ArtosCsaba 3
2006.08.13. 15:55
"ArtosCsaba vs Góliát"... az album a kezekben. Csabával a friss nagylemezről beszélgettünk...
Megérkezett a nagylemez. Azt hiszem erre a pillanatra te is vártál már, továbbá még nagyon sokan mások engem is beleértve. Az első visszajelzések mit tükröznek, elégedett vagy a hallottakkal?
ArtosCsaba: Nagyon vártam. Olyan ez, hogy készül valami a műhelyben, izgulsz, mások, néhányan hallják, aztán még jobban izgulsz, mert jön stúdió és a kiadás. Én már közben „kiéltem” magam és most nyugodtabban várom a véleményeket. Ahogy beszéltem barátokkal (Fanka, Gőz, GeriSkillz stb.) Ők már elmondták a véleményüket és tudomásul vettem. Nekik tetszett és kaptak belőle olyat, amit elraktároznak az életükben. Ha a netet nézem, ott jók a visszajelzések. Olyanok veszik az albumom, akik bírtak eddig és kíváncsiak a mostanira. A demomix is sokaknak tetszett. Tudod ez olyan, hogy te egészségesen kifáradtál a munkával, elégedett vagy vele és örülsz annak, hogy másoknak is tetszik.
Q-Unique mondta azt oldalunknak a "Vengeance Is Mine" c. albuma kapcsán, hogy "A fő koncepcióm az volt, hogy egy személyes albumot készítsek az életemről". Ez az én személyes véleményem, de ez a megfogalmazás nekem illik a te szólóddal kapcsolatban is. A hallgató megismerhet sok aspektusból: múltad, jelened, jövőd, családod, a dolgok amikért harcolsz és erőt adnak, hibáid amiből tanultál, céljaid stb. Mennyiben állja meg a helyét ez a gondolatmenet?
Csaba: Teljesen. Ez vagyok most. Fred Durst (Limp Bizkit) mondta „a lemez az adott pillanatot örökíti meg, aki akkor vagy, ahol akkor tartasz”. A vs Góliát pontosan ez. Itt vagyok most. Tökéletlenül, de lelkesen és vállalom magam. Szerintem ez a hiphop. Magadról reppelj és a világodról. Ez lesz hiteles, ez marad fenn.
Ahogy meghallgattam először az "ArtosCsaba vs Góliát"-ot ez a gondolat mocorgott bennem rögtön: ez az ember nem erőszakkal akar rákényszeríteni senkit az igazára, hanem inkább valahogy ezen az úton: "velem ez történt az életben, én így oldottam meg, nekem bejött, kipróbálhatod te is". Remélem tudtam illusztrálni a mondandómat. Mi a véleményed erről a témakörről?
Csaba: Jó látod. Nehéz egy picit, mert néha úgy érzem, hogy olyan vagyok mint, aki feltalált egy gyógyszert, ami tényleg gyógyít. És jó fej és erőszakosan hirdeti, hogy vegyék, mert ez az igazi. Ráadásul hívő is vagyok és tudom, hogy Istennel teljes az élet. Felnőttem, kinőttem a térítésből. Az ember nem szereti, ha erőltetnek neki, vagy rá valamit. Bízom az emberekben, hogy gondolkodnak, nem csak bólogatnak. Szakács vagyok. (átvitt értelemben) Szeretek főzni és nagyon szeretem a kajám. Örülök, ha neked is ízlik és ha kell vegyél belőle bátran.
Ehhez szorosan kapcsolódik a következő kérdésem is... többek között az előbb taglaltak miatt érzem azt, hogy abszolút hitelesek az üzenetek. Saját életből vett példákkal van alátámasztva minden. Ebből kifolyólag fogalmazódik meg bennem, hogy milyen jó lenne ha a fiatalság ezeken ténylegesen elgondolkodna és igyekezne a saját életére vonatkozóan a tanácsokat megfogadni. Ez nagyon fontos és azt hiszem számodra is egy igazi győzelem. Hogyan látod ezeket a dolgokat?
Csaba: Jó lenne, de nem lesz. Az ember a saját szíve, agya után megy. Nincsenek illúzióim. Mindenki azt csinál, amit akar. Nem is érdekel, ha valaki jobbra megy, ha szerintem a bal a helye út. (ez nem politikaJ) Én elmondom, ha érdekli a véleményem, de a szabad akarat az, amit a legjobban tisztelek.
Ejtsünk szót most kimondottan a zenékről... itt mi volt a célod, egy konkrét hangulatot szerettél volna megragadni az egész albumra kivetítve? Illetve mik voltak azok az önmagaddal szemben felállított kritériumok amelyek mellett haladtál az alkotás folyamán?
Csaba: Olyan zenét csinálok, ami nekem tetszik, amilyet Én hallgatok. Rámentem a pontos vágásokra, a minőségi zenére és arra, hogy ne essek a sémák csapdájába és nehogy mindegyik hasonló legyen. Az volt magam felé az elvárás, hogy mindegyik zene magában is jó legyen, tudjak rá reppesen mozogni és freestyle-ozni órákat. Hallgatom őket és kinézek a lakótelep 14. emeletéről és nyomom. Oké ez most kicsit túlzás, de nagyjából ez van. Az album készülésekor nem is csináltam az albumra zenéket. Csináltam több tucatot és amire jellemző volt a fenti beindulás, az lett album zene. Amiktől nem tudok szabadulni, amik égnek bennem.
