Folytatva jó szokásunkat, ismét egy interjút olvashattok a hiphop.hu-n. Ezúttal egy olyan emberrel készült, akit nem sokan ismernek még, de ez reméljük hamarosan megváltozik. Elwont Svájcban él, és a berni hip-hop élet egyik elismert alakja. Természetesen magyar. Vele készült ez az interjú.

+ Elsőként mesélj magadról egy kicsit, a kezdetekről, hiszen sokan nem ismernek még téged a honlap látogatói közül.

- Elwontnak hívnak, Pesten születtem. A nyolcban éltem 10 évet, majd Békásmegyeren. Most Svájcban élek, Bernben. 25 éves vagyok. ’89 ota hallgatok rappet, de aktivan csak ’90-ben kezdtem el vele foglalkozni, mikor kimentünk. Kint könnyebben hozzá lehetett jutni az underground zenékhez. Nagyon megfogott, hogy ott teljesen más stílusú zenéket adtak le a rádióban (pl. GangStarr meg EPMD!!), mint akkoriban itthon. Rendszeresen a rádió előtt ültem es vettem fel a cuccokat. Plussz a negyedünkben feltünően sokan breakeltek, fújtak vagy freestyle-oztak (egy viszonylag lerobbant munkásnegyedben laktunk, tele bevándorlókkal), így aztán szinte adott volt, hogy ilyen körökben találtam meg a helyem. Ha úgy vesszük, azáltal tanultam meg a nyelvet, hogy állandoan rappeket írtam, és a haverok kijavították a hibáimat. Viszont inkább a beat-gyártással tudtam érvényesülni. Éveken keresztül spóroltam gépekre, de közben állandóan mutogattam a cuccomat másoknak. Így sok fontos kapcsolatot szereztem. Az első albumom a szobámban keszült. Azóta sok minden történt…

+ Hogy kerültél ki Svájcba? Mesélj egy kicsit az ottani helyzetről.

- Úgy jöttünk ki, hogy anyám hozzáment egy kint elő magyar pasihoz, aki most a mostohafaterom. Sváajcról az van a köztudatban, hogy szép, tiszta es gazdag ország, jó a közbiztonság, magas az életszínvonal. Ez lényegében stimmel is, de amit kevesen ismernek az Svájc sok negatív oldala. Itt is van korrupció, itt is szemét az állam, itt is rengeteg bunko ember van, és itt is kurva sok az adó. Itt is rámegy a gatyád a rohadt sok számlára. Keményen meg kell dolgozni mindenért, es mint külföldi, gyakran kerülhetsz érdekes helyzetekbe. Aki volt külföldön, tudja miről beszélek. Svájcban nagyon lenézik a külföldieket. Pedig, vagy epp azért, mert már az ország 25% százaléka nem tősgyökeres svájci, hanem bevándorló vagy azok leszarmázottjai. Feltünő a nyílt es rejtett rasszizmus. a svájciak nehezen fogadnak be bárkit, engem is a kiközösitettek a suliban. A rapperek között sok a külföldi vagy félvér, köztük találtam csak igazi barátokat. Nem is fogok soha teljesen beilleszkedni. bar a nyelvüket anyanyelvi szinten beszélem, meg mindig van akcentusom. (egyebkent Svájcban egy német dialektust, illetve egy eléggé torz tájszolást beszélnek, ami már  szinte saját nyelvnek számit.)
A svájci raphelyzet jelenleg nagyon pozitív, habár a piac eléggé csenevész. Egy befutott együttes nehezen ad el tízezernél többet (legyen az barmilyen műfaj). Viszont manapság mindenütt rap fut a zene-csatornákon. A svájci zenetévék is reagáltak a trendre. Sok underground banda törekszik elöre.Úgy is lehet fogalmazni, hogy egy nagy boom van egy pár éve. A major labelek nívos hazai előadókat nyomnak. Akik befutottak, tényleg értenek hozzaá, és nem nyálas pop-rappet nyomnak (habár a pop ma mar Rap meg RnB…).

+ Mi vitt rá arra, hogy elkezdj németül is rappelni? Hogyan fogadják a helyiek, hogy nem csak németül, hanem magyarul is rappelsz?

- Azt akartam, hogy megértsenek. Rá voltam kényszerülve, hogy az ő nyelvükön rappeljek, hogy érvényesülni tudjak. Svájcban 4 hivatalos nyelv van és mindenki többnyelvűen nő fel. Mindenki ért minimálisan angolul, es kurvára zavarja őket, ha egy olyan nyelvet hallanak, amiből egy árva szót sem értenek. Érdekes nekik a magyar hangzás, meg tudják értékelni a flowt, de valljuk meg őszintén, hogy nem tudnak vele sokmindent kezdeni. Te mit szolnál, ha ide jönne Pestre egy iraki faszi es elkezdene neked arabul beszélni ritmusra? Meghallgatnál két számot, esetleg megtapsolnád, aztan elküldenéd haza, ott próbálkozzon...

