Balázs találta ki... mármint a Suhancos Balázs, hogy legyen ez az album címe... ő találta ki a Suhancos nevet is... attól tartok soha nem lesz még egy ember az életemben akivel ennyire kiegyensúlyozottan tudok együtt dolgozni felvételkor és előzőleges ötletekben egyaránt is... Wherdee és Artoscsabi természetesen szintén dobogósak de ők egyedül alkotnak mi pedig Balázzsal együtt vesszük fel a zenéket... eldúdolom neki a marhaságaimat... ő kiegészíti vagy szimplán egy saját ötlettel kettéhasítja azt és a végén mindketten valami földöntúli elégedettséggel mosolygunk... nagy álmom egy ilyen házi alkotótábor amikor mondjuk 5 napig Artoscsével, Verdivel és Balázzsal be lennénk zárva egy stúdióba kizárólag pizzásdobozok és zenei ketyerék közé.. aztán az 5. nap végén kisétálnánk egy koronggal a kezünkben.. na abban szerintem volna anyag... ki tudja egyszer talán összehozzuk... szóval a cím mármint az üzenetrögzítő Balázs ötlete.. hiszen annyi minden van az életemben ami egy kisebb csodával ér fel és nem a saját ötletem.. ezt el kell fogadni sőt ezekkel együtt kell élni hiszen egy fankadeli szám is lehet valaki életének egy kisebb csodája mégis én csináltam... attól még a maga módján az övé az a dal sőt... az élményhez nekem semmi közöm hiszen több száz kilométerre csücsülök a hallgatótól mit sem sejtve... évekig tartott megszoknom, hogy idéznek tőlem és hatok az emberekre.. valószínűleg azt is majd évekig tart megszokni amikor már nem így fog állni a helyzet... valójában mindent meg kell szokni.. a jót állítólag könnyebb de a rosszat is meg lehet persze ez utóbbi eléggé veszélyes... na de erről majd talán később.. szóval én szeretek sok mindent definiálni mert az adott beszélgetéstől vagy témától függően a szavak újabb és újabb értelmet nyerhetnek és nyernek.. nyers szótári alakjukban a már sokszor említett.. normális, jó, rossz, szép, csúnya, kevés, sok, fájdalmas, érdekes és még sorolhatnám napestig.. szóval ezek a szavak ezen alantos vagy inkább csak egyszerű a papírról leolvasott formájukban nekem semmit nem mondanak... ha egy történetbe helyezzük őket és kicsit körbe is írjuk a jelentésüket vagy csak terelgetjük őket a vélelmezett megoldás felé akkor viszont már ők is kisebb csodaszámba mehetnek... szavak... a világ számos csodáinak részei.. nem csodásabbak mint egy falevél erezete vagy mint egy eredeti skót viszki nyelved alatt ragadt cseppje vagy egy kirándulásról maradt tábortüzet körülülős emlék.. de éppen annyira azok.. mint bármi más... nem vagyok a szavak embere hiszen rengeteg helyesírási és fogalmazási hibát ejtek.. mások meghatározott szabályai szerint.. amik persze jó, hogy vannak.. kellenek szabályok .. kérdés persze, hogy mire mikor és kitől.. de nyilván nem értelmetlen fogalom és ebből adódóan nyilván nem értelmetlen a helyesírás és az irodalmi nyelvezet szinte megfoghatatlan követelményei sem.. én ezeknek nem felelek meg.. látszólag sem felelnék hiszen mit várjon az ember egy ilyen rendszerváltás környékén cseperedő utcagyerektől.. bár nem vagyok az a rosszértelembe vett lépcsőházi maccsó de mégiscsak utcagyerek vagyok... mindent abból tanultam amit az utcán láttam .. hiszen anyuék sokszor alig hitték el amit meséltem... mindenki a saját élményeit tudja továbbadni és amiket én tőlük kaptam az alapján valószínűleg sok butaságtól megóvtam saját magam... ennek ellenére úgy tűnik a szüleink nem tudják átélni azokat a dolgokat amiket mi.. még ha tágra nyílt szemekkel is figyelnek a vacsoránál -már ahol beszélgetnek