HHH: Bevezetőként, hogy tetszett a tegnapi show?
Ty: Oh nagyon jól éreztem magam.

HHH: Igen úgy tünt, hogy álvezted a fellépést. Hogy tetszett a magyar közönség?
TY: A közönség? Nekem úgy tünt, hogy az emberek készen állnak egy kis bulizásra, és igazán figyeltek arra mit csinálunk a szinpadon, úgyhogy igazán könnyen sikerült elszórakosztatni őket.

HHH: Éreztél-e valami különbséget a két évvel ezelötti látogatásodhoz képest?
Ty: Igen, mindenképpen. Azt hiszem a fő különbség abban állt, hogy az emberek most nem csak egy bizonyos klubba, egy partira jöttek, hanem kifejezetten azért, hogy minket lássanak.

HHH: Második albumodat több díjra is jelölték, sőt díjakat is nyertél. Fontos ez számodra, vagy ez csak hab a tortán?
Ty: Természetesen nagyon jó díjakat nyerni. Régóta keményen dolgozunk, és nagyon fontos, hogy ezt méltányolják, de ami még fontosabb, hogy a közönség nemcsak Angliában, de más országokban is megértse a zeném fontosságát, értsék miért azt csinálom, amit csinálok. Ez az ami igazán fontos.

HHH: Nagyon sokat turnézol, koncertezel. Mi a fontosabb, az albumok, vagy hogy élőben játsszál?
Ty: Mindkettő egyaránt fontos. Úgy értem nagyon jó, hogy utazhatok és tudom az emberek halloták zenémet, ez alapvető. De még fontosabb, hogy előadhassak, mert amikor az emberek fellépésen látnak, úgyérzem még nagyobb értelmet nyer a zeném, talán ekkor tudatosul az emberekben igazán milyen jó a zene.

HHH: Az utóbbi időben élő zenekarral is koncerteztél. Honnan jött az ötlet?
Ty: Igen az elmúlt másfél évben volt ez. Úgy éreztem itt az ideje, hogy tovább lépjek, hogy az élő zenekarral valami nagyobbat alkossak. Régóta terveztem már ezt. Hogy saját hip-hopomat élő zenekar segítségével mutassam meg az embereknek. Különösen a fekete közösség tagjaként ez fontos volt. Hogy valami többet tegyek le az asztalra, mint egy átlagos hip-hop fellépő. És mi történt? Amikor az emberek tudják, hogy Ty érkezik, tudják, hogy valami nagy dolog fog történi, hogy igazán jó esténk lesz. Azt akarom, hogy amikor fellépek a zenekarral vagy a DJ-mel többet adjak az embereknek, mint csak egy hip hop fellépő, egy egész élményt akarok közvetíteni nekik. Ez nagyon fontos számomra. Úgyhogy jól mennek a dolgok.

HHH: Említetted a fekete közösséget. Tudom, hogy bár te Londonban születtél, szüleid nigériai emigránsok. Mennyire fontos számodra Afrika öröksége?
Ty: Nos ez vagyok én. Amikor azt mondom európai fekete közösség nem csak azt értem, hogy egy kisebbség, akik egy meghatározóan fehér kultúrában élnek. Itt egy egész életérzésről, mentalitásról van szó. Amit csinálunk ezt tükrőzi, de mindenkinek szól, nem feketéknek rappelek, de fekete nézőpontból. Számomra nagyon fontos, hogy bár angol vagyok, európai, zenémben megtalálható legyen afrikai származásom. Még az ütemek is az utóbbi időben nem New York-iak, vagy Los Angelesiek, hanem Afrikát és Európát tükrözik. Bármit is jelentsen az európai fekete mentalitás, én ezt probálom megjeleníteni, mert a mi ritmusaink külőnbőznek a japántól, az ázsiaitól, vagy az amerikaitól. Azt akarom az emberek ezt megértsék, és lássák a különbséget.

