánvalóan ne más kárára... de innentől már vissza is kanyarodtunk a kiindulási ponthoz.. hiszen sehogy se jó... hogy bánthatok meg valakit azzal, hogyha tudom milyen vagyok és nem akarom bántani tovább vagy később és elfutok.... hogy bánthatunk meg valakit azzal, hogyha nem vagyunk ott vele.. ott sem vagyunk és nem is tudunk róla... mégis bántjuk vele és sír miattunk és mi is sírunk mások miatt akik nem is tudnak róla.... erre varrjál gombot ugye... sehogy se jó... alapvetően nem szeretem a papokat és vallási vezetőket de természetesen mint mindig az életünkben van egy két kivétel..... egy kis városi legendát ha megengedtek nekem... nem is olyan régen egy nő végső elkeseredésében írt smst ...egy plébánosnak, hogy .. tudjátok az az összetörős életérzés..... nem firtatom..... persze tréfásnak tűnhet, hogy sms... 2006 meg minden... a lényeg viszont... a plébános válasza a teljesen megkeseredett üzenetre...... "de azér asse szar, hogy Isten velünk van"..... ...................................................... pici hatásszünetet is hagyok.. legalábbis én majdnem sírtam és nevettem rajta egyszerre... biztosan fejbelőttem volna magam egy átlagos prédikációján de ebben az smsben volt egy olyan világi esszencia...vagyis a lényeg... amit minden hívő ember keresne és keres.... pont erről kéne, hogy szóljon az egész vallás illetve minden vallás, hogy próbáljuk meg elfogadni, hogy emberek vagyunk és ez mekkora "szar" ügy és ennek a fényében próbáljunk meg együtt nem elsűllyedni nem pedig butítani egymást mindenféle alantos és primitív szimpla hazugságokkal... ez a plébános belopta magát a szívembe hiszen, hogyan is tudna valaki ettől bíztatóbbat mondani bárkinek... akinek ez kevés.. annak tényleg ott az ajtó... persze, hogy is keveredtem ide.. hiszen a nő szerelmi bánatból kifolyólag írta az smst... most kéne írnom cirka újra, hogy sehogy se jó de már mostanra tudjátok magatoktól is... vagy tudod magadtól........szóval.... ültünk a kosárpályán... és néha jöttek mentek a lányok... a szó szoros értelmében "telepi lányok" .. telepi értékekkel és gondolatokkal... telepi viccekkel és telepi problémákkal...... hónapokig néztük őket... többnyire jófejek voltak amennyire visszaemlékszem... dehát milyen a férfi.. vagyis bocsánat.. milyen vagyok én..... éppen leszartam, hogy ki milyen jó fej... hiszen volt egy gyönyörű lány... akiről nem tudtam levenni a szemem mindezt úgy, hogy ő ne lássa soha, hogy nézem.... ezt is szintén hónapokig gyakoroltam.. állati nagy mutatvány... röviden a történet annyi, hogy az összes fiú hajtott erre a lányra.. ki feltünőbben ki somolygósabban... hetekig hónapokig.. flangáltak a csajok.. a fiúk meg okoskodtak.... én persze egy szót sem szóltam hozzá csak mikor bekapcsolt a belső szögmérőm szirénája, hogy nem felém néz a lány akkor én azonnal néztem őt.......persze azért dumálgattam vicceskedtem játszottam a kis kamasz fejem a többiekkel... valószínűleg nehéz lenne rólam elképzelni, hogy kussolva ültem... nem is így volt.. kamasz voltam.. pofáztam.. meg néztem a lányt stikában..... egyszer egy "szép" napon.... állati nagy sustorgás egy kis körben... 