Gyerünk az Égre nézzetek fel...

mikor a napot felhő nem takarja el..

Hisz lehet hogy ez az egyetlen perc..

Mikor a fény teljességel lep el..

Lehet hogy ez az a perc mikor.

mikor az idő is csak egy másodperc..

Lehet hogy ez az a perc mikor te is elveszel..

gyerünk hát az égre nézz fel..

s gyermeteg ésszel

gondolt oda menekülsz fel..

a szörnyek ellől menned kell

mik a lent a földön tipornak el..

hisz ez a történet végtelen..

mikor az égbe jössz te is velem..

mint sok más elem..

a földön mindenki egységet teremt...

egy pillanatra mindenkit megfog egy érzelem..

s a gondolatok gyűlnek érzem..

hát mértnem fényként születtem?...

megvilágosítanám a fénytelent..

Erőt vennék a sötétség szülötte lényeken..

Hát mértnem szél ként születtem..

Senki sem szabna határt életemben...

senki sem maradna előttem töretlen...

Senki sem határozná meg életem..

Hát mértnem Tűzként születtem..

hogy eltiporjam a sötétséget előttem..

hogy a mocskot fel égessem?

Hát mértnem Vízként születtem?

szép lassan kövek törnének előttem..

vírágok nőnenek körülöttem..

s növények innák vérem..

de én embernek születtem...

gyarló népem szülötte vagyok..

s énis csak mocskot hagyok.

-----------------------------------------------

Halott vagyok egésszen föld helyett Lyrikába temetkezem..

hiába fognád meg kezem.. nem engedhetem..

hisz gyűlöl már a végtelen s énis gyűlölni vagyok kénytelen..

Erre kényszerít környezetem..

s erre kényszerítem szívemet, így eccerűben fogom fel a képtelent

Hidd el könyebb élni idelent., remélem kitörni innen már nemlehet..

hiszen a szenvedés erőssíti jellemem, a sötétség áttszínezi pingmen-em

a szenvedés keményíti meg szívem....

Halott vagyok egésszen a föld helyett lyrikába temetkezem..

igaz már por fedi testem..s kereszt tartja meg fejem...

de csontjaim mellet ott van még a lelkem..