a szülők a gyerekekkel a tennivalókon túl is- én ezek közé a szerencsések közé tartozom.. de mégiscsak megvannak a határok.. amelyek egészségesnek vagy inkább logikusnak tűnnek hiszen valószínűleg én sem fogom majd érteni azoknak a ketyeréknek a működését amelyek az utánunk következő generációknak a kisujjában bújnak majd meg illetve anyáinkat is kisebb expedíciók nyomán lehet rávezetni egy email fogadására.. a válasz megírására és elküldésére való okítás pedig sokszor lehetetlen küldetésnek tűnhet.. bizony ez nem a csillagok háborúja.. mert bár stilisztikailag kiválóan játszotta obi van a tanítómestert tulajdonképpen semmiért nem kellett skywalkernek megküzdeni.. jött minden magától... talán csak rávezette az öreg egy két okosságra a gyereket.. ahogy engem is apám... hiszen mit tudna mondani egy tőlem 4O évvel öregebb ember a 21. századi csajozásról vagy bulizásról... ő csak emberi értékeket írt körül amikkel kezdtem amit kezdtem.. és kezdünk amit kezdünk... üzenetrögzítő... apám és anyám egy-egy két lábon járó üzenetrögzítő... ahogy a nagyim is az volt mikor már kivolt a _aszom is a történelem lecke tanulással látványosan elhajítottam a könyvet és ő két mosoly meg némi zserbó kínálása között elkezdte mesélni, hogy milyen volt mikor az oroszok kirámolták az egész lakást utána meg jöttek a németek és az én édesanyám mikor 44-ben megszületett konkrétan bombák közepette.. hasaltak egy csecsemőn és egyáltalán nem voltak biztosak benne, hogy bárki is túléli azt az estét.. és, hogy a nagyapám bal lábánál ha nem volt odakészítve a szóda a vasárnapi ebédnél akkor aztán vége volt a világnak és az öreg feri bácsinál aztán nem lehetett kísérletezni a konyhában mert jött rögtön a jólbevált szlogen miszerint "mama kérem ne újítson"... a nagyapám.. nem ismertem személyesen sajnos biztos haláli forma lehetett akivel egészen biztos óriási meccseim lettek volna mire akár valamennyire is megértette volna, hogy ebben a mai világban már nem nagyon van becsület és udvariasság... ő csak ült volna az asztalfőn és mondott volna két olyan dolgot amelyek abban a pillanatban talán ilyen öreges szentimentális marhaságnak tűntek volna.. de később talán ebből épít az ember magában egy kisebb várat... apám és anyám.. szintúgy két lábon járó üzenetrögzítők .. mikor anyám elmeséli, hogy a Csutikával annyira röhögtek, hogy bepisiltek rajzórán meg mikor apám meséli, hogy jártak be a strandra nyáron éjjel úgy, hogy egy láda sörrel fizették le a portást... ezek a kis marhaságok amik az ő számukra a csodával egyet jelentő fogalmak.. hiszen már fogalmakká értek az évek során... nekem sajnos nincs ennyi bizalmam magamban, egyrészt, hogy megélném és, hogy lenne kinek valamint, hogy emlékeznék a saját kis marhaságaimra amelyek az én életemet olyan csodássá tették és teszik.. valahogy rettegek a felejtéstől.. rettegek attól, hogy elfelejtek egy jó poént egy bájos tekintetet egy szerelmes ölelést egy a ház falát megrepesztő bulit és sorolhatnám még... valószínűleg ez inspirálja azt, hogy hiányos nyelvtanommal és vérző helyesírásommal is jegyzeteljek talán ilyen önző módon magam számára.. az, hogy páran ezt elolvassátok nem hinném, hogy a magamutogatás kivetülése lenne persze még az is lehet, hogy van benne ebből is de inkább csak annyi, hogy szeretném ha eljutna egy-két kis rejtett üzenet.. egy-két kis rejtett helyre.. szívbe.. fejbe..ahol tudom, hogy talán ha nem is azon nyomban de majd egyszer csippan az üzenetrögzítő hangja és..... és majd lesz ami lesz.. és nem