4-5 ember szemmel láthatólag éppenhogy állva bír maradni mert valami akkora verbális történés van éppen.... ültem a padon... mint mindig kosarazás előtt és után.... a többiek köpködtek.. ez akkor nagyon divatos dolog volt... én is köptem talán párat de nem kattantam rá annyira mert néha leköptem a saját gatyám is.. szóval... megindult felém a kis kompániából az akkor legvagányabbnak tűnő srác és mikor 1 méternél közelebb ért hozzám minden felvezetés nélkül közölte, hogy " *****a azt mondta, hogy egyedül neked van nála esélye" ...................... a történetet nyilván nem kell befejeznem... néhány kínos beszélgetés és jófejeskedés megfűszerezve némi izzadt kézfogással és egy szinte értékelhetetlen mégis bájos lépcsőházi csóknak tűnő valami.... akkor azt hittem véletlen... mára tudom, hogy nem... valahogy... kaptam valamit a szemembe meg a számba amit nem kaptak a kigyúrt és jóképű srácok... valahogy még születésem előtt kompenzálva lettem a görbe orrom a tejföl mellem és a pók hasam miatt... én persze nem látom de minden jel erre utal..... valahogy elhitetem a lányokkal, hogy hihetetlen földöntúli figura vagyok... és rendre elhiszik... tökmindegy merre indulok... ha a filozófust vagy éppen az utcagyereket adom elő... tökmindegy... talán úgy ahogyan a számaim is... mindegyik számom ugyanarról szól... az összes számomban ugyanazt mondom el szóról szóra..... ugyanaz a sztori.. ugyanaz az érzés... csak máshogy körülírva.. máshogy ragozva... más időben.... de mindig ugyanarról reppelek... magamról... és ezen keresztül rólatok illetve rólad... és ezért tökmindegy, hogy filozófusnak vagy utcagyereknek ......vagy ribancnak vagy szűznek adod elő magad.... tökmindegy.. teljesen mindegy... úgyis téged kell, hogy lássalak mögötte és te pedig engem látsz mögötte bármit is mutassak magamból vagy magamról... ha nem így működne az ember akkor aláírnám, hogy egész életünkben a pokoltól való félelem fényében óvodás tréfáknak is gyenge szabályok közé próbáljuk szorítani magunkat melyek megszegése méginkább folytogat mintha eleve el sem kezdtük volna őket megpróbálni betartani... persze voltak és vannak kivételek... vannak lányok akik nem bújnának ágyba velem saját állításuk szerint mégha addig élnének se... sőt vannak akik kifejezetten egy tuskónak tartanak.... stb stb...... ennek így kell lennie... ezek a lányok nem ismernek engem... soha nem váltottam velük egyetlen tiszta mondatot sem és meg sem próbálnak úgy rámnézni mint egy emberre... úgy valóban nehéz érdeklődni valaki iránt ha előre eldöntöd, hogy ez egy köcsög.. az meg egy ribanc.. vagy pont, hogy szüzike.... persze férfitársaimnak azért jelezném, hogy a tapasztalatok alapján majdnem mindig "alamuszi nyuszi ugrik a legnagyobbat" és ezek a csillogó villogó dekoratív lányok az esetek túlnyomó többségében belefáradnak sajátmaguk előkészítésébe és az ágyban már csak egy megolvadt sportszelet módjára terülnek el... persze van olyan dögösnek tűnő lány akinél az ember bevállalja ezt és akkor pörgeti forgatja... de mégiscsak jobb egy másik emberrel szerelmeskedni mintsem egy lélegző sportszelettel... vagyis bocsánat.. nekem jobb.. aztán majd, hogy neked mi a jó azt nyilván te fogod eldönteni.. de ugye ezek is nagy szavak hiszen.. az emberek többsége helyett eldöntik, hogy mit csináljon, hogy éljen, hogy öltözködjön, mit egyen és mit ne... ja meg, hogy mennyit és mikor.... az állítólagos barátaid...haverjaid.. a csajod.. a pasid.. a szüleid...a főnököd.... nem tudom kik ezek az emberek de azt sem tudom, hogy mi a francért akarják helyetted meg helyettem eldönteni, hogy mit csináljunk meg mit ne.. ez persze lehet, hogy ilyen keményen vagányan hangzik most de a valóság mégrosszabb .. hiszen ezek a bújtatott irányítási formák és befolyásolási kísérletek még szánalmasabbak mint egy puritán "ez van azt ödd mög vagy főzzé magadnak" felkiáltás... valakire hatni próbálni abban a nyomorban mikor magunkra sem tudunk sokszor hatással