Strófa 1:
Nehéz az élet, bármerre mész is,
De tudnod kell hawer, hogy van benne szép is,
Csak körül kell, hogy nézzél, és nem kell, hogy féljél,
Bár tudnod kell, hogy bármit nem vehetsz meg pénzért.
De, ha van is ki melletted áll, akkor sem lesz könnyű
Elérni a célod, elérni, hogy örülj.
Félredobni mindent ami igazán szar,
Megőrizni a jót, a szépet, elkerülni a bajt,
Amit az élet adhat nekünk, mindent felfedezni,
Átvészelni, megragadni, megtartani,
Felszabadultabban élni, nem megrettenni,
Az életünket soha fel nem adni,
Bármily nehéz is ezen a földön élni,
A jóért tesó meg kell küzdeni,
Mert az nem adja egykönnyen önmagát,
De nem foghat ki rajtunk egy meg nem épített gát!!!

Refr.:
Szörnyű az élet, szörnyű és nehéz,
Betakar minket a mindennapos penész,
Korcsnak születtünk, de emberek vagyunk,
Meghalhatunk, de tovább száll a dalunk!

Strófa 2:
Mert, mit sem törődve másokkal, csak törünk előre,
Át sem gondolva, hogy mi is lehet belőle,
Mi lehet a következménye a dolgoknak, amiket teszünk,
"Ha elesik a másik, csak egy jó nagyot nevetünk"
De, ha egyszer mivelünk történik meg, hogy nagyot zuhanunk,
Kérdőn nézve az égre, mindenkit leszólunk,
Pedig ez nem történne meg, ha nem tennénk ezt mi is,
Az élet helyett inkább magunkba kellene nézni,
És magunkat okolni, hisz ezért szar az élet,
Nehéz, mert azzá tettük még régen.
És most csak nézzük, amit az emberek összerogynak,
A világban a káosz van már uralkodóban
Félnek, mert nem tudják, hogy mi lesz ezután,
Félnek, vajon megélik-e a délutánt.
Csak reménykednek, hogy egyszer jobb lesz az életük,
De ez csak remény marad, mert már rég elcsesztük...

Refr.:
Szörnyű az élet, szörnyű és nehéz,
Betakar minket a mindennapos penész,
Korcsnak születtünk, de emberek vagyunk,
Meghalhatunk, de tovább száll a dalunk!

Strófa 3:
Majd egyszer meghalunk, és a szenvedésnek vége,
De a dalunk tovább száll majd az éj sötétjében,
És addig álmokatkergetünk, melyeket el nem érhetünk,
Vagy, ha mégis elérünk, többé el nem engedünk.
Az élet mely kifoghat rajtunk, a saját kezünkben van,
Kezelni akarjuk, de csak rontunk rajta!
Na rajta! Ébredj fel! Neked élned kell!
Nem mindegy, hogy hogyan halsz meg ember!
Úgy, hogy azt mondod, hogy minden szar volt,
Vagy úgy, hogy esetleg minden összepasszolt.
Ez csak rajtad múlik, de addig sok a teendő,
Sok a buktató, és nagyon nagy a leejtő,
De bízz önmagadban, hisz képes vagy rá!
Nehéz az élet és sok az akadály,
De rajtuk átléphetsz, és nyugalomban élhetsz,
A földről felkelhetsz, és végre lábon élhetsz!!!

Refr.:
Szörnyű az élet, szörnyű és nehéz,
Betakar minket a mindennapos penész,
Korcsnak születtünk, de emberek vagyunk,
Meghalhatunk, de tovább száll a dalunk!