tudom, hogy melyikőtökben csippan... és ha nem is csippan akkor majd csak szimplán én visszaolvasom pár év vagy évtized múlva hiszen biztosan lesz még nekem is unalmas délutánom... bár már évek óta nagyon vágyom egy kis unalomra.. na de erről majd szintén máskor.. annyi mindenről szeretnék írni ami mostanában jár a fejemben..... valószínűleg hamarosan le kell írnom, hogy mit gondolok a barátság, Isten és a szerelem fogalmáról mert mostanában ez a 3 dolog talán ami leginkább foglalkoztat.... egy kis üzenet... magamnak vagy másnak.. szinte nem is lényeges... és ez a weboldal.. ez lesz az én üzenetrögzítőm...... amúgy a táncházból jövök éppen.. minden hétfőn este táncház van itt Kecskeméten egy helyen amit Balázs szervez és tart karban.... lecsábítottam a gyerekkori barátaimat is akiket már mondtam több számomban is említek.. Szári akinek a neve a békét első verzéjéből lehet ismerős.. "Szárival meg a többiekkel..." ugye.. na szóval valami filozófiai körmondatban voltam éppen benne amiből valószínűleg nem is jöttem volna ki látványosan és ... hogy is volt... na szóval arról okosítottam éppen, hogy az emberi kapcsolatok mennyire betonkeménnyé fagytak.. hiszen egy táncházban csak beállsz táncolni és egy olyan ember kezét kell megfognod akit életedben még nem is láttál nem, hogy beszéltél vele vagy ismered... beállsz egy körtáncba aztán aki melléd kerül annak fogod a kezét és mehet a tánc..... nem sok követője van már ennek a vonalnak ... nem ezt a kort éljük..... na szóval ezt akartam kifejteni éppen amit amúgy is sokszor átbeszéltünk már de hát én már csak ilyen vagyok ... és valahogy nem tudtam úgy igazán izgalmasan fűzni a mondatokat és éppen ott tartottam, hogy "na szóval ebből a világból úgy kivesztek az emberi kapcsolatok......." itt megakadtam mire Szári felnézett és .... azt tudni kell Száriról, hogy állati keveset szól.. az a szökőévben egyszer egy összetett mondat..de az úgy helyreteszi a világot maga körül... na szóval... erre kiböki csípőből... "elfelejtették az emberek emberszámba venni a másikat......." erre én csak bambultam pár pillanatig és ahelyett, hogy az irigység érzése fogott volna el kénytelen voltam a legnagyobb örömöm közepette hangot adni annak miszerint ma este én csak beszéltem "de Szári volt a mondó..." hiába.. van amikor csak egy mondattal kell kiegészíteni valamit vagy akár helyettesíteni és az bőven elég.... és még ha nem is én mondtam mert ugye az jót tesz az ember egójának ha okosakat mond vagy úgy véli, hogy okosakat mond de olyan jó volt megélni, hogy az én barátom akivel több mint 8 éve barátok vagyunk bemondja a legnagyobbat.... egy rohadt tőmondat szinte..... mégis mindent visz ahogy mondani szokás..... ilyet nem látsz a tévében... ilyet nem hallasz a rádióban.... az újságban sem olvasol... de nekem mégis ott van a barátom..... aki a kellő nyugodtsággal felnézve egy üveg sör mögül belemondja a képembe, hogy az emberek elfelejtették emberszámba venni egymást..... hol lennék a barátaim nélkül nem tudom... ki a fene figyelmeztetne engem ezekre..... az élet bár nem most szeretném leírni, hogy mit gondolok róla de valószínűleg a számítógépek működéséhez hasonlóan viszonylag egyszerű logikai kapuk halmaza.... állati egyszerű logikai kapuké melyekhez talán hozzászoktunk vagy csak szimplán látszólagos szürkeségük miatt nem akarunk tudomást venni róluk és ezáltal módszeresen kihagyjuk őket hétköznapjainkból és döntéseinkből..... ugye erre mondják, hogy ne kiálts farkast.. hiszen mikor tényleg bajban