lenni..sőt... másra látszólag könnyebb.... hát ettől kiábrándítóbbat kevés dolgot tudok... befolyásolni másokat...... olyan embereket akiket állítólag szeretsz.. a te értékrended szerint burkoltan terelgetni..... hát ez maga a hányás... ha valami akkor ez Isten ellen van abban biztos vagyok.... persze én is rászólók a Kojszra, hogy nem kéne annyit cigizni......na tessék.... csak én nem erről beszéltem................... szóval 15 évesen.... a suli legszebb lányának... és ez nem ilyen duma.. tényleg a legszebb volt.... szóval a suli legszebb lányába voltam konkrétan olyan szerelmes, hogy részegnek éreztem magam amíg az osztályteremben voltunk.. az udvaron egy fokkal jobb volt de a friss levegő sem sokat segített... szóval... ferike ... hát ... és az a fura az egészben, hogy mégis bejött... pedig ha visszamehetnék az időben nem ilyen tanácsokat adnék magamnak.. de valami mégiscsak van benne hiszen bejött.... igazából a mai napig ... és magam sem értem.. egyszerűen nem értem... illetve értem.. hiszen mögém látott... de, hogy lehet ilyet csinálni.... hogy lehet úgy udvarolni egy lánynak, hogy uzsonnaszünetben miközben beszélget velem vagy mással addig odakötözöm a cipőfűzőjét az asztal lábához és mikor bejön a tanár óriásit esik a felálláskor.... hogy lehet úgy udvarolni egy lánynak, hogy megkérdezed tőle hangosan, hogy " *****a adsz egy tollat gépírásra?" mire ő állati kedvesen és bájosan.. valamint hirtelen...... visszaválaszol, hogy "persze milyen színűt?" ... és mivel másoknak sem rögtön esett le de mikor elkezdesz nevetni.. akkor röhög rajta az egész osztály és még a folyosóról is páran.... hogy lehet így udvarolni egy lánynak... és ez a lány aztán mégis az én ölemben ült a város talán összes parkjában és úgy csókolt meg...... ajjjjajjjjjjjj.... 15 évesen.... most meg úgy nézek a 15 évesekre mint az óvodásokra.. nem látom bennük az embert csak a gyereket.. valószínűleg bennünk se látták sokan... de mi láttuk egymásban... a teljesen valódi történet ... már egy hónapja "jártunk" ezzel a lánnyal a gimiszleng és értelmező kéziszótár szerint ... 1 hónapja...... és nem volt csók...... így volt ahogy mondom...... állatira szerelmesek voltunk és fogtuk egymás kezét mintha remegett volna a föld... de nem volt csók.. 1 hónapig... manapság.... 1 hónap ???????????? ha 1 maximum 2 héten belül nincs szex akkor egy 16 éves lány is faképnél hagy mondván milyen férfi vagy te ........ pedig nem volt ám ez olyan régen.... nem tudom hova tart ez a világ.. talán nem is fogom megfejteni ezekben az írásaimban.... de nem tudom, hogy én voltam e fatökű vagy ez a "mocsok" művészeti és túlságosan kreatív kivetülése amiben manapság éljük a napjainkat.... utána még egész sok ideig jártunk .. vicces ez a szó... dehát ez volt.. így mondtuk... jártunk.......... egy szép napon felkeltem... és szakítottam a lánnyal.... láttam pár lányt bőgni közvetlen közelről az életemben akár miattam akár más miatt....soha nem fogom megszokni ezt a jelenetet.... de azt hiszem addig csak elméletben tudtam magammal kapcsolatban, hogy mi a helyzet.. vagy sejtettem... de ott az én szívem ha hinné ha nem jobban összetört mint az övé mert rá kellett eszmélnem, hogy 15 évesen találtam egy olyan lányt akiről álmodtam..... minden szempontból... akár a lelkéről akár a mosolyáról van szó... és én ott aznap.... azóta se és soha egy pillanatig nem tudtam, hogy miért... de szakítottam vele... és csak ültem ott... és ő bőgött... és én semmi okosat nem tudtam mondani.. nem mintha erről lennék híres.. de akkor és ott