HHH: Tegnap a koncerten kiemelted, hogy te nem amerikai MC vagy. Ez tényleg ennyire fontos? Mert ahogy én látom, különösen Amerikáról beszélve, minden uniformizált. Ezzel a producerrel dolgozz, ezt a ruhát hordd…
Ty: Nagyon fontos. Ez vagyok én. Ugyan nem Afrikában születtem, de azt gondolom, hogy az afrikai zene és az európai popzene igazán különleges. Az emberek, mivel hip-hopot játszunk azt várják, hogy amerikai tradicióink legyenek. Azt várják csak amerikai soult vagy hip-hopot játszunk. Erre mi? Csesszétek meg, mi Kraftwerket, Stinget, a Police-t, Eurhythmic-szet vagy Queent fogunk játszani, mert ezek betegesen jó zenék. És néhányan azt gondolják, hé miért csináljátok ezt? Azért, mert ezek a mi breakbeatjeink, ahogy az Apache az amerikaiaké. Ez a miénk, ez a mi életünk. Amint felcsendül a ‘Sweet dreams are made up these’, mindenki beindul a klubban, mert mindenki ismeri. Ez olyan, mint a hiphop amerikában, olyan zenéket játszanak, amit mindenki ismer, és mi is ezt csináljuk. Olyan zenéket használunk és játszunk, amit mindenki ismer, csak hát európai szemszögből.

HHH: Térjünk kicsit vissza saját albumaidhoz. Awkward (magyarul: Esetlen). Kicsit meglepő cím. Miért lett ez a címe bemutatkozó albumodnak?
Ty: Képzeld el, ahogy már nagyon régóta keményen dolgozol, de nem látod semmi eredményét. Egyszercsak rájössz, eleged van ebből. Úgy éreztem, egyike vagyok a legjobb európai MC-knek, amennyiben hangulatcsinálásról vagy szinpadi fellépésről van szó. És mégis Angliában, mint valami egy lúzert kezeltek. De ahelyett, hogy emiatt sírtam volna, inkább erőt merítettem belőle, és úgy döntöttem elég, innentől csak fölfelé haladok, és az embereimnek is követniük kell. Tehát inkább magabiztosságról van szó, azt gondoltam elég, felejtsd el ami körülötted van, és lépj. Itt nem az egomról van szó, számomra ez soha nem lesz egy ‘oh én vagyok a világ legjobb MC-je’ dolog. Amiről szó van, az az, hogy úgy érzem amikor kiállok a szinpadra, és a maximumot adom ki magamból, felfelé haladok, megszabadulok a terhektől. Mindenképpen úgy érzem sokat fejlődtem zeneileg az Awkwardtól az Upwardsig, és úgy érzem az emberek is jobban megértik mi az, amit a zenémmel csinálok.

HHH: Tehát mondhatjuk, hogy Ty boldogabb ember lett, mert számomra a második album ezt tükrözi.
Ty: Igen, mindenképpen.

HHH: Beszéltél már arról, milyen hatást szeretnél elérni a zenéddel. Mennyire fontos számodra, hogy másokat inspirálj zenéddel?
Ty: Igazából az a lényeg, hogy magamat inpspiráljam. Úgyértem, magamnak készítem a zenét, hogy hazamenjek és hallgassam, hogy magamnak örömet szerezzek. Ha történetesen ez másoknak is bejön, ez csak még jobb érzéssel tölt el.

HHH: Bizzness, azt hiszem tegnap sok embert megleptél a zenékkel amiket közvetlenül a fellépés után pörgettél. Gyakran csinálod ezt?
Bizzness: Én és Ty mindig eljátszuk ezt a trükköt. Nagyon fontos, hogy a daloknak, amiket játszunk személyes jelentése legyen számunkra. Mi ezeken a zenéken nöttünk fel, ez a mi örökségünk. És ezek a dallamok inspiráltak minket. Tudod, amikor ezek a dallamok felcsendülnek mindig eszedbe jut valami kellemes gyerekkori élmény, ‘ja emlékszem amikor ezt először hallottam, emlékszem amikor ez a dal a slágerlisták élén állt... ’, és annyiról van szó, hogy a zene, ami különleges emékeket ébreszt fel bennem és TYban, mindenki másban is. És számunkra ez egy fantasztikus élmény, amit meg akarunk osztani az emberekkel.

