Deniz 2

  2007.01.07. 21:51

Deniz Köszöntöm az olvasókat! Igen megjelent végre nem is olyan régen :) A lemez zenei  munkálatainak oroszlánrészét Wherdee barátom készítette, de ezen kívül Addamz, Deego,  valamint Stubi, aki az előző ep-re is készített zenéket, és Troy.  A közreműködőkkel kapcsolatban egy koncepciót fogalmaztam meg magamban, kikre illik eme  leírás: tisztelem a munkásságukat, az életben elért dolgaikat, személyes barátaim, és a kedvenc előadóim. Így került a választás MC Gőzre, Fankadelire, Sub Bass Monsterre, valamint Deegora. De ezen kívül Kojsz barátom is kifejti az álláspontját egy skit formájában a lemezen. Úgy rendesen ahogy szokta :D  De fura ez az egész még mindig nekem, mivel ezen előadók többségén nőttem fel, most pedig az én lemezemen reppelnek. De hát változnak az idők. Egyébként a munkálatok nem voltak zökkenőmentesek, de különösebb probléma sem volt igazából. Mo-on vagyunk itt nincs péz' a repbe :D Mindenki dolgozik a zenélgetés mellett így nehéz volt néha összehozni a közreműködéseket. (pl.: Wherdee pont ilyesfajta dolgok miatt csúszott le a lemezről). De sikerült. Szinte napra pontosan 1 év alatt, mivel az első zene szövegét tavaly október közepe-vége felé írtam meg. Maga a "munka" igazából így visszagondolva nem is volt sok idő. Eléggé feltöltődtem szerencsére időközben, és mikor megkaptam egy instrut, kb. 30-40 perc alatt meg írtam a szöveget. Persze a mélyebb, tartalmasabb szövegek, volt, hogy tovább tartottak. A stúdiózás jó hangulatban telt a Night Child stúdióban Kecskeméten, szóval már csak maga az albumkészítés is szép emlék marad, nem beszélve a megjelenésről...

 

Deniz Nem szeretek magamról ilyen dolgokat kinyilvánítani, mivel szerintem általában ezt a hallgatók, illetve a körülötted lévők ítélik meg helyesen. De úgy érzem hogy ritmikában, tartalomban sokat fejlődtem. Még mindig van min csiszolni, de már tudom, hogy milyen úton szeretnék haladni. Az előző lemez írásánál nagyon fiatal voltam. 16-17 éves. A nekem c szám szövegét aminek egy klipje is készült, pl. 17 évesen írtam. Most 20 vagyok. Azóta nagyon, nagyon sok minden változott körülöttem... szinte minden tekintetben. Barátok támadtak hátba, fordultak ki, hagytak el, jöttek újak, közben főiskolára kerültem, megtapasztaltam milyen az élet stb. Visszatekintve ez a 3 év legalább 30-nak tűnik. Sok mindent megtapasztaltam, talán túl korán is... Összességében viszont a szövegek tartalma, üzenete ugyanaz maradt, és egy jó darabig úgy érzem, hogy ez is fog maradni. Amíg ezen a vidéken lakom, és azt a szart látom magam körül, ami Magyarország más tájain nincs ilyen arányban, addig azt hiszem változni nem fogok művészileg. Munkanélküliség, szegénység, szesz, kocsma, drog, rossz családi háttér, közöny... ez a magyar "gettó" nem a blingbling :D :D :D ... emellett persze vannak szép dolgok is mint bárhol máshol, csak mifelénk úgy érzem a negatívumok valahogy halmozottan jelentkeznek.

Deniz Nagyon jó és egyben nagyon bonyolult kérdés. A "szakmabeliekkel"  megoldást még nem sikerült találnunk, legalábbis ami hatásos lehetne. Nagyon összetett a kérdés. Az internet gyorsütemben való terjedése miatt a letöltés mindennapossá vált, hatványozódott ezáltal a másolás is. De ezt a hallgatók kurva természetesnek veszik. 2 klikk és ott a lemez. De oda jutott a lemezeladás Mo-on (és itt nem csak a ug hiphop-ra gondolok), hogy lassan deficites megjelentetni lemezt a Lagzi Lajcsin, meg a Bódi Gusztin kívül. Ha a véleményemet kérdezed, szerintem 5-10 éven belül (de lehet hamarabb) meg fog szűnni a lemezkiadás. Egyszerű a történet. Nagyobb a kínálat, mint a vásárlóerő. Minek legyen lemez? Kinek? Minden előadó szívét lelkét minden pénzét és idejét beleöli egy lemezbe amit aztán jó esetben 200-300 hallgató vásárol meg… Egy közepes hiphop buliban több ember van. Ezt meg be lehet szorozni a városok számával, és kiderül azért, hogy pár ezren hallgatnak magyar hiphoppot, és nagy részük úgy gondolja, hogy kultúrát is épít. Vicces nem? Azzal épít többség kultúrát, hogy meglopja mondjuk az egyik kedvenc előadóját :D Ezt persze sokan nem értik. Nem tudom miért, de természetessé vált, hogy hiába nincs lemezeladás úgyis megjelennek a lemezek. Plusz még neked kell szarul érezni magad, ha eladod a lemezeket, vagy fellépésért pénzt kérsz, mert a művészet Magyarországon valamiért nem számít „rendes” munkának. Ezért az emberek valahogy nem szeretnek fizetni. Én meg annyit tudok erre mondani, és ezt mindenkinek üzenem, hogy Mi ugyanolyan emberek vagyunk mint Ti. Gondoljatok bele, hogy Ti öltök bele 1 lemezbe mondjuk félmillió Ft-ot és nem térül meg. Tetszene a hiphop? :D Komolyra fordítva a szót, a magyar hiphoppot a saját közönsége lopja meg. Ez meg gagyi nem? Lehetne másképp minden. Ha minden nívósabb előadónak lenne 1 jó klipje ami "vivakompatibilis" lenne minőségileg, ha nagyobb és jobb partyk lennének. Ha többen vennék a lemezeket (amik mellesleg szánalmasan alacsony áron szerezhetők be) akkor minden megváltozna. Megkaphatná a megérdemelt terét a magyar rap. Ehhez azonban pénz kellene, pénz pedig nyilván a lemezekből, és a bulibelépőkből lehet. A lemezeket azonban letöltik, a bulibelépő helyett meg inkább isznak vagy szívnak. Mindenki vonja le a tanulságot... Az egész hozzáállás kérdése. Ha eljut a tudatodig amiről például most is beszélek/beszélünk akkor megveszed azt a lemezt amit megszeretnél. Ha pedig nem akkor most engem hallva pár perc múlva rákeresel „denizre a dc-n”. Megoldás az lenne ha mindenki felnőttként, értelmesen és pozitívan állna a hiphop-hoz.

 

Deniz Igen szerencsére nagyon sok visszajelzést kapok… egyre többet! Ennek nagyon örülök mivel ezekből a személyes levelekből, üzenetekből tudok táplálkozni a fellépéseken kívül. Barátnőm óriási inspirációval van rám. Ha szeretsz valakit és téged is szeretnek megvan a megfelelő biztonságérzeted, akkor egészen személyes számokat tudsz csinálni. Egy-egy ilyen levelet elolvasva, amiben a feladó értelmesen kifejti a véleményét a zenémről és érzem, hogy megkapta az üzenetet, át tudta fordítani a sorokat a saját életére, magyarul azonosulni tud vele, akkor érzem azt, hogy megérte az egész. Ilyenkor tudatosul benned, hogy hatással vagy mások életére, gondolataira, ami szerintem óriási felelősség. Nem lehetsz hiteltelen, nem beszélhetsz bármiről, bárhogy, vigyázni kell arra amit mondasz, mivel figyelnek rád. Eddig szerencsére csak pozitív élményeim voltak ezzel kapcsolatban. Egyébként tapasztalataim alapján ki tudom jelenteni, hogy csak a nagyon belülről, mélyről jövő szövegek váltanak ki ilyen hatást az emberekből. Valószínű azért mert odafigyel arra amit mondasz. Nem csak jól hangzik, meg elhallgatja kocsimosás közben, hanem a sorokat hallgatva beugranak a saját életének történéseiből a hasonló vagy azonos képek és azt érzi, hogy nincs egyedül a világban. Ennek azonban két oldala van, mivel ha ezt érzi valaki, akkor egyből haverjának, vagy rosszabb esetben „barátjának” tart, pedig személyesen te nem is ismered a másikat. Mégis a hallgatót összeköti veled valami, ami igazából nem is létezik

Deniz Igen. Mint mondtam óriási a felelősség. Ez egy nagyon fura dolog egyébként, hiszen a repben azt mondod el amit érzel. Ahogy világról gondolkodsz. Akár te akár a benzinkutas, a buszsofőr vagy akárki akinek véleménye van a világról. A különbség csak annyi, hogy ő elmondja az ismerőseinek, barátainak egy beszélgetés során, te pedig zenét csinálsz belőle, amit akár több ezren hallanak. És ilyenkor beszélünk felelősségről. Persze ezt nem minden előadó veszi komolyan. Vagy nem is akarja komolyan venni, vagy nem hiszi el, hogy felelősséggel tartozik a hallgatókért.

Deniz Úgy szerettem volna megjelentetni a lemezt, hogy egy időben vele egy klip is megjelenik, azonban mivel nincs mögöttem kiadó, nincs aki finanszírozzon erre már nem maradt lehetőségem. Klipet mindenképp szeretnék a lemeznek nem is egyet. Egyrészt mert többek között videotechnikát tanulok, és erre meg is van a lehetőségem, másrészt meg azért mert szerintem több klipes nóta is van a korongon. Nem szeretném előre elmondani, hogy mely számokhoz van tervbe véve klip. Majd ha elkészül akkor úgy is megfogja tudni mindenki. Ha minden jól alakul január/február magasságában már forgatni tudunk. Ígéretet nem teszek semmire, mert ezek a dolgok legkevésbé múlnak rajtam, azt pedig megtanultam hogy mások helyett nem ígérgetek, mert mostanában mindig én tartom a hátam hibámon kívül.

Deniz Mióta megjelent a lemez úgy érzem, hogy ez volt az a dolog amiért évekig küzdöttem. Ezt szerettem volna megcsinálni így ahogy van. Ez teljesült. Most egy kicsit űrt érzek magam körül. Nem azt mondom, hogy nincs ami motiváljon, de lenyugodtam. Teljesen. Eddig azért lett volna nehéz kiadóhoz kerülnöm, mivel mindent magam szerettem volna intézni. Ennek is több oka van. Eddig nem tudtam olyan emberekkel dolgozni akik komolyan vették ezt a dolgot, így mindig akkor tudtam megelégedni valamivel, ha én csináltam. És ezek mellett sokszor át is vágtak, ami miatt nehezen bízok meg másokban.  Most már ez a lemez is igazol abban, hogy ez megváltozott. Szóval ez a ragaszkodás úgy érzem elmúlt.. Nem tudom mivel lenne másabb ha  kiadó lenne mögöttem, mivel Magyarországon  az ug rapben szerintem ez nem jelent túl sokat (sajnos). Egy-két dolog talán könnyebb lenne, más pedig nehezebb. Nem tudom. Ha lesz lehetőségem „leigazolni” valahova, ahova úgy gondolom hogy megérné akkor kiderül. Nem vagyok semmi jó elrontója. Lehet jó lenne valahova „tartozni”, de igazából úgy veszem észre, hogy egyedül is megvagyok. Egyébként kb. 1 kiadónál tudnám elképzelni magam. Itt a lemezem, vannak klipjeim. Ha kiadóm lenne sem érhetnék el többet úgy érzem, mivel a zeném ugyanez maradna akkor is. Talán ha egy nagykiadó tolna az arcomba egy olyan szerződést amire igent lehet mondani kétségek nélkül, akkor változna sok minden. De lassan fel kell hogy ébredjek :D:D:D … itt nincs kétségek nélküli szerződés, itt ku***-át csinálnak belőled maximum.

 

Deniz Az akkori elképzeléseim abszolút irreálisak. Nem akartam pedig sokat. Addig jó  és szép ez a világ amíg egyszerűen csak közönség vagy. Nem ismersz igazán senkit személyesen, csak a számokat. Hallgatod, tetszik és ennyi. Amióta ebbe bekerültem egy csomó előadóban akiket eddig nagyon szerettem csalódnom kellett. Volt, hogy óriásit. 11 voltam amikor megtetszett ez az egész. Akkor nyilván sztár akartam lenni. Meg mindent akartam amit a tv-ben láttam. :D Aztán teltek-múltak az évek és megváltozott minden célom minden álmom, minden. Amikor világossá  vált számomra, hogy ez az életem, akkor tűztem ki azokat a célokat amik már reálisnak voltak mondhatók. Először szerettem volna egy rendes számot, ami stúdióban készül, jó a minősége meg minden, mivel évekig ez akadályozta az előrébbjutásom a kisszobából. Összejött. Aztán szerettem volna egy kislemezt. Elkészült a dalban mondom el ep. Időközben szerettem volna fellépéseket is, az is volt sok helyen sokfelé. Aztán szerettem volna 1 klipet, majd egy másikat is. Ezt követően döntöttem el, hogy valóra váltom a legnagyobb álmom, készítek egy nagylemezt, ezekkel a közreműködőkkel. Sikerült. Összességében minden anyagi, és emberi negatívum ellenére úgy érzem, hogy örülök, hogy belevágtam ebbe az egészbe. Volt szerencsém megismerkedni nagyon jó emberekkel, voltam nagyon jó bulikban, és még csak most indul be az egész… Most kétféle célom van. Az egyik talán elérhető, a másik pedig sajnos gyakorlatilag kilátástalan.. A reális az, hogy minél több emberhez eljusson a lemezem, szeressék az emberek, legyenek bulik, barátok, meg minden ilyesmi, ami ezzel együtt jár. Az irreális álmom pedig az, hogy ebből meg is éljek. Hát igen… ez ami valószínű egyik szakmabeli társammal sem fog megvalósulni ebben az évezredben. A végkifejlet pedig a szigeten, vagy egy hasonló nagyságú fesztiválon, egy nagyszínpados fellépés. De ezek mellett akár a lottó ötöst is mondhatnám, mert kb. arra is ennyi az esélyem.

Deniz Sajnos az. Talán az egyik legigazabb mondás ez. Amikor megjelent a kislemezem pár éve, akkor úgy éreztem hogy ez alól talán én leszek az üdítő kivétel, azonban rá kellett jönnöm ez csak azért volt, mivel akkor még szinte nem értem el semmit. Akkor még az itteni arcok jöttek a fellépésekre, szerették a zenémet, elismertek, mert nem volt mire irigynek lenni..  Amióta klipem van meg nagylemezem, és belekerültem ebbe a hiphop dologba nyakig, azóta érdekes módon nem szeretik a zenémet (még azokat se amiket régen igen) nem jönnek fellépésekre, nem ismernek el. Tisztelet a kivételnek. Fura dolgok ezek. Pedig Gabón és magamon kívül más előadó nincs mifelénk akinek akármi is összejött volna. Ha 6 évvel ezelőtt van valaki Kazincbarcikán akit ismernek az emberek, és tud segíteni ebben-abban, viszi a környék hírnevét, akkor a két kezem összetettem volna és abban segítettem volna amiben tudom. Én meg általában az arcomba kapom a savat. Kb. 5 éve minden meghalt pedig mifelénk talán évente volt 1 buli. Most pedig szinte havi rendszerességgel van 1 MC Gőz, egy Siska vagy hasonló kaliberű előadó fellépése a Bohémtanyában. De nyáron például a Kasza fesztiválon több mint 12 magyar élvonalbeli előadó/csapat lépett fel Kazincbarcikán. Én gyerekkoromban örültem volna ennek. Ehelyett ha fellép egy ismert előadó azt hallod, hogy mér nem xy lép fel, ha pedig xy lép fel akkor mér nem a másik. Ördögi kör ez. Mindemellett persze vannak akik szeretik a zenémet, elismernek stb. amit köszönök is nekik, csak ezek mellett megháromszorozódott sajnos az ’ellentábor’. Nem tudom, hogy miért. Vagyis tudom de nem értem. Én vagyok a nagyképű, a szemét, aki nem tesz mindenki alá stúdiót, meg nem „küld neki Wherdee zenét”, de „ismeri a szábbész-t meg az fankát a tv-bő’”. Nem közreműködik mindenkivel aki felkéri. Én nem szeretném, hogy mindenkinek tetsszen a zeném. Ha mindenkinek bejönne akkor valószínű már nem itt lennék. Ez így jó ahogy van. Valakinek tetszik, valakinek nem. De emberileg azt hiszem, hogy eddig nem szolgáltam rá arra, hogy elítéljenek. Én nem azért vagyok, hogy mindenki álmát valóra váltsam, nem tudok senkit „felemelni”, de ha valaki odajön hozzám és segítséget kér, emberileg korrekt, akkor amiben tudok segítek. Ez így normális. Én örülnék neki a legjobban ha nem egyedül lennék az egész környéken, elzárva mindentől. De kétféléképpen közelednek felém az emberek. Vagy „óriás barátok, vagyunk, mer tök jó, hogy iszunk egy sört meg majd én megváltom nekik a világot” vagy ránézésre utálnak és kapom a savat. A régi barátok pedig vagy megmaradtak mellettem vagy kifordultak. Mert mostanában mindenki kifordul. Úgy látszik ez a divat. De szerencsére megvan az a kör akikkel jól érzem magam, és akikkel tudok dolgozni.

Deniz Pontos időpontot nem tudok mondani, mivel a lemezbemutatók most körvonalazódnak a 2007-es év elejére. És amíg nincs aláírva papír addig semmi nem biztos, de még akkor se :D D: :D :D És persze mindemellett a bulik is haldoklanak az országban. De pár helyszínt tudok mondani ahol valószínű látható leszek. Leghamarabb azt hiszem Egerben, aztán Komáromban, majd talán Kecskeméten. Aztán amerre hívnak arra megyek. Kojsz segít nekem ebben, úgyhogy őt kell keresni ez ügyben.

 

Deniz Nem sorolnám fel az összes számot, inkább kiemelnék egyet-kettőt amihez hozzá tudok fűzni 1-2 személyes dolgot. Álmomban: Ez a szám készült el a leghamarabb, nagyon magaménak érzem, nagyon mélyről jött. Egyébként talán kevesen tudják, de tavaly még úgy volt, hogy ebből egy kislemez lesz, de aztán abból lett a nagy, ahogy ez lenni szokott. Elmesélem: Deego barátom küldte a zenét megírtuk a szöveget, és nagyon tetszik. Nagyon érdekes a hangulata és a mondanivalója, ilyen refrént pedig már régóta szerettem volna. Hol a fény?. Ez már egy klipes nóta. Nem tudok róla sokat mondani, minden benne van a zenében. Érdekes az alapja, mivel ez egy lassabb drum ’n’ bass-nek felel meg. Félig élve, félig halva: Ez a szám nagyon sok mindent elmond Barcikáról és az effajta életmódról amit Gőzzel is élünk. A cím magába foglalja a számot. Nem véletlenül. Aki lelkiismeretesen iszik mint mi :D akkor érti miről van szó (sajnos). Hawer: Ha lenne az UG-ban Mahasz, vagy Artisjust meg egyéb ilyen „lemezérdekvédelmi” szervek akkor ez nekik lenne a betétdala azt hiszem :D. A lemezmásolásról szól. Bólogatós, kocsiba ülős zene. Nem lesz már: Nagyon sok kritikát kaptam, hogy ez Gőztől nyúlás. Szeretném elmondani, hogy ez nem így van. Aki meghallgatja rendesen a számot az levágja, hogy másról szól, illetve máshogy van megfogalmazva stb. stb. A régmúlt szép emlékeit foglalom össze benne. Repp tiszta szívből: Az egyik kedvenc számom a lemezről. Partys, rátevős, bólogatós mindemellett tartalmas zene. Ez a szám foglalja magában az albumot, nem véletlenül ez a címadó dal de mint később megtudtam a „lexikonoktól” ez nem repp hanem rap. Ezúton is köszönöm a felvilágosítást :D . És a végére hagytam a Nem szimpla fícsör c. számot, melyet Sub Bass Monsterrel és FankaDelivel csináltunk Addamz zenéjére. Ha ki lehet ilyet jelenteni, akkor kijelentem: életem zenéje. 16 sort + refrént mondunk fejenként, de annyi tartalom van mégis mindegyikőnk szövegében, hogy felér egy külön számmal. Mikor elkészült kényelmesen dőltünk hátra, mivel éreztük, hogy most valami nagyot csináltunk, ami ritkán jön össze. Valamit amire büszkék leszünk még évek múlva is. Ez nem egy szimpla fícsör. :D

Deniz A legközelebbi tervem ugye 1 videoklip a nagylemezhez amit már említettem. De ezenkívül készülőben van egy új kislemez amiből lehet a végére nagylemez lesz mert jönnek sorban a számok. Egy albérlő társammal csináljuk fősuli mellett. Örömzene az egész. Mets-nek hívják, ő felel a zenei alapokért nagyrészt. Róla még biztos fogtok hallani. Az album címe nemes egyszerűséggel ennyi: Unalom ep. Fősuli mellett amikor unatkozunk csináljuk a zenéket :) Én suliból hazamegyek szétnézek a laptopon találok 1 zenét. Amíg ő van suliban addig megírom rá a szöveget. Ez a munkamenet kb. :) Amit talán még fontos megemlítenem, hogy lassan elkészül a házi stúdióm, ahol jelenleg is készül pl. ez a kislemez. Már csak a süketszoba hiányzik. Mivel hosszútávra tervezem ezt az egész zenélést ezért muszájnak éreztem, hogy ebbe belevágjak. Meg emellett segíteni is szeretnék a környékbeli csapatoknak, mivel Borsodban nincs hangstúdió tudomásom szerint. Így nem kell az ország másik végére utaznia annak aki felvételeket szeretne csinálni. Plusz imádom a hangtechnikát, meg a stúdiómunkákat, ez ilyen hobby és az életem is egyben.

Deniz Azt üzenem nektek, hogy találjátok meg önmagatokat. Mostanában azt látom magam körül, hogy sokan képtelenek maguktól döntéseket hozni. Másokra hagyatkoznak, azt hiszik, hogy mindig az a jó amit más mond vagy csinál. Ez nem így van. Mindenkinek van egy élete amivel maga rendelkezik. Magadnak kell járnod az utat, mivel te is én is és mindenki egyedül van, és csak magára számíthat.

Deniz Bill, én köszönöm a meghívást…