leszel vagy tényleg rosszul leszel már hiába sikítasz... mindenki azt fogja hinni, hogy csak ismét viccelsz... hát az emberiség egy egészen sajátos kis tréfával dobta fel a saját életét ha lehet így mondani miszerint akkora adagot pumpált magába a világ csodáiból, hogy kellőképpen hozzá is tompult a szervezete... valahogy... nem is valahogy... szóval még .. vagyis ha.. ha még magunkat sem tudjuk emberszámba venni saját magunk előtt... azaz.... nem is kéne talán itt példálózni, tükörbe kell nézni... mindenki nézzen tükörbe és tudni fogja miről beszélek... és ennek a fényében, hogy is tudnánk a másikat emberszámba venni ha még magunkat sem tudjuk.... mit várnánk a másiktól ha tudjuk a magunkkal kapcsolatos igazságot.... igazság sokan vallják, hogy nem létezik..... vagy csak nagyon elkülönített és speciális helyzetekben...... de ha mégis volna az a speciális helyzet vagy mondjuk van amiben létezik igazság az saját magunk vagyunk szemben a tükörrel...... mi tudjuk magunkról, hogy hogyan éltünk és élünk meg dolgokat... és azt is tudjuk, hogy ezzel szemben, hogyan nyilatkozunk magunkról és azokról amiket gondolunk éreztünk tettünk... valójában... ami az igazság... ahogy volt.. amit akartunk amit éreztünk és ami lett..... és amíg magunkkal nem tudunk lepacsizni mással is csak látszólag fogunk...... nem tartom magam okos embernek.. ha valaki eljutott idáig az olvasásban talán szarkasztikusan meg is jegyzi magának, hogy "hát igen feri nem is vagy az végre valami amiben úgy vélem igazad van" de.... de legalább embernek tartom magam... és ez nekem többet ér mintha több sütnivalóm lenne..... be kell látni, hogy emberek vagyunk.. ami nyilván állati szar ügy hiszen szerelmesek vagyunk olyan lányokba akik belénk nem..... amikor csak jót akarunk hatalmas szarkupac emelkedik felénk..... és mire megkaparintjuk álmaink kézzel fogható formáját már valami teljesen másra vágyunk.... emberek.... minden csodás és minden rémes velejárójával...... persze a csodákat is eltompítjuk magunkban hiszen nem állunk fel táncolni mert szégyenlősek vagyunk és ezáltal a tesztoszteron szintünk marad mínusz kettőn..... nem közöljük azzal aki tetszik nekünk, hogy remegünk ha meglátjuk bár nem veszíthetünk semmit...... és még sorolhatnám..... pedig ennél több zseton nem is lehetne a kezünkben minthogy élünk.... és mégsem kockáztatunk soha és semmit.... magunkkal szemben pláne nem... állati szar volna bevallani magunknak, hogy _aszságot csináltunk.... vagy éppen csinálunk.... naponta... hetente... óránként.... és állati nehéz bevallani magunknak, hogy másra vágyunk mint amiben vagyunk mint ahol vagyunk és mint akivel vagyunk..... és ez még csak a hab a tortán....... abba talán már bele se kéne folynom, hogy mire számíthatunk embertársainkkal szemben ha a valóságot a magunk számára is úgy ki tudjuk cicomázni az önnyugtatás keretein belül, hogy a legszarabb ügy is tündérmesévé válik hétköznapi ideológiák közé szorítva.... akkor mit várjunk másoktól, hogy mit gondoljanak rólunk? és mi mit gondolunk másokról ha magunkkal szemben sincs valóságérzetünk... ha egy kicsit nem figyelünk oda... ha egy kicsit nem figyelünk oda és a tükör előtt bambulva ráeszmélünk, hogy magunkkal kéne kezdeni a sort... magunkkal kezet fogni... és belátni ha valami fáj.. belátni ha valami szar.... belátni ha másmerre kéne menni... belátni ha más tetszik... belátni ha valami kevés vagy éppen túl sok...... akár csak egy pillanatra is... hiszen.. és pont akkor... úgyis csippan... az üzenetrögzítő.