állatira nem tudtam semmi értékelhetőt mondani..... a lány cirka 1 évet "várt rám" miközben az összes osztálytárslány irgalmas szamaritánus módjára időről időre közölte velem, hogy "még" szeret engem a *****a.... akkor "még" ......... aztán utána mikor egy részeg pillanatomban visszakoztam volna és a fél karom adtam volna, hogyha átölelhetem már nem volt "még"..... akkor már "már" volt...... amit utána évekig annyira nehezen emésztettem és talán még a mai napig... de nem kérdés, hogy ennek így kellett lennie hiszen szerettem és szeretem a mai napig és nem akarnám bántani magammal....... nem ismerek annyira csalóka személyt még egyet mint magamat hiszen amennyi szenvedélyt tudok adni ugyanannyi fájdalom is követ engem... ki tudja miért... ha lány lennék ....... illetve ha kiírhatnám magamra... vagy a homlokomra tetoválhatnám.... "érző lányok meneküljetek" .... és akkor biztos találnék még pár lányt akit csak rádumálok egy jó kis menetre... vagy kettőre... és annyi..... de még azt sem.... mert kurva is szeretett már belém..... hajjajjjjjjjj nem is egy.... pedig a barátaim mindig figyelmeztetnek, hogy "feri a *aszért kell dumálni.... dugás aztán lépés" de valahogy nem megy... valahogy mindig mondok valamit és arra valahogy mindig mond a másik is valamit és arra én megintcsak válaszolok....... sehogy se jó... esküszöm kurvázni is úgy fogok járni, hogy leragasztom a pofámat szikszalaggal.... sőt... arról nem beszélve, hogy a kurvák legalább pénzért csinálják amit csinálnak... mármint erre kényszerülnek vagy maguktól vagy mások miatt.. szörnyű dolog... akárhogy is van.. de mégis nemesebb mint amit én csinálok...... volt már vagy tucat lány az életemben akivel az "életemet" le tudtam volna élni a-tól z-ig.... és nemhogy pénzért... még nekem sem esett jól...... és mégis... mentem tovább..... ahogyan reppelem is a saját rohadt számomban... "maradni nehéz... menni mindennél könnyebb"... persze én magam is felfogom, hogy mit művelek... mégsem tudok ellene tenni.. illetve tudnék.. de akkor nem lennék ember... és ha még maradt nekünk valami akkor az az, hogy emberek lehetünk.... és ha nem akarok veled lenni vagy mással akarok lenni vagy máshova akarok menni vagy bármi... akkor azt fogom tenni... és ezzel mindig megbántok valakit... lehet, hogy ezért egyszer majd beadom a derekam és én sem azt fogom tenni amit a szívem diktál... én is majd mint az ismerőseim és haverjaim...... nyálcsorgatva néznek más lányokra és közben a barátnőjük combját símogatják ... hogy miért......? hagy ne soroljam fel... azt így józanon már én sem bírnám ki.. előbb lefordulnék innen minthogy leírjam..... fiúk és lányok... persze látszólag egyszerű..... de ettől bonyolultabbat nem tudok..... nem csodálkoznék ha az a tudós aki majd kitalálja a térgörbületes teleportálást vagy valami ilyen marhaságot ... szóval valószínűleg egy titkárnőbe lesz menthetetlenül szerelmes... és belé pedig egy kolléganője...... szóval mindketten szenvedni fognak ... miközben a titkárnő az élettársával valami galaktikus koktélokat kortyolgat majd a marsi tengerparton... de ő is állatira mással szeretne majd lenni... és talán pont azért hallgat majd ő is valami csoda folytán fankadelit mert amíg magamról és magunkról reppelek addig én is kortalan maradok... ahogy a régi költőink is.... lehet időutazás.... lehet térugrás.... lehet fekete lyukakon lovagolni.... lehet a marsra villát építeni.... lehet a holdon teniszezni.... de ha egy fiú és egy lány egymás mellett fog ülni ... bárhol is legyenek..... sehogy se lesz jó....