HHH: Ty kik voltak azok, akik először hatással voltak rád?
Ty: Első inspirációk? Hát hip-hop szinten... Bizz hogy hívták azt a radio dj-t, Tim Westwood előtt?

Bizzness: Mike Allen.
Ty: Oh, igen nagy hello Mike Allennek. Az első hip hop show a rádióban. Mindig hallgattam. A dalok amiket játszott, Monie Love, MC Mello’, Hi-Jacks, Demon Boys. Nem is lennék itt, ha ők nincsennek. Amikor először hallottam a Get wise-t Mello-tól, az egy nagyon fontos pillanat volt. Azt hiszem számomra ez az egyik legfontosabb dal. Vágtam a szöveget oda-vissza. Hatalmas volt. És MC Merlin. Born Free. Amikor azt a dalt és Monie Love-ot hallottam, akkor gondoltam először, hogy igen ezt én is megtudom csinálni. Cookie crew. Cookie crew, ha halljátok ezt, készüljetek a visszatérésre, Ty jön értetek…

HHH: Tegnap azon viccelődtél, hogy a egy hét múlva lesz a 63-dik születésnapod…
Ty: Ja, hát ez így is van.

HHH: Ahoz képest egész jól tartod magad!
Ty: Félretéve a tréfát, ez a fiatalság zenéje, de a hip-hop mögötti mentalitás a zene iráni teljes tiszteletről szól. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem fogom holnap levágni a szakállamat, öltönybe bújni, és ezt a zenét soha többé nem hallgatni. A gyerekeim biztos, hogy hip-hop ütemekkel a háttérben fognak felnőni, bármi is történjen.

HHH: Oké, de eltudod képzelni, hogy, hogy még 63 évesen is zenélsz?
Ty: Persze. Úgy értem ez életem része. Talán nem fogok örökké rappelni, de biztos, hogy érdekelni fog, éppen mi történik a szcénában. A hip-hop része annak ami vagyok, egyik alkotó elemem. Beszélhetünk életkorról, de ez az amit éltem, élek és élni fogok. Mindörökké, Ámen.

HHH: Dolgozol most valamin, esetleg új album?
Ty: Bizony, már az új albumon dolgozom, de még korai lenne bármit is mondani, épp csak elkezdtük.

HHH: Talán azért annyit elárulhatsz, hogy az első két album által kiszögezett úton halad tovább? Mert ahogy látom, a célod, hogy minnél több külső hatást vigyél a hip-hopba.
Ty: Nos a célom, hogy új műfajt alkossak.

HHH: Ez érdekes. És mi lenne ez az új műfaj?
Ty: Hip-hop zene, ha érted mire gondolok. Az én műfajom nemcsak hip-hop, de Hip-hop ZENE lesz. Belevonom a összes hatást, ami származásomból következik. Az a lényeg, hogy honnan jössz, legyenek ezek a hatások francia, marokkói, vagy Szvázi földi, tökmindegy. A zenének az a lényege, hogy rólad szóljon, a te hangodon a te történeted jellenjen meg. Számomra az a hip-hop érdekes, ami egyéni. Mint ODB, nyugodjék békében. Ő eredeti volt. Soha nem lesz még egy ODB. Vagy DMX. Egy bizonyos fokon ő is eredeti. Tudod a hip-hopról, mint művészetről beszélek. Erre próbálok koncentrálni.

HHH: Egy utolsó kérdés: Mit üzensz a magyar rajongóknak?
Ty: Hallgassátok a hip-hopot tovább, és ne csak hallgassátok, de csináljátok is és élvezzétek. És jövünk újra, Hip-hop is coming again!

Jurij Ganjov