+ Volt már valamilyen megjelenésed a helyi zenei életben? Fellépések, albumok esetleg, ilyesmi.

- 1997-ben adtam ki az első home-made albumom, ami félig magyar, félig német nyelvű volt. Ennek az albumnak eleg gyatra volt a minősége, de arra jó volt, hogy felfigyeljenek rám Bernben, én meg tanuljak belőle. 2000-ben sikerült bejutnom egy Rock/Metal-kiadóhoz, amin keresztül 2001-ben ki is adtam egy maxit, a “Dekameron”-t. Ez ugyan nem volt valami nagy siker, de sok mást elinditott. Például azt, hogy 2002-ben felkértek, hogy szerepeljek a “Berne City Allstarz” nevű válogatáslemezen, amit nagy megtiszteltetésnek éreztem. Ezen németül rappelek es két számnak az alapzenéjét csináltam. Innentől kezdve rendszeresen felkértek beatek készítésére, amik többé-kevésbé sikeresek lettek Svájcban. Mint rapper, nem annyira vagyok keresett. A zenéből Svájcban nem lehet megélni ugyan, de azt elértem, hogy szakértő körökben van nevem es befutott fickóknak csinálok alapzenéket.

+ Hamarosan kész az új albumod. Hogyan jellemeznéd az anyagot? Hogyan lehet majd hozzájutni?

- Hozzájutni remélem rapboltokban lehet es az interneten keresztül (többek között a hamarosan induló hiphop.hu shop-on keresztül is!). Az anyag részben régimódi, részben vad, újszerű. Eleve szeretek provokálni embereket, ennek ellenére igyekeztem változatossá tenni a cuccot; gyors es lassú szamok, aggresszív es lágy témák, sok elektronikus hangzás, préselt, redukált dobok, mély, melódikus basszusok. Igyekeztem nem túlzsúfolni a zenét, hanem minimálon tartani a hangszerelést, hogy a szöveg érvényesüljön. Lehet, hogy sokaknak szokatlan lesz néhány szám, és nem értik majd. El tudom kepzelni, hogy ellenségekre is találok, mert több szam fikázásból, öndicséretböl és hencegésből áll. De nézd, a rap erről szól, ebből él, én ilyennek ismertem meg. És kezdetben is ez volt, mielőtt még rapnek hívták volna. Szerintem az a lenyege, hogy szavakkal és flow-kal hívj ki másokat, a battle-ben szerezz elismerést és ne okoskodással. Úgy beszélj, hogy mindenki megértsen...

+ Láthat majd valamikor a magyar közönség a színpadon?

- Tervek vannak, hamarosan kiderül, még nem szeretném lelőni a poént.

+ Néhány buliban voltál már itthon. Mennyiben más egy svájci buli, mint egy magyar?

- Imádom a magyar bulikat, itthon sokkal nagyobb a lelkesedés! A svájciak nem tudnak bulizni. Szégyenlősek, visszafogottak, és bénák. Nagyon jó MC-nek kell lenned, hogy kihozd öket a saját kis világukból, és rábírd őket a bulizásra. A magyarokban meg izzik a temperamentumn és bármikor, bárhol ki tudnak rúgni a hámból. Ellenben a svájci rapkoncertek nekem eddig szervezettebnek tűntek.

+ Szerinted mit kellene tennünk, hogy itt is történjen valami előrelépés?

- Huh, ez nehéz kérdés, annyira nem ismerem az itthoni szitut. Eddig úgy vettem észre, hogy Magyarorszagon egyre materialistábbak az emberek, de a legtöbb vállalkozás beragad, mert nem lehet bízni senkiben. Nehéz igy okoskodni… Nagyon fontos szerintem, hogy legyenek hazai-rap terjesztő cégeitek, hogy ne legyetek kiszolgáltatva a nagy kommerciális hálózatoknak. Ami meg zenei és stílusbeli lemaradást illeti, szerintem ez csak azon múlik, hogy mennyire nyílt meg valaki az új irányzatok felé. Nem csak Magyarországon, de bárhol észre lehet venni, hogy sok rapper stagnál, és nem tanulmányozza az új nyugati vonalakat. Sőt, szerintem gyakran meg magát sem értékeli rendesen. Kiforrott a stilusa valamikor es azon ül, nem fejleszti tovább évek óta. Ugyanez vonatkozik a producerekre is. 
Talán a legfontosabb a hozzáállás, hogy az emberek itthon belássák, hogy csak nem pénz kell az előrejutáshoz. 82-ben a Bronxban sem volt a fekáknak pénzük, mégis valami olyasmit alkottak, ami mára meghódította az egész világot.
Svájcban sem volt pénz a rapben sosem, most sincs. Mint már mondtam, kevesen tudnak csak a zeneből megelni. Önbizalom kell hozzá és bátorság. Magyarországon mindenetek megvan, ami  pl. a németeknek es a franciáknak is. Nekik ment, nektek miért ne menne?

Tschöppy

letölthető zenék!
Elwont topikja a hiphop.hu-n