Nyílvánvaló, hogy azokat az embereket hívtad meg vendégszerepelni akiket mind művészileg, mind emberileg elismersz. Az érdekelne ezzel kapcsolatban, hogy általában már van egy témád esetleg szöveged és akkor jön egy gondolat, hogy "na ezt vele szeretném megcsinálni" vagy nincs ilyen és ehhez hasonló előre eltervezés? Az "ArtosCsaba vs Góliát"-on, hogy működött ez?
Csaba: Ők a barátaim, akikkel szeretnék maradandót alkotni az utókornak. Akikkel az adatott témában egyet, hasonlót gondolunk. Úgy volt, hogy meghívtam őket és kiválasztották a zenét, több közül. Ami tetszett és megbeszéltük, mi legyen a téma. Vagy már volt egy gondolat, (adott esetben refrén: „amiről mi beszélünk” és az „élet formál”) és arra írtunk, mindenki a maga stílusában. Gerinek meg én írtam a szöveget is.
Korábban beszéltél arról, hogy sok időt fordítasz egy szövegre, pontosan kidolgozod, hogy minden a helyén legyen. Mondandódat képekkel szoktad színesíteni. Igyekszel ezeket úgy beépíteni, hogy az érthetőség ne igazán sérüljön, vagy pontosan hogy működik ez nálad?
Csaba: Hát ja. Hogy is mondjam? Érdekes műfaj a hiphop. Van jó és rossz. Ez bizony a szövegre is igaz. Én annak a híve vagyok, hogy „ne vesszen el a tatalom a rímek között”. Próbálok játszani a szavakkal a magam színvonalán, de úgy, hogy legyen értelme és a hallgató értse ill. Gondolatokat, lelkesedést váltson ki belőle. A szöveg üljön a zenén. Én (ahogy egyik repper barátom mondja) a zenére reppelek és néha mintha ahhoz lennék kötve. Ez van. Ez a stílusom? Asszem mondható ez. Próbálok kísérletezgetni, talán újítok is majd. A lényeg: Pozitív energiát sugározni a közönségre.
Én egy olyan embernek ismertelek meg -ill. ez munkásságodból is kiderül- akinek maga a hiphop kultúra rendkívül fontos, sokat adott az életedben, méghozzá sok pozitívat. Visszagondolva a tinédzser évektől a mai napig milyen szerepet játszott az életedben?
Csaba: Ha máskor, máshol élnék bluest hallgatnék, ami szerintem az egyik legőszintébb műfaj. Budapest, VII. Ker., lakótelep, bandázás megadta az alaphangot. 89-ben kezdtem hihopot hallgatni, amikor ugye Sizare megmutatta pár lemezét. 91-ben amerikaiak mutattak újabb adagot, de az igazi változás 94-95-ben jött, amikor már Budapesten is könnyebben hozzájutottál hanganyaghoz ill. Volt pár buli is. Nekem a hiphop egy olyan, amiben a „csontjaimban emésztő tüzet” kiadhatom. „ha nem adom ki magamból felemészti a lelkem”. Hallgatom és segít az önmegvalósításban. Fejleszti a kreativitást. Önértékelést ad. Barátokkal hoz össze. Hobby. Szakma. Sok minden. Tehetséget fejleszt. Pl. Grafiti, break, a dj-k zseniális tudása, a fresstyle és beatbox tudománya. Ez lenyűgöző és örülök, hogy a része vagyok és a tűz közelében akarok maradni.
Tudom, hogy ez még korai, de vannak-e már konkrét tervek, ötletek a következő albumra vonatkozólag?
Csaba: Már van 26 zene és pár szöveg . Emellett nagyjából kész vagyok a Beat Support 2 rám eső részével. Feleségemnek is írok zenéket. Most pici pihi és a vs. Góliátra kell koncentrálnom (promóció, fellépések). Nem akarok kiégni, mert élvezem, amit csinálok. Folyamatosan kell feltöltődni.
Legközelebb hol leszel majd hallható?
Csaba: Zenében Nabis lemezén. Szövegben a Hivatlan Vendég, RCT és Cafgut lemezén, mint közreműködő. Zene lesz Fanka EP-jén is. Írtam zenéket és szövegben is ott leszek a Night Child karácsonyi „Öltöző” c. Lemezén, amit mindenkinek ajánlok, mert zseniális UG lemez lett. (nem közhely és nem gagyi reklám, hanem őszinte vélemény ;))
Van-e még valami amit az albummal vagy bármi mással kapcsolatban szeretnél elmondani?
Csaba: Igazából nincs. Szerintem, ami most van, elmondtam.
Az említetteken túl mik a következő terveid?
Csaba: Több zenét csinálni, újítani kicsit. Album promó, aztán meglátjuk.
Csabi, köszönöm az interjút.
Csaba: Én köszi